Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.
Ülésnapok - 1935-258
Az országgyűlés képviselőházának 258. rültség és zaj. — Reibel Mihály: Károlyi Mihály alatt! — Farkasfalvi Farkas Géza: Vörös vagy barna, mindegy! — Zaj. — Felkiáltások jobbfelől: Van különbség! — Zaj a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget. — Buchinger Manó: vitéz Bánsáhy Náci!) Rá kell mutatni arra, hogy évszázadok viharain keresztül ennek a nemzetnek legértékesebb kincse a maga szabadsága volt. Ettől a néptől sok mindent elvettek, elvették a földjét, a vagyonát és gazdagságát, (Felkiáltások jobbfelől: Kicsodáké' nagyon sokszor elvették fiainak életét azok a viharos századok, amelyek feje felett elvonultak, de a szalhadságát és ;a •szabadsághoz való határtalan ragaszkodását egyetlenegy időszatf sem tudta ettől a néptől elvenni. T. Ház! 1848 volt az az év, amely Magyarországon a szabadságnak, a szabadság utáni vágynak újabb fellángolását, a szabadságnak nagy reneszánszát hozta magával. Nem múlt el még száz esztendő azóta, még nem tudtuk a magyar szabadság centenáriumát megünnepelni és már mindennünnen hangzanak fel hangok, amelyek azt akarják bizonyítani, hogy ez a szabadság átkos, ez a szabadság nem a nemzet jólétét, hanem a nemzet pusztulását vonta maga után. Pedig soha sem volt az a hiba, hogy a szabadság nálunk több volt, legfeljebb az volt a hiba, hogy a szabadság, amely ennek a nemzetnek rendelkezésére állott, kevés volt, tökéletlen volt, nem volt annyi, amennyire a maga életének kifejlesztésére szüksége lett volna, (vitéz Bánsághy György: Ezt mind a fiatalsággal kapcsolatban mondjál) Elnök: Bánsághy képviselő urat kérem, maradjon csendben! Sulyok Rezső: A másik irány, amely ebben a vonatkozásban érvényesül, a nemzet és a faj fogalmát akarja szembeállítani. Abban a pillanatban, amikor a faji kérdés alapjára helyezkedünk, mi elvesztettük létjogosultságunkat. (Farkasfalvi Farkas Géza: Úgy van! A legnagyobb őrület volna. — Zajos felkiáltások jobbfelől: Miért?) Magyar fajról beszélni, t. Ház, nem lehet. (Zajos ellenmondások jobbfelől. — Felkiáltások jobbfelől: Ilyet nem szabad mondani! — Nagy zaj.) A magyarságnak legfőbb érdeme, hogy a legkülönfélébb népeket úgy tudta magába beolvasztani, (ügy van! Üpy van! bal felől. — Egy hang jobbfelől: Hogy le* het így beszélni?) hogy azokból olyan speciális értelemben vett nemzetet tudott alkotni, amely nemzet páratlan viharok és nehézségek között a maga létét mindig fenn tudta tartani. (Gr. Festetics Sándor: Ez a zsidókra is vonatkozik? — vitéz Bánsághy György: És ezt a fiatalság veszélyezteti?) Egészen komoly történetírók megállapítása az, (Gr. Festetics Domonkos: Németországból emigrált történetírók!) hogy az a , magyarság, amely Árpáddal bejött az országba, a különféle vérkeveredések következtében már az Árpádház kihalásakor körülbelül megszűnt. (Zajos ellenmondások jobbfelől. — Schmidt Lajos: De magyar volt! — vitéz Bánsághy György: Sulyok állapítja meg! Hóman Bálint egészen mást mond! — Gr. Festetics Domonkos: Németországból emigrált történetírók írják! — Nagy zaj.) Maguknak az árpádházi királyoknak politikájában is éppen ez volt az erősség, hogy hol nyugatról, hol keletről egymásután vettek fel új népeket (vitéz Bánsághy György: Ez csak dinasztikus politika volt!) és a magyarságnak történelmi ereje és történelmi géniusza abban van hogy ezeket he tudta olvasztani magyaülése 1937 december 1-én, szerdán. 