Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-258

146 Az országgyűlés képviselőházának 258. ülése 19S7 december 1-én, szerdán. Bzont az nem kötelességteljesítés, hogy amikor i a belügyminiszter úr és az államtitkár úr 11 órakor kiadja a telefonparancsot a főszolgabírónak, hogy szüntesse be a lovassági ós gyalogsági attakot a választópolgárság ellen, akkor, eamek ellenére tovább folytatja. :

azit. Ezzel o megszegte és nem tartotta be a felettes hatóság rendelkezését. (Felkiáltások a jobboldalon: Régen volt!) Engem tisztán csak egy dolog vezetett ennek az interpellációnak az elmondására: az a bennem meggyökerezett tudat és eszme, hogy nem a nép van a közigazgatásért; mert sajnos, a főszolgabírák sok kerületben ezt vallják, hanem (Az elnöki széket Kornis Gyula foglalja el.) a közigazgatási közegek vannak a népért és a nép^ érdekét kell tekinteniök, hogy a közigazgatás a nép érdekében dolgozzék, hogy a közigazgatás a maga munkásságában és egész életében a magyar nép fejlődésének, kultúrájának, civilizációjának, népegészségügyének és gazdasági előbbrejutásának szentelje minden óráját és minden percét. Ezért ugyanis a legszebb^ jutalom jár. Ez a jutalom a nép szeretete és hálája. Sajnos azonban, az abonyi járásban azt látjuk, hogy a közigazgatás nem a nép érdekében dolgozik; legfeljebb akíagyártáe van és az aktákat sokszor csalk akkor intézik el, amikor a felettes hatóságok fegyelmi felelősség terhe mellett figyelmeztetik a közigazgatást, hogy végre intézzék el az aktákat. En két és lel évig vártam ezzel az üggyel. Panaszokkal fordultam az összes felettes hatóságokhoz és mindenhol azt a választ kaptam, hogy varjaik türelemmel, belátjuk, hogy a főszolgabíró nem odavaló, de nem tudjuk, hogy hová tegyük, mert egy járásnak sem kell. (Mozgás. — Fábián Béla: Ki kell sorsolni!) Sajnos, nem tudok tovább várni. De én ma nem is akarok ezekkel a kis ügyekkel foglalkozni, csak egypárat sorolok fel, hogy lássulk, milyen a közigazgatási helyzet az abonyi járásban. (Gr. Festetics Domonkos: Sok helyen!) Itt van a következő eset. 1936 december 2-án tárgyalta a ceglédi járásbíróság Abonyba kiszállva, két rendőrnek, Liptay Bélának és Nagy Mihálynak hamistanuzási ügyét. A bírósági tárgyalás megállapította, hogy valóban hamis tanúvallomást tettek és ezért őket meg is büntették. Az egyik tanú azt vallotta, hogy nem ők hibásak abban, hogy hamis esküt tettek, mert felettes hatóságuktól kapták erre az utasítást. Elnök: Képviselő úr, ezek az eskük a tüdőbeteggondozóra vonatkoztak? (Derültség.) Br. Berg Miksa: Kérem, ez kapcsolatban van vele, hogy lássuk a helyzetet. Elnök: Kérem, méltóztassék r az interpelláció tárgyára korlátozni felszólalását. Br. Berg Miksa: Az utolsó szó jogán Liptay Béla sírva jelentette ki, (Zaj.) hogy teljesen ártatlan, mert amit ő tett, azt felsőbb utasításra cselekedte. Ennek ellenére fegyelmi eljárás még ma sem indult azok ellen, akik nekik utasítást adtak. Miután az elnök úr nem engedi meg, nem mehetek végig a fogyasztási adóellenőr dolgain, aki sikkasztással van vádolva, nem térhetek ki arra, hogy a református templom szentelésén az igen t. főszolgabíró úr vadászruhában jelent meg, (Gr. Festetics Domonkos: Adjál neki egy hosszú nadrágot!) hogy az adóíveken törölt tételeket behajtottak, hogy a leventebélvegek körül sikkasztás követtetett. el, (Felkiáltások