Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.
Ülésnapok - 1935-258
136 Az országgyűlés képviselőházának 258, dályozza meg, hogy az kicsapjon medréből, irányát azonban ne változtassa meg. Ennek az összeütközésnek, amelyet e javaslat magában hordoz, igen súlyos konzekvenciái lehetnek. Nekünk a felsőházban komoly, nagy értékeink vannak. Ne méltóztassék azt képzelni, hogy a másik oldalról védik meg a felsőházat. Mi is megvédjük erről az oldalról (TJgy van! Ügy van! balfelöl.) és azt mondjuk, hogy komoly, nagy értékeink vannak ott a törvényhatóságok kiküldöttei között éppúgy, mint a méltóság alapján bekerülő felsőházi tagok között. Nem is beszélve az egyháznagyokról, nem beszélve a kulturális nagyságokról, de igenis beszélve azokról a lelki hatalommal is felruházott felsőházi tagokról, akiket semmi esetre sem szabad kitenni annak, hogy egyegy ilyen szembeállítás, ilyen szembeütközés minduntalan veszélyeztesse a befolyásukat, tekintélyüket és irántuk érzett tiszteletet. Ne kívánja senki a püspöki -kartól, hogy ott a felsőházban egy liberális ókonzervatív szellemnek legyen a védelmezője, ne kívánja senki az egyetemi tanároktól, hogy válságos időkben a rendnek, az állami rendnek a fenntartói legyenek, kvázi a barikádokra menjenek. Ez egészen elhibázott álláspont, annál is inkább, mert hiszen a jogkör a tekintéllyel semmiféle kapcsolatban nines. Meg vagyok győződve arról és tudom azt, hogy az angol főrendiház, amióta hatáskörében csonki ttatott, tekintélyében növekedett, és nem tudom, vájjon nálunk nem fordítva lesz-e ez. Meglesz majd a felsőház hatásköre, de a tekintélye fog majd csökkenni. A jogkör magában véve nem ad semmiféle tekintélyt. A felsőház tekintélyét tulajdonképpen a felsőház tagjai adják saját egyéniségükben. A felsőháznak akkora presztízse van, r amekkorát az egyes tagok adnak neki. Kétségtelenül ott vannak legnagyobb értékeink, akiknek szava ponderáibilis, nem pedig numerábilis. Nem lehet azt mondani, hogy helyesen cselekszik ez a javaslat, amikor egyszerűen többségét ruházza fel hatáskörrel, tehát egyszerűen megszámlálja a felsőház nagy értékeit és egymás mellé állítja azokat. Amennyire különböznek a felsőház tagjai egymástól tekintélyben, amennyire nem lehet tekintélyük szerint egymás mellé állítani őket, éppen úgy nem lehet pusztán szavazataik többségére építeni fel egy törvényjavaslat sorsát. Azt kell kérdeznem, vájjon Serédi Jusztinián 1 tekintélye összemérhető-e egy Darvas Béla nevű nem nagyon ismert felsőházi tag tekintélyével? Azt kell kérdeznem, Ravasz László tekintélye összemérhető-e egy Lőw Immánuel tekintélyével, vagy Szmrecsányinak, vagy Zichy Gyulának, vagy akár Herczeg Ferencnek, vagy Teleki Pálnak a tekintélye öszszehasonlítható-e az (általunk nagyon tisztelt, de ritkán hallott Nagy János, vagy Kiss Ernő felsőházi tagok tekintélyével 1 ? Elnök: Ne t méltóztassék a törvényhozás másik háza tagjai között ilyen párhuzamokat vonni! Meizler Károly: Az ő szavazataik azonban mégis egyformán jelentősek és egyformán olvastatnak meg. Azt kell tehát mondanom, | hogy ez a javaslat, amely a felsőházi tagok összessége számára, tehát a numerikus többség számára adja meg a befolyást, nem helyes, mert ezáltal a felsőháznak egy-egy elfogadott, nem szimpatikus és a nemzet közvéleményével ellentétes irányú