Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.
Ülésnapok - 1935-258
Az országgyűlés képviselőházának 258. Kérdezem, vájjon ezáltal nem rántjuk-e ki a gyékényt éppen a népképviselet elve alóli Hiszen még az is feltételezhető, hogy a kormánynak nincs szüksége arra, hogy itt a képviselőházban legyen meg a többsége. A törvényjavaslat szerint megvan a mód arra, nogy a felsőház is kezdeményezzen törvényt és a kormány azt mondhatja, hogy elég nekem, ha majd ; abban az együttes ülésben lesz meg a többségem, vagyis e!ég, ha a többségem a felsőházban van. Tulajdonképpen tehát éppen a parlamentarizmus lényege, a népképviselet többségén alapuló kormányzás elve szűnik meg ezáltal. Ezzel az érvvel szemben csak egy állítható, az tudniillik, hogy a képviselőházban bármikor felvethető a bizalmi kérdés. Igaz, felvethető, de a bizalmi kérdés feletti szavazás nyíltan történik. Méltóztassék nekem megmondani, hány olyan eset volt, amikor bizalmi szavazásnál a kormányt támogató párt addigi álláspontját ilyenkor megváltoztatta volna. De kérdem, vájjon mi szükség van arra, hogy ez a törvény megszülessék. Nem támogatja, nem indokolja a javaslat létrehozását sem közjogi, sem alkotmányjogi, sem pedig politikai szükségesség. Hiszen a jelen javaslat, ahogyan itt fekszik a Ház előtt, tulajdonképpen tipikus példája az eseti törvényhozásnak. Miért 1 ? 1926-ban jól-rosszul, alkottunk egy törvényt, de bevált, 11 éven át megállta helyét. Most ennek a tekintélyes nagy törvényalkotásnak, amelybe a felsőházra Vonatkozó összes jogszabályok össze vannak foglalva, egyetlen szakaszát kivesszük, idehozzuk a Ház elé és a nélkül, hogy látnók az egész Ház strukturális felépítését, a legfontosabb kérdéssel, a hatáskörrel kezdünk el foglalkozni. T. Ház! Miért történik ez tulajdonképpen, megvan ennek a politikai indokoltsága? Azért történik ez, mert a felsőházban egy-két felsőházi tag azt mondotta, hogy szükség van bizonyos változásra. Ez az eset éppen összesett azzal, amikor az 1935-ös választások után a nemzet közvéleménye szívesen fordult a felsőház felé, ahonuét kapott bizonyos kritikát, és ahol bizonyos olyan f felszólalások hangzottak el, amelyek a közvélemény tetszését megnyerték. Ez a hangulati elem azonban nem elegendő, politikai indokoltságul sem szolgálhat arra, hogy ez a javaslat megszülessék. T. Ház! Most van helyes megoldás, de ha ezen még változtatni akarunk, akkor ennek nagyon könnyen megvan a lehetősége. Idáig kétszer ült össze az egyeztető bizottság. A bizottságban bátor voltam olyan javaslatot terjeszteni elő, hogy ha nem elegendő ez a kétszeri egyeztetés, háromszor egyeztessen az a bizottság és ha ez az egyeztetés három ülésszakon keresztül át húzódva történik, abban az esetben eltelik közben két és fél év„ Ez azt jelenti, hogy a felsőháznak tulajdonképpen négyszeres visszavetés! joga van, azt jelenti, hogy két és fél éve van a felsőháznak arra, hogy a felsőház hatalmas szellemi, gazdasági súlya igenis az egész közvéleményre ránehezedik, hogy a közvéleményt a képviselőházzal szemben a felsőház mellé állítsa. Megteheti ezt a felsőház, vagy pedig kieszközölheti a kormányzatnál a negyedik visszavetés után, hogy igenis, oszlassa fel a képviselőházat. Megvan tehát a mód arra, hogy a felsőház befolyása érvényesüljön a törvényhozásban. Bocsánatot kérek, ha a felsőház két és fél éven keresztül nem tudja saját tekintélyénél fogva kimutatni azt, hogy álláspontja helyes, akkor talán mégis az volna a jobb, ha a képviselőház, az igazi népakarat ülése 1937 december 1-én, szerdán. 