Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.
Ülésnapok - 1935-258
144 Az országgyűlés képviselőházának 258. ülése 1937 december 1-én, szerdán. nem tudom, miért ragaszkodik ehhez ma, amikor a búza ára olyan magas, hogy e nélkül is tartani lehetne ezt az árat, de mégis fenntartja ezt a szégyenletes céladót, amellyel a szegény embereket sújtja. Ez lehetetlen és érthetetlen álláspont. Az egyik, kormánypénzzel jól táplált újság ebben az évben, januárban vagy februárban azt írta, hogy 1 Budapesten a most egy éve történt adóösszeírás alapján negyven új milliomos lett. Nem tudom, igaz-e ez, vagy nem, de a kormány által támogatott újság írta és amit írt, azt el kell fogadni, hogy negyven ú] milliomos lett. Ellenben, hogy mennyi szegény lett, az nem érdekli ezt az osztályharcot képviselő újságot, csak az érdekli, hogy negyven új milliomos lett, mert valószínűleg lehet tőlük valamit keresni, kapni. Ha már így van, akkor miért nem adóztatja meg ezeket az új milliomosokat fokozatos vagyonadóval a kormány, miért tartja fenn ezt a szégyenletes lisztforgalmi adót és a többi, szintén komisz, rossz, az életet drágító fogyasztási adót? Talán abban a bizonyos egykézrendszerben résztvevő urak azok, akik ezt fenn kívánják tartani. Ezek a közgazdasági élet területén új embervek, talán ezek gyarapodtak meg olyan gyorsan és lett belőlük milliomos, de úgy látszik, ezek a milliomosok nincsenek megadóztatva, pedig nyilvánvaló, hogy ezeket meg kellene adóztatni. Ha tényleg negyven s új milliomos van Budapesten, akkor minek ez a szégyenletes lisztforgalmi adó, miért nem adóztatják meg fokozatosan a milliomosokat, miért nem vetnek ki rájuk nagy vagyoni fokozatos adót, és miért kell ezt a szégyenletes fogyasztási adót továbbra is fenntartani! (Buchinger Manó: Egyik holló nem vájja ki a másik holló szemét!) Mi már sokszor tiltakoztunk ez ellen az adó ellen, tiltakoztunk és tiltakozni fogunk mindig. Nemzeti és társadalmi szempontból érthetetlen, hogy beszélnek a szociális szempontokról, ezeket hangoztatják jobboldalról és baloldalról, de egy lépést nem tesznek azért, hogy a szociális nyomorúságot valahogyan enyhítsék. Általános, egyetemleges gazdasági és adópolitikai intézkedésekkel nagyon sokat lehetne segíteni, nagyon sokat lehetne javítani. Ha a kisemberek vállairól levennék a fogyasztási adókat és biztosítanák a létminimum adómentességét, mint ahogy a nyugati demokratikus államokban biztosítva van, akkor a megélhetés azok számára könnyebb, elérhetőbb volna és lehetséges volna ezt a kérdést megoldani. T- Képviselőház! Az előttem szólott képviselő úr is interpellált földbirtokpolitikai dolgokban. Elmondotta, hogyan özönlenek a város felé a falun munkaalkalmat nem találó emberek. Ezek azért özönlenek a város felé, mert megélhetést nem találnak, mert a nagybirtok nem gondoskodik róluk, nem ad nekik életlehetőséget, munkaalkalmat. De megállapították már azon a bizonyos ankéten, amelyet mintegy másfél évvel ezelőtt tartottak, hogy Magyarországon 5 millió ember az életszínvonalon alul táplálkozik, vagyis nem fogyaszt annyit, mint amennyit fogyasztania kellene. Megállapították ezen az ankéten azt is, hogy ha itt hent mindenki annyit ^ fogyasztana, amennyit fogyasztania kell az élet fenntartásához, nem volna mezőgazdasági kivitelünk. Uram Isten, ha így állunk, mint ahogy így állunk, s ha a kormány ezt tudja, miért nem intézkedik, hogy ezt az állapotot úgy megváltoztassa, hogy itthon mindenki jóllakhasson és olcsón juthasson hozzá az élelmicikkekhezt Mi, igenis, követeljük, hogy ezt a szégyenteljes lisztforgalmi adót a kormány törölje el, mert azt nem lehet tűrni, nem lehet elviselni, hogy a legszegényebb emberek élelmezését, mindennapi kenyerét drágítsák meg, amelyért minden nap imádkoznak, de a kormány nem hagyja, hogy hozzájuthassanak, mert a kormány megakadályozza azt a vallási cselekedetet, amelyet ők óhajtanak. (Helyesés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Az interpelláció kiadatik a pénzügyminiszter úrnak. Következik Béldi Béla képviselő úr interpellációja a belügyminiszter úrhoz. Kérem a jegyző urat az interpelláció szövegének felolvasására. (Buchinger Manó közbeszól.) Buchinger Manó képviselő urat pedig kérem, hogy maradjon csendben. Vásárhelyi Sándor jegyző (olvassa): »Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy a szegénysorsú betegek ingyenes gyógykezeltetéséhez megkívánt szegénységi bizonyítvány kiváltása igen nagy nehézségbe ütközik és olyan hosszadalmas eljárást igényel, hogy az sok esetben a 'beteg egészségi állapotának további leromlását idézi elő? Hajlandó-er a miniszter úr ezen az állapoton a szegénységi bizonyítvány kiváltási eljárásnak rendezésével gyökeresen javítania Elnök: Az interpelláló Béldi Béla képviselő urat illeti a szó. Béldi Béla: T. Ház! A Budapesti Orvosi Kamara ismeretes szabályrendeletével kívánok foglalkozni. Ezt a szabályrendeletet három szempontból lehet bírálat tárgyává tenni. Egyik szempont a jogi szempont, hogy tudniillik joga volt-e a Budapesti Orvosi Kamarának egy ilyen rendeletet hozni, s ha joga volt, joga volt-e azt a felügyelő hatóság megkérdezése nélkül, átmeneti idő engedélyezése nélkül végrehajtani? Ezzel a kérdéssel azonban nem kívánok foglalkozni, annál inkább a szabályrendelet szociális hatásaival. A második szempont az orvosi rend érdeke, ami ebben a szabályrendeletben érintve van. Amikor ez az intézkedés napvilágra került, hallatszottak olyan hangok is, hogy ez esetleg túlzottan materialista felfogás az orvosi rend részéről, amelyneik elsősorban az orvosi etika szempontjait kellett volna figyelembe vennie. Én azonban ebben a felfogásban nem osztozom és teljes mértékben helyeslem azt, ha az orvosi rend arra az álláspontra helyezkedik, hogy igenis a szolgáltatásért ellenszolgáltatás jár azok részéről, akik ilyen ellenszolgáltatást képesek teljesíteni. Nagyon helyes álláspont az én véleményem szerint is az, hogy az, úgynevezett álszegények ellen valamilyen rendelkezést, valamilyen védelmet kell hozni, éppen a valóban szegénysorsú betegek érdekében. Véleményem azonban az, hogy ez a rendelet nem segít ezen a problémán s hogy ez a kérdés, az orvosi nyomornak a kérdése sokkal mélyebb gyökereket eresztett ma már. mintsem hogy egy ilyen rendelkezéssel ki lehetne küszöbölni a hatóokait. Sokkal súlyosabb hatással van ez a rendelkezés általános közegészségügyi szempontból és főleg a ténylegesen szegénysorsú betegeknek kezelése szempontjából, mégpedig azért, mert egyrészt a szegénységi bizonyítvány kiváltása annyira komplikált eljárást és olyan
