Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.
Ülésnapok - 1935-258
Az országgyűlés képviselőházának 258. ülése 1937 december 1-én, szerdán. 149 nak kijár. Ez pedig az Oti., a Mabi. és az Otba. mai rendszerében nincs meg. Mindenekelőtt az orvosi társadalom páriáiról, az orvosproletárokról, az úgynevezett gyakornok-orvosokról kell beszélnem. Ezek fixfizetést élveznek, 120 pengőt — egész nyugodtan idézőjelben is mondhatnám, hogy »élveznek« — és ebből a 120 pengőből a különféle levonások után de facto kézhez kapnak minden elsején 113 pengőt. Ebben az orvosgyakornoki karban vannak diplomás orvosok, akik 8—9 év óta folytatják munkájukat ezért az éhbérért. Méltóztassék elképzelni, micsoda elkeseredést, elégedetlenséget, fogcsikorgató dacot vált ki ezekben az emberekben az, hogy a társadalom hosszú egyetemi tanulmányaik után csak ezt tudja nekik nyújtani idegkimerítő, fárasztó, óriási munkájukért. De azok is, akik nem tartoznak ebbe a legalacsonyabb kategóriába, a^ alorvosok, a segédorvosok is legfeljebb 150—2C0 pengő körüli díjazást kapnak. Ha átszámítom ezt a díjazást a végzett gyógyításokra, ha átszámítom a rendelési időre, akkor kiderül, hogy maximálisan egy pengő órabért élvez az orvos a maga munkájáért, amikor az ipari szakmunkában ma már az ennél magasabb órabérek egyáltalában nem ritkák. Nem becsülöra le az ipari munkások munkáját; tisztelem, értékeleni és megbecsülöm, nemzetfenntartó és kultúraépítő tényezőnek tartom; — az orvos munkáját azonban, ezt a hatalmas szellemi munkát, ezt a felelősségteljes munkát, mégis kénytelen vagyok többre értékelni és ha azt látom, hogy a kettő között ilyen reláció áll fenn, akkor azt kell mondanom, hogy az orvos rosszul van díjazva. De orvosi szempontból más kifogásolni való is van. Nevezetesen az egész rendelési rendszer rossz. A mai rendelési szisztéma szerint az orvosnak egy beteg megvizsgálására átlag 3—4 perc áll rendelkezésére. Felvetem a kérdést: amikor a betegség előzményeinek a kikutatása a legfontosabb, vájjon elégséges-e ez a 3—4 perc idő arra, hogy az orvos alapos, etikai és gyógyászati szempontból értékes munkát vége?zen. Teljesen ki van zárva. Ez a rendszer mechanizálja az orvos munkáját és azzal, hogy mechanizálta, már értéktelenné, már elégtelenné is tette. Rossz azonban az orvosok előmeneteli rendszere is, illetve az a hiba, hogy tulajdonképpen nincsen semmiféle előmeneteli rendszer. Aki egyszer belekerült ebbe a reménytelen taposómalomba, az el lehet készülve arra hogy élete fogytáig végezheti ezt a munkát anélkül, hogy valamilyen szolgálati pragmatika, valamilyen rendszer biztosítana neki valamilyen előmenetelt. Sőt a legutóbb még az is megtörtént, — törvényellenesen — hogy « Mabi. a megüresedett osztályvezető-helyettesi állásokat leminősítette és mint segédorvosi állásokat hiidetíe meg, tehát azért, hogy valamit megtakarítson, a magasabb fokozatú állást egy alacsonvabb fokozatúval helyettesítette. Ez ellen ennek az intézménynek az orvosi tanácsa tiltakozott. A tiltakozás most már egy év óta az íróasztalfiókban van, senki ahhoz hozzá nem nyúlt, egyszerűen írott malaszt TY1 í\ X*£\ fi t T. Ház! További hiba orvosi szempontból az, hogy az orvosra óriási adminisztrációs tevékenységet hárítanak, Pedig az orvos feladata a gyógyítás, a betegség helyes diagnosztizálása, a megfelelő terápia alkalmazása, gyógyszerek felírása. Ehelyett