135 megnyilatkozásának nem vágná útját és a törvények megalkotásában nem akadályozná. Az angol rendszer is teljesen ez. Miért kell nekünk az angol rendszertől eltérnünk? Az 1911. évi angol parlamenti törvényről azt mondja a mi indokolásunk, hogy ebben tulajdonképpen nem történt semmi, csak a régi százados szokásjog kodifikáltatott. Pedig igenis nagyon sok történt, mert a> szokásjog nem volt olyan zavartalan és állandó. Igenis megvolt a lehetősége, mint ahogy akárhányszor meg is történt, hogy a főrendiház visszavetési jogával éljen. De ha az indokolás észreveszi azt, hogy Angliában volt ily jogszokás, miért nem veszi észre azt, hogy nálunk is hasonló szokásjog volt? Es ha Angliában — mint az indokolás is mondja —- a főrendeknek évszázadokon keresztül nem illet megakadályozni a képviselőház törvényalkotását, nálunk a felsőháznak ezután illeni fog megakadályozni a képviselház törvényalkotását? Méltóztassanak ezeket a kisiklásokat, amelyek az indokolásban vannak. mégis csak észrevenni és megállapítani, hogy ezek a rabulisztikához elég közel állnak. Ha pedig mégis elfogadja <&. Ház ezt a javaslatot, akkor a két Ház közötti szembeállításnak lépten-nyomon megvan a lehetősége. Ez a szembeállítás pedig nem helyes és nem kívánatos. Többen azt mondják: úgy is ritkán történik meg az ilyen szembeállítás, mert a képviselőház túlsúlyát a felsőház egy pillanatig sem vonja kétségbe. Ha ez igaz, akkor minek kell ezzel ellentétes kodifikációt létesíteni, miért kell az ellenkezőjét törvénybe iktatni? Azonkívül, ha a képviselőháznak ez a • túlsúlya kétségtelen volt, ezután az együttes szavazás következtében ez nem lesz bizonyos. Antal István t. képviselőtársam azt mondotta, hogy a felsőtáblának sohasem az volt a célja, hogy a népakarat érvényesülésének útiában álljon. Ha ez igaz, akkor minek a felsőházat az indokolásban arra kényszeríteni, hogy szemheálljon a képviselőházzal és korrekciót végezzen? Tudjuk jól, hogy a törvény szövegének kiegészítése az indokolás, és ebben az indokolásban azt olvassuk (olvassa): »A felsőház igazi hivatása; a meg nem fontolt, vagy az ország érdekét egyébként nem szolgáló trvényalkotás megakadályozása.« Mi ez, ha nem egyenesen felhívás, határozott parancs a törvény részéről arra. hogy a felsőház akadályozza meg a képviselőház törvényhozását. Ez az indokolás — jól mondotta itt egyik képvisélőtársam — egészen Tisza Kálmán ideiéig nyúlik vissza. Tisza Kálmán felfogását tükrözteti vissza. Tisza Kálmánnak volt az a véleménye, hogy a felsőház válságos időkben őre és védelmezője, tehát — hozzátehetjük — rendőre, csendőre, katonaságai legyen az állam rendjének. Mi_ ez ellen a visszatérő és visszaintegető fiszakálmáni szellem ellen eleve és teljes mértékben tiltakozunk. (Helyeslés a balközépen) Mi e helyett Apponyi Albert szellemét idézzük, aki azt mondotta, hogy a felsőház tulajdonképpen a képviselőház, e makrancos folyam két partján párhuzamosan haladó gát és nem engedi meg azt, hogy ez a rakoncátlan folyam kiontson, de sehol sem áll útjában a folyónak és a folyam irányát nem változtatja meg. T. Ház! Ez a felsőház szerepe. Haladjon együtt a folyóval, de ellenőrizze azt és aka-
