Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-258

Az országgyűlés képviselőházának 258. ütése 1937 december 1-én, szerdán. 143 kössük oda a faluhoz, — ez nagyon helyes — akkor kisbérletek juttatásával kössük le. Amikor nagy örömmel olvastam, hogy a miniszterelnök úr németországi útján meglátogatta az ott dolgozó magyar mezőgazdasági munkásokat, és ezt örömmel vettem tudomásul, ugyanakkor némi aggodalom fogott el annak olvasásakor, hogy azt mondotta, — szinte vigasztalásul — hogy jövőre 3000 munkás helyett tiOOO munkás fog kimenni Németországba. (Farkasíalvi Farkas Géza: Majd mint agitátorok jönnek vissza! — Zaj és mozgás a bal- és a szélsőbaloldalon.) Nem vizsgálom a kérdés politikai részét, csak egyet vagyok bátor mondani: a miniszterelnök urat ugyan megéljenezték a munkások, azt hiszem azonban, sokkai jobban megéljenezték volna, ha azt mondta volna: Gyertek haza, kaptok földet, kaptok kisbérletet s a megtakarított pénzeteket költsétek öl majd idehaza és így tovább. Éppen ezért kérem az államtitkár urat, méltóztassék ebben a szellemben intézkedni. Válaszát egyébként tudomásulveszem. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e az államtitkár úr válaszát tudomásul venni? (Igen!) A Ház ,a választ tudomásul vette. Következik Farkas István képviselő úr interpellációja a pénzügyminiszter úrhoz. Kérem a jegyző urat a szöveg felolvasására. Vásárhelyi Sándor jegyző (olvassa): interpelláció a pénzügyminiszter úrhoz. A lisztforgalmi adót 1930-ban azzal a célzattal vezették he, hogy a gabonaexportot támogassák. Minthogy azonban a gabonaárak emelkedtek, mint céladóra szükség nincs, a •kenyérfogyasztást' az ország területén belül megdrágítja és leginkább azokat a szegény néprétegeket sújtja, akiknek legkevesebb a jövedelmük, hajlandó-e a pénzügyminiszter úr ezt az igazságtalan, kenyérdrágító adót megszüntetni?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó! Farkas István: T. Ház! Minden fogyasztási adó igazságtalan, de a lisztforgalmi adó egyenesen szégyenteljes. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Szégyene ennek az agrárországnak ez az adó, mert a legszegényebb emberek kenyerét drágítja meg és azért drágítja meg, hogy a gazdagoknak a kivitelt, a világparitásos árakat biztosítsa. Ha itt ebben az országben beszélnek osztályharcról, ennél kirívóbb osztályjellegü intézkedést nem hozhatnak fel. Annyira kirívó, hogy nyilvánvaló,, ezt fenntartani nem szabad, de nem is lett volna szabad megcsinálni. Annakidején, amikor 1930-ban a bolettát és a lisztforgalmi adót életbe léptették, tiltakoztunk ellene és azóta számtalanszor sürgettük már a lisztforgalmi adó eltörlését, de a pénzügyminiszter úr ridegen elzárkózik ezelől. Egészen furcsa, egészen sajátságos dolog, hogy ebben az országban éppen ezt a legszégyenletesebb adót tartják fenn, mert hiszen ki fizeti meg ezt az adót? A szegény városi népesség és a falusi népesség, amely nem találja meg a nagybirtokon megélhetését és megy, hajszolódik,, vackolódik. keresgél, hol talál valamilyen munkaalkalmat. Mindenkinek látnia kellene, hogy messzemenő intézkedésekre volna itt szükség. Ezt az adót annakidején azért vezették be, mert akkor a búzaár alacsony volt. Bevezették a gabonajegyet, az úgynevezett bolettát és a lisztforgalmi adót, s ezzel a magyar búza árát világparitásban is elfogadhatóvá tették, felemelték. Mindezt