151 rokka tudta tenni és ennek a hazának .*.. (vitéz Bánsághy György: Most magyarokat olvasztanak be! — Zaj.) Elnök: Bánó képviselő úr, szíveskedjék csendben maradni! ÍRupert Rezső: A Velcsovokból Bánsághyt csinált ez a magyar levegő! — Zaj. — Rupert Rezső: Velcsov képviselő úrnak van ez ellen kifogása?) Rupert képviselő urat rendreutasítom. (Állandó zaj.) Sulyok Dezső: Szembeállítja ez a propaganda a magyar kereszténységet egy faji vallással. Valami ősturáni vallást, pogány lehetetlenséget t kíván az ifjúság lelkébe beleplántálni. (Zajos ellenmondások és felkiáltások jobbfelől: Kicsoda? — Gr, Festetics Domonkos: A körúti sajtó, de seníki más!) Azt a kereszténységet támadja ez a propaganda, amelynek ez az ország fennmaradását, kultúráját és haladását köszöni, (vitéz Bánsághy György: Ezt ráfogja a baloldali sajtó! — Rassay Károly: Mi az a baloldali sajtó? — Folytonos zaj.) Ha már most azt kérdezem, mi az oka annak, hogy ezek az eszmék tért foglalhatnak az ifjúság egy részében, akkor mindenekelőtt arra kell rámutatnom, hogy bizonyos affimitás, bizonyos rokonság van a fiatalság primitivizmusa és ezeknek a modern államrendszereknek politikai primitivizmusa között. (Zaj a jobboldalon. — Gr. Festetics Sándor: Hogyan lehet azt mondani, hogy a németországi politikai rendszer primitív. Ennek nagyon örülnek majd Berlinben!) Ez az oka annak, hogy a kettő közös nevezőre hozható. A fiatalság is nagy vonalakban primitíve gondolkodik, ezek az új államrendszerek is a politikai primitivizmus megtestesítői, (vitéz Bánsághy György: Primitíven gondolkozik a fiatalság? — Zaj a jobboldalon.) A. másik baj az, hogy nálunk állandóan zavaros fogalmak keringenek a levegőben. (Bánó iván: Vesszük észre!) Sehol a világon nem találkozunk a fogalmaknak ezzel a zűrzavarával. (Folytonos zaj a jobboldalon. — Gr. Festetics Domonkos: Elvetette a sulykot. — Elnök csenget.) Legyen szabad csak arra rámutatnom, hogy most, mint az alkotmányvédelem tősgyökeres apostola viselkedik a túloldalon az olyan emlber is, aki nemrégen még mint a magyar közszabadságok első számú közellensége szerepelt. (Felkiáltások a jobboldalon: Ki az?) Antal István. (Bánó Iván: Antal István? Az rágalom! — vitéz Várady László: Fogalomzavar! — Zaj a jobboldalon. — Elnök csenget.) Ezeknek a zavaros eszméknek a térhódítását előmozdítja az is, hogy a mai magyar közállapotok nem alkalmasak arra, hogy a fiatalság ideált kereső lelkét kielégítsék. Ez a fiatalság látja azt, hogy hibák vannak, ez a fia.talság érzi a szociális igazságtalanságok fojtogató erejét (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) és látja, hogy ebből a mai állapotból nincs kivezető út. (Rupert Rezső: De van kiút!) Más utakat keres tehát, a más utak keresésében azonban hamis vágányra téved, mert parancsuralommal, diktatúrával, felülről való oktrojjal ezeken a bajokon sohasem lehet segíteni, (vitéz Bánsághy György: Ügy van! A kartelek részéről! — Vitéz Árpád: Oti-dikta^túra! — Egy hang a jobboldalon: MabÜ — Zaj. — Elnök csenget.) T. Ház! Ha már most azt kérdezem, hogy ezeken az állapotokon hogyan lehet segíteni, akkor az első feleletem az, hogy mindenekelőtt technikai eszközökkel. Technikai eszközökkel, mélyen t. kultuszminiszter úr, akként, hogy mindazokat az elemeket, amelyek nem