határozatáért minden felsőházi tagot egyformán érhet ódium. ülése 1937 december 1-én, szerdán. Továbbmenőleg azonban azt kell mondanom, hogy ha az a kívánság merült fel, hogy a felsőház ezután korrigálja a > képviselőház akaratát, mint népakaratot, vájjon nem volna-e helyes, ha a felsőház elé azt is célul tíiz; nénk ki, hogy egyúttal a kormány túlkapásai ellen is nyújtson védelmet? Ehhez azonban az volna szükséges, hogy a kormányzattal szemben független és valóban odaillő embe'rekkel legyen tele a felsőház. Ha azonban nézzük a felsőház összetételét, akkor bizony az a gyanúnk, hogy azt a hatalmat, amelyet a kormány elveszíteni vél a titkos választójog behozatala esetén a képviselőház összetételére nézve, tulajdonképpen a felsőház jogkiterjesztése által akarja a maga számára megszerezni. T. Ház! Nézzük meg a felsőház tagjait és csoportjait ebből a szempontból. A hivatal vagy méltóság alapján bekerülő tagok nagy része a kormány kinevezése alapján kerül be a felsőházba s ha Rómával meg lesz a megegyezés, akkor a katolikus egyház képviselőinek a kinevezése is igenis a kormánnyal egyetértőieg fog történni, tehát a kormány befolyással lesz ezeknek a tagoknak a kinevezésére is. Ott vannak azután a törvényhatóságok által kiküldött tagok. Aki ismeri a törvényhatóságok rendezéséről szóló törvényt* az tudja jól, hogy a mindenkori főispán kezében ez a törvény kulcs ahhoz, hogy a törvényhatósági bizottságokban biztosítsa a kormány számára a többséget. (Temple Rezső: Látjuk a kortéziát, amely most folyik!) "Ügy van, s ha türelmes lesz igen t. képviselőtársam, meg fogja látni, hogy erre akarok rámutatni. Ha ehhez hozzávesszük azt, hogy az állami és a vármegyei törvényhatósági bizottsági tisztviselő tagok száma is megnövekedett ezáltal a törvényavaslat által, úgyhogy van olyan törvényhatóság, például Baja,, ahol összesen 76 törvényhatósági bizottsági tag van és a 76 tag közül 34 tisztviselő, akkor természetesen azt kell mondanom, hogy teljes mértékben megnövekedett a törvényhatóság összetételére nézve a főispánnak, illetve a kormánynak a befolyása. Minthogy pedig a törvényhatóságok 76 felsőházi tagot küldenek, tehát ennek a 76 felsőházi tagnak a megválasztására megvan a kormány befolyása. De azt kell kérdeznem: vájjon a kamarák kiküldöttei nincsenek-e ennyire függő viszonyban? Hiszen tudjuk jól, hogy az érdekképviseleteknek lépten-nyomon dolguk van a minisztériumokban, kétségtelen tehát, hogy az érdekképviseleti szervek függnek a minisztériumtól. Hátra vannak még azok, akiknek a függetlensége valóban a legnagyobb, a főrendi családok részéről kiküldött 40 tag. (Felkiáltások bal felől: 38!) Beleszámítom a Habsburg házbeli eket is. (Vázsonyi János: Azok hárman jvannak!) Azt láttuk azonban, hogy ezek a tagok is, ^kik titkosan szavaznak és akiknél jaz ember a függetlenség minden feltételét megtalálja, amikor Andrássy Gyula megválasztásáról volt szó, akkor a titkos választás mellett is deferáltak a kormány kívánságának és nem választották meg Andrássy Gyulát. Kérdezem, remélhetjük-e, várhatjuk-e azt ih fin körülmények között, hogy ha ez a felsőház ennyire függ a kormánytól, akkor, talán védelmet nyújt a kormány túlkapásaival szemben? Nem! Az elmúlt tizenegy esztendő ékes bizonysága annak, hogy ha hangzott is el a felsőházban akárhányszor komoly kritika a