azonban abból a 3—4 percből, ami az orvosnak ebben a falanszterrendszerben egy-egy betegnél rendelkezésére áll, körűi beiül 3 percet elvesz az, bogy ineg kell állapítania a beteg priuszát, meg kell állapítania jogosult voltát, meg keli állapítania, hogy milyen előzetes kezelésben részesült, milyen recepteket kapott és mire az orvos mindezekké:, végzett, marad még félpercnyi ideje és ez alatt a fólpercnyi idő alatt kell gépesített modorban elintéznie és lebonyolítania az egész rendelést. Sokat, gyorsan és olcsón! Ez a társadalombiztosítási rendelés rendszere, már pedig ilyen módon nem lehet beteget gyógyítani és közegészségügyet szolgálni. Mi ennek az eredménye az orvosok oldalán? Az örve*-proJetárok Kitenyésztése. A magyar intézmények már ismertek egy szellemi proletariátust a háború előtti években is 3 e~ ÍI néptanítók osztálya volt. Végtelenül eihibá zottnak kell tartanom ebben a tekintetben azt ; hogy a háború előtt az egész magyar államrendszer einanyagolta a néptanítók anyagi helyzetét, hiszen ez volt az oka annak, hogy a nemzet nagy megpróbáltatásainak idején ennek az osztálynak igen sok tagja megszédült és megtánutiodptt. Ez főként azért történhetett, mert i^cm kapták meg az életük lenntartásához szükséges anyagi javakat. Nézzük meg az utódállamokat: Csehszlovákiában milyen pompásan fizetik a néptanítókat a mi tanítóinkhoz képest. Mi pedig most ahelyett, hogy egy hibán segítenénk, hibát hibával tetézünk és egy másik intellektuális proletárosztályt termelünk ki, az orvosproletariátust. Ezek az emberek megfeszített munkával szerzik meg a diplomájukat, Óriási tanulmányokat folytatnak, mire eljutnak odáig, hogy deresedő halántékkal végre a rendelőbe bejuthatnak. Ezek az emberek nem maradhatna^ proletárok, ezeket ki keli emelni a proletársorból és megfelelő, középosztályhoz méltó életszínvonalhoz kell juttatni. Mi ezeknek a tényeknek a következménye a betegek oldalán'? A betegek legnagyobb része bizalmatlanná válik az intézménnyel szemben, mert látja ezt a gépesített üzemet és maga is tisztában van azzal, hogy ebben a tempóban, ebben az iramban betegséget komolyan gyógyítani nem lehet. Mindennap halljuk,, hogy a betegek olyan kérdésekkel fordulnak az orvosokhoz, amelyekből nyilvánvaló, hogy maguk sem tartják komolynak az egész rendelést s ha komoly betegségről van szó, ha lehet, elmennek magánorvoshoz. Az adminisztráció szempontjából pedig a legnagyobb hibája a mai rendszernek az, hogy az egész szervezet túl van adminisztrálva. Ennek a törvénynek életbeléptetése 1927-ben véletlenül egybeesett a B-lista felállításával. -Akkor az államnak a B-listára került tisztviselőit el kellett helyeznie valahová és ezeket — más elhelyezkedési lehetőség hiányában — tömegesen terelték be az akkor felállított Társadalombiztosító Intézetbe. Ennek következménye PZ, hogy olyan nagylétszámú adminisztráció épült fel, Í ?nelynek eltartására ez a szervedet nem képes. A másik alapvető hiba az, hogy a jogászok és számszaki tisztviselők túltengenék és túlsúlyban vannak az orvosokkal szemben. Erre én, a jogász, kénytelen vagyok rámutatni. Magyarországot mindig, mint joigászmiemzetet emlegetik. Kendben van, helyes, nagyon sokat köszönhetünk nagy jogászainknak; de ne iparkodjunk elfoglalni minden területet mások elől. Ahol szakemberek kellenek, ahol orvosok kellenek, oda állítsanak orvosokat és ne jogá23* :