azonban mi fizetjük meg, a belső fogyasztás, a szegény emberek fizetik meg, mert ne tessék elfelejteni,, hogy nálunk minél szegényebb egy ember és minél szegényebb a parasztság, annál inkább kizárólag kenyeret és tésztát fogyaszt, mert más nem áll rendelkezésére. A lisztforgalmi adónak a 10.000 holdas urak veszik csak hasznát. A kisgazdák nem veszik hasznát, mert azok nem szállítanak ki gabonát, állatokat, azok nem részesülnek a kivitel jövedelmében, azoknak nem nyújt előnyt a prémium. Ez csak egyedül és kizárólag a nagygazdák, a 10.000 holdasok érdekében tett intézkedés és cselekedet, (Buchinger Manó: A magyar nép ellen!) úgyhogy ezt az adót feltétlenül meg kell már szüntetni és meg kellett volna szüntetni. Az előttem lévő szaklap, a »Malom Újság? világosan elmondja a helyzetet, már 1936-ban a következőket írta (olvassa): »Az 1933. év azonban fordulópontot jelentett a gabonaárak terén. A világpiacokon megfordult az irányzat és fokozatosan emelkedtek az árak és ma az 1933. év hasonló időszakához képest úgy a esikágói, mint a rotterdami jegyzés majdnem száz százalékkal magasabb. Nálunk a búzaár több mint. száz százalékkal emelkedett, mert az akkori ár 6 pengő volt, ezzel szemben, ma közel áll a 19 pengőhöz, de lehetséges, hogy a közeljövőben beteljesül a gazdák álma és 2u pengős búzaárakat fognak viszontlátnia Ez már be is teljesedett, ez már megvan, már több is, mint 20 Pengő. (Tovább olvassa): »Ez az ár a külföldi termelőhely piaci árát jóval meghaladja, azért, mert a kormányunk mesterségesen emeli a búza árát a yalutafelár rendszeresítésével. Például a Svájc által janulárra a határon fizetett 2175 svájci frankon kívül a Nemzeti Bank 53% felárat fizet a beszolgáltatott valutára. Továbbá némi fuvardíjkedvezményt élveznek a szállítók. így biztosítja a kormány a megfelelő árakat a kilépő állomástól távol-eső termelési helyek számára is. Hasonló kedvezmény és valuta exportfelár jár minden más külföldre kivitt gazdasági termékre, élőállatra, stb. Ha megfigyeljük ezen intézkedések hatását, látjuk, hogy a termelők miás foglalkozási ágakhoz képest igen előnyös helyzetbe jutottak. Nemcsak a gabona, jószág, gyapjú és egyéb termékeknek az ára szökött fel, hanem ennek következtében a föld- és ingatlanárak is alapos átértékelésen mentek keresztül. Tehát a mezőgazdaság megsegítésére irányuló nagy cél eléretett. így megszűnt a céladó fenntartásának jogosultságai T. Ház! Köztudott dolog, hogy kik kaptak kedvezményeket: a gyárosok, a nagygyárosok, a kartelek, de a legtöbb kedvezményt mégis csak a nagy mezőgazdák kapták azzal, hogy elősegítik a kivitelt, az árakat megfelelő áron tartják, hogy így a gazdák megfelelő haszonhoz jussanak. Ha valamely társadalmi réteget meg kellene segíteni ebben az országban, akkor ezt sohasem a 10.000 holdasokon kellene kezdeni, hanem a legszegényebb néprétegen, azon a rétegen, amelynek kenyérfogyasztásra is alig jut valami és éppen ennek a legszegényebb rétegnek a kenyerét drágítják meg azért, hogy a nagybirtokosoknak a javára a búza árát világpiaci áron tarthassák és rekompenzációképPen megkaphassák ezeket az összegeket. Ezt a szegény emberek fizetik meg. (Rassay Károly: A világpiaci árak felett!) A világpiaci árak felett. (Zaj a baloldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Farkas István: Nem tudom, miért nem tesz a kormány errevonatkozólag intézkedéseket,