Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-258

148 Áz országgyűlés képviselőházának 258. ülése Í937 december 1-én, szerdán. úrtól a fenti tárgyban 1936. etc. szám alatt kiadott rendelet hozzám folyó évi augusztus 30-án érkezett« — és erre ő szeptember 7-én fellebbezte meg az abonyi költségvetést. Ez tehát igazolja, hogy a főispán utasítása, ellen cselekedett. Ami az 5000 pengőt illeti, erre röviden csak annyit szeretnék válaszolni, hogy nincs szükség ezekre az összegekre, mert ezt az 5000 pengőt a tüdőgondozó felállítási költségeire június tí-ún már felajánlotta úgy a belügyminisztérium, mint a vármegye. Csak 1250 pengő hiányzik a fenntartási költségeknél, ezt pedig az abonyi járás összes községei örömmel fogják azonnal megszavazni. Várom a miniszter úr válaszát. Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdezem a t. Házat, méltózta ínak-e a belügyminiszter úr válaszát tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következik Sulyok Dezső képviselő úrnak a belügyminiszter úrhoz intézett interpellációja. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék felolvasni. Vásárhelyi Sándor jegyző (olvassa): interpelláció a m. kir. belügyminiszter úrhoz szociális betegbiztosítási rendszerünk néhány alapvető hibája tárgyában. Van-e tudomása a belügyminiszter úrnak arról, hogy a különféle néven működő szociális betegbiztosító intézmények 1. az orvosi munka mechanizálása, meg nem felelő díjazása, az orvosnak az egész intézményben elfoglalt alárendelt szerepe miatt, 2. az adminisztráció túltengése és gyakran öncéllá fejlődése miatt, 3. a járulék behajtási rendszer hibái, a beteg személyazonosságának ellenőrzése körül fennálló kijátszási lehetőségek, végül a juttatásban részesítettek körének indokolatlan kiszélesítése miatt csak igen korlátolt mértékben felelnek meg a betegek gyógyításában jelentkező eredeti hivatásuknak és ezen felül komoly veszéllyel fenyegetik az^ orvosi kar jelentékeny részének gazdasági életszínvonalát és ezen keresztül az orvosi ethikát és tudományos színvonalat? Hajlandó-e a miniszter úr ezen bajok kiküszöbölésének lehetőségeit komoly megfontolás tárgyává tenni és a társadalombiztosítási törvények és az orvosi kamarai törvény megfelelő reformját programmjába felvenni?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Sulyok Dezső: T. Ház! Ebben a hónapban lesz 10 esztendeje annak, hogy a társadalombiztosítás kérdéseit szabályozó 1927 : XXI. te. életbe lépett. Talán ez az évforduló is némi aktualitást ad annak, amit elmondok, de ettől eltekintve is a társadalombiztosítás mai rendszere ellen, mind a biztosítottak, mind a biztosítók, mind pedig az orvosok körében annyi és olyan általános panaszokat hallunk, (Farkasfalvi Farkas Géza: Átok mindenkire!) hogy szükségesnek tartom azt, hogy ezzel a kérdéssel kissé magasabb szempontból és a napi politika kikapcsolásával foglalkozzam. T. Ház! A társadalombiztosítás intézménye rendkívül fontos mai szociális rendszerünkben. Azt lehetne mondani, hogy az egyetlen magyar szociális kódex. A Lex Vass a társadalombiztosításnak kérdéseit egységes és rendszeres egészbe foglalva dolgozza fel és kiterjeszkedik annak minden egyes részletére. A társadalombiztosítás intézményei terén az Országos Társadalombiztosító Intézet és a vele karöltve es párhuzamosan működő Mabi. és Otba. ma mar valósággal zárt rendszert alkot és a mezőgazdaságot kivéve alig van ma már a társadalomnak olyan osztálya, amely ne tartoznék valamilyen formában a társadalombiztosító szervezet érdekkörébe. A miniszterelnök úrtól a közelmúltban hallottuk azt a nagyon helyes kijelentést, hogy komolyan foglalkozik a mezőgazdasági munkásság szociális biztosításával is. Ha ez megtörténik, pedig erre igen nagy szükség van, a'kkor a társadalombiztosítás gyűrűje teljesen bezárul és valóban az ország lakosságának túlnyomó többségére ki fog terjeszkedni ez a biztosítási rendszer. Pontos és kellően indokolt tehát, hogy ennek ma meglévő hibáival foglalkozzunk. Mert hogy ilyen hibák vannak, azt a lépten-nyomon felhangzó panaszok igazolják. Ha a társadalombiztosítás intézményét szemlélem, azt kell megállapítanom, hogy az egész tulajdonképpen egy háromszögből áll, amelynek egyik szögében az orvos, a másodikban a beteg, a harmadikban pedig a szervezet, ,az adminisztráció áll. Én szociális betegbiztosítási rendszerünket mind a három szempontból vizsgálat tárgyává kívánom tenni, elsősorban azonban az orvosi kérdéssel kívánok foglalkozni s mindenekelőtt az orvos és a gyógyítás szempontjából kívánom elmondani kritikámat, mert meggyőződésem, hogy ebben a háromszögben az orvos szerepe a legfontosabb. Dr. Bakács György, az Országos Orvosi Kamara titkára a közelmúltban könyvet írt erről a (kérdésről és könyvében is egészen he<lyesen mutatott rá arra, hogy a probléma lényege az orvoskérdés. Ha az orvos jól működik, ha az orvosi kezelés, az orvos gyógyítási funkciója helyesen van beállítva, akkor helyes a probléma megoldása; ha pedig az orvos funkciója bármely okból fennakadást szenved és nem tökéletes, akkor legyen az adminisztráció bármilyen tökéletes, az egész intézmény célját tévesztett, mert nem valósítja meg a betegbiztosítás eredeti rendeltetéseit. Ha az orvos szempontjából viszgáljuk a fennálló rendszert, akikor különféle hibákat kell megállapítanunk. Az első az orvosok rossz, ki nem elégítő díj Itt mindenekelőtt arra kell rámutatnom, hogy maga a rendszer, a szisztéma helytelen. Nevezetesen az orvosok a társadalombiztosítónál azt kapják meg és azon osztoznak, ami a többi kiadás teljesítése után fennmarad. Ezt hívják orvosi tömegnek és ezidőszerint ez az orvosi tömeg a járulékok 11'5%-át teszi ki. Itt mindjárt rá kell mutatnom arra az alapvető hibára, hogy az orvos munkájának díjazásánál ez a rendszer elhibázott, helytelen, mert az orvos díjazásánál nem abból kell kiindulni, hogy mi maradt fenn az orvosok fizetésére, hanem abból, hogy mi az a minimális összeg, amely az orvos tanultságához, társadalmi helyzetéhez és felelősségteljes munkájához mérten megélhetésére elégséges. Legyünk tisztában azzal, hogy a mai kor nem termel hősöket és senkitől sem lehet azt kívánni, hogy rongyos könyökkel, rosszul talpalt cipővel és korgó gyomorral teljesítse hivatását. (Ügy van! a középen.) Aki olyan súlyos, felelősségteljes és nagyjelentőségű közegészségügyi és szociális munkát végez, mint a Társadalombiztosító orvosa, az joggal elvárhatja és követelheti meg legalább azt, hogy ezért a munkájáért biztosítva legyen számára az a megfelelő polgári életszínvonal, amely minden tisztességesen dolgozó munkás, polgár-