a jobboldalon: Ki? Kicsoda?) | hogy amikor a gazdasági egyesületek kérték alapszabályainak jóváhagyását, az igen t. főszolgabíró úr kiemelte Balthesz Károly iratát és újabb jelentést küldött. A vége az lett, hogy az igen t. főszolgabíró úr ellen beadták a vádat, hogy nemzeti szocialista. De miután az elnök úr nem engedi meg, hogy rátérjek, erről külön fogok interpellálni. (Gr. Festetics Domonkos: Mondd el! — Zaj.) Hosszas tárgyalás után júniusban sikerült elérni, hogy Abony tüdőbeteggondozó intézetet kapjon. A statisztikai adatok igazolták, hogy a tüdőbeteggondozó intézet felállítása feltétlenül szükséges, mert a statisztikai adatok szerint az abonyi kerületben a tüdőbeteghalandóság ^az országos átlagnak kétszeresét éri el. A tüdő vészben elpusztult halottak száma az öszszes halottak 18%-a, de ebbe nincsenek beleszámítva azok, akik pesti szanatóriumban, kórházban haltak el, és ne felejtsük el, hogy Abony község nagy tanyarendszerrel bír, ahol a halottkémek sokszor nem tudják kimutatni, hogy valóban a tüdővész volt a halálozás oka. Végre, ismétlem, hosszas tárgyalások után, amelyeket Johan Béla és Mikecz Ödön államtitkár urakkal folytattam, sikerült elérnem, hogy az abonyi járás tüdőgondozóintézetet kapjon. Június 8-án kiszállt Johan Béla államtitkár úr megbízásából dr. Petrányi Győző egyetemi magántanár, a vármegye részéről pedig dr. Bálás Vilmos tiszteletbeli főjegyző. Megmondották, hogy a belügyi kormányzat 2000 pengős segélyt juttat a községnek, Bálás Vilmos úr pedig bejelentette, hogy a vármegye 3000 pengővel járul hozzá a tüdőgondozó felállításához, A fenntartási költséget Petrányi Győző 5000 pengőben állapította meg és megígérte, hogy ehhez a belügyi kormányzat 1500 pengővel járul hozzá. A vármegye 1000 pengőt igért, úgyhogy még fennmaradt volna 2500 pengő, amit a jelenlevő Balthesz Károly dr. tiszteletbeli főszolgabíró javaslatára úgy osztottunk meg, hogy fél összegét Abony község viselte volna, a másik felét, 1250 pengőt pedig a többi hat község közt osztottuk el. Sajnos, Vosits Jenő nem volt jelen, mert aznap elutazott. Űgylátszik, fontosabb dolga akadt másvalahol. Június 30-án a község képviselőtestülete egyhangúlag köszönetét fejezte ki a belügyminiszter úrnak és a vármegyének a tüdőbeteggondozó támogatásáért és kimondta, hogy az 1250 pengő összeget beállítja a község költségvetésébe, valamint odaadja a kórházi épületeket a tüdőbeteggondozó részére. A képviselőtestületnek ezt a határozatát nem fellebbezték meg, úgyhogy azt 15 nap múlva felteijesztették a vármegyéhez. A vármegye viszszaküldte azzal, hogy a hiányzó 1250 pengőt, amelyet a bizottság a többi község terhek ént állapított meg, osszák szét arányos kulcs szerint a többi község költségvetésébe való felvétel céljából. Július 31-ig, annak ellenére, hogy a vármegye főispánja és alispánja telefonon és szóbelileg többször is felkérte a járás főszolgabíróját arra, hogy ezeket az összegeket a többi község költségvetésébe is vegye be, ez nem történt meg.. Abony község költségvetésébe sem vették fel az 1250 pengőt; csak^a mi felszólalásunkra vette fel a község képviselőtestülete. Nehogy a pótadó emeltessék, a bevételi tételek egyes összegeit, amelyek helytelenül voltak a költségvetésbe beállítva, emeltük, így például a fogyasztási adót 5000 pengővel, az átírási költségeket pedig 1000 pengővel, úgyhogy