Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-257

122 Az országgyűlés képviselőházának 257. hoz a maga részéről hozzájárul. Megtörtént erre az egyeztetés, létrejött a törvény. Sokkal érdekesebb azonban az, ami az ösz­szeférhetlenségi törvénnyel történt. (Rassay Károly: Ez igaz!) Az Összeférhetlenségi tör­vénnyel röviden a következő történt. A képvi­selőház letárgyalta, a felsőház módosításokat tett rajta, ia módosítások után újból összeült a két Háznak egy-egy bizottsága és tárgyalta ezeket a módosításokat. Ezután sor került volna arra az egyeztető eljárásra, amelyet a törvény előír, a küldöttség megalakítására. (Zaj a jobboldalon.) Nem lehet engem megcá­folni ebben a kérdésben, mert minden dátum a kezemben van. Dátum szerint mondom el az eseményeket. Ez, 1932 júniusban történt. (Lázár Andor igazságügyminiszter: Nem került sor az egyeztető eljárásra!) Nem került sor, de ki ebben a hibás? Nem hibás sem a felsőház, sem az alsóház, ebben a kormány a, hibás, mert nem hozta ide ezt a törvényjavaslatot. Az összeférhetlenségi törvény évtizedek óta várja már a maga megújhodását. Én xésztvet­teim annakidején az ösiszeférhetlenségi törvény­javaslat tárgyalásában. Nem vagyok a törvény­javaslattól túlságosan elragadtatva. Minden­esetre a képviselőház egyszerűen lemondott az 1901. évi törvénynek: a reformjáról, bár az vég­rehajthatatlan, bár az összeférhetlenségi zsűri működése teljesen elavult és nem hozhatja tel­jesen napfényre az igazságot, mondom, ennek a reformjáról lemondott a képviselőház, ezzel szemben -sürgősen meg akar reformálni egy 12 éves törvényt. Azt gondolom, az összeférhetlenségi. tör­véinyjavasilat sorsa is azt bizonyítja, hogy a je­lenlegi felsőházi törvény alkalmas a dolgok elintzésére ós elsimítására alkalmas lett volna ebben az esetben is, amint alkalmas volt más esetben is. A helyzet tehát az, hogy ennek a felsőházi törvénynek a megváltoztatására sem elméletileg, sem gyakorlatilag nincs semmi­féle szükség. Ez a törvény tovább is élhetne úgy, amint jelenleg megvan alkotva. Antal István igen t. lképviselőtársam az ő rendkívül érdekes beszédében megemüítette, hogy lehetnek politikai argumentumok a választójogi és a felsőházi törvény közötti junktim szempont­jából — ő elfogadja ezt az álláspontot — s na­gyon érdekes az ő álláspontja abból a szem­pontból, hogy ha ez lehetséges is, ő nem tartja alkalmas instrumentumnak a felsőházat arra, hogy a fék szerepét el tudná végezni, és az ő rendkívül érdekes és tanulságos neszedében hi­vatkozott Szilágyi Dezsőre, Szilágyi Dezsőnek az 1885. évi főrendiházi reform alkalmával mondott heszédére. Ebben a 'beszédében Szilá­gyi Dezső azt mondotta, hogy az az alsóház, amely kiengedi kezéből a hatalmat, vagy az az alsóház, amely képtelen a feladatát betölteni, az az alsóház, amely a nemzet legfőbb jogait neon tudja érvényesíteni, pusztulásra ír V,an ítélve, de azon az alsóházon sem a felsőház, sem az arisztokrácia sohasem fog segíteni. (Ru­per't Rezső: Szánalmas, szomorú dolog ez!) Méltóztatnak tehát látni a helyzetet, mél­tóztatnak tehát látni azt, milyen eseménye* következtek be ennek a helyzetnek nyomán. Nincs szükség ennek a jelenlegi állapotnak megváltoztatására, ezt nem fogják féknek, ga­ranciának és korrektívumnak tekinteni. S ak­kor azután, ha gondolkozunk a dologról, lehe­tetlen elkerülni azt, amit én szeretnék elke­rülni, hogy a két Ház közötti ellentéteket ki ne élezzük, ki ne hegyezzük. ülése 1937 november 30-án, kedden: De ha már adva van a helyzet, nem le­het elzárkózni attól, hogy összehasonlítsuk a két Ház tagjainak jogát, nem lehet elzárkózni attól, amiről Rassay Károly igen t. képviselő­társam beszélt, hogy 156 főnemesi család vá­laszt 38 tagot ugyanakkor, amikor 800.000 em­ber választ ugyanannyi képviselőt. Nem le­het elvonatkozni ettől az összehasonlítástól, mert más a képviselő joga és más a felsőházi tag joga, az két különböző jog. Nem lehet el­zárkózni attól, hogy annak a felsőházi tagnak még a választás útján való megbízatása is na­gyon vékony rétegekből jön fel, hogy nagyon cérnaszálon lóg az egész megbízatás kérdése. Mert az is egy szempont, hogy milyen össze­köttetésben álljon az a néppel. Én teljesen Rassay Károly álláspontján állok e tekintet­ben: a szenátusi választások módján és a vá­lasztások alapján kell odajönni. De ha az tör­ténik, ami történik például egy kamaránál, hogy egy 250 főből álló testület megbízást aa 17 lektornak, hogy válasszon három felsőházi tagot, engedelmet kérek, ez olyan vékony ré­teg és olyan kevés függése van annak a felső­házi tagnak magának a hivatásnak a képvise­letében, hogy ezt helyesnek elfogadni nem lehet. Ez az összehasonlítás a két Ház között és lehetetlen elkerülni, hogy ne beszéljünk má­sodszor az arány kérdéséről. Méltóztatna* tudni, hogy a felsőház tagjainak száma 243, a képviselőház tagjainak száma 245. Most van egy tendencia, amely a képviselők számát még lejebb akarja szállítani és ugyanakkor van egy tendencia, amely a felsőházi tagok számát emelni akarja. (Lázár Andor igazságügymi­niszter: Megfordított tendenciák is vannak!) Megfordított tendenciák is vannak, de majd rá fogok mutatni, hogy bizonyos elkerülhetetlen szükségességek is jelentkeznek. Hiszen itt van maga a törvény, amely azt mondja a 19. §-á­ban: » Felsőházi tagokat választanak a követ­kező szervezetek és intézményeké Ezeket fel­sorolja, az utolsó pontja pedig szól a követ­kezőkép (olvassa): »egyéb élethivatásoknaK törvényalkotta olyan szervezetei és intézmé­nyei, melyeket külön törvény ezzel a joggal azután felruház, e külön törvényben megsza­bott számú tagjaikat.« Szóval nem kell a felső­házi reformtörvénynek olyannak lennie, hogy a tagok számát kiterjeszthessük. Igen t. Képviselőház! Ez vonatkozik a számarányra, most jön magának a szervezet­nek kérdése. A szervezet kérdése két szem­pontból is fontos. Fontos először azért, mert — amint már mondottam — nagyon szűk csa­tornákon keresztül van az a választás, kapcso­latban a néppel, másodszor pedig . azért, mert egyes kategóriák teljesen hiányoznak. Ho­gyan számíthat egy felsőház az objektív vizs­gálat teljességére akkor, amikor vannak ott munkaadók munkások nélkül, főnökök alkal­mazottak nélkül? Elfogadjak-e egy ilyen felsőházat, mint legfőbb ítélő fórumot, ami­kor ezek a lényeges kategóriák hiányoznak belőle és egyoldalú, plutokratikus szempontok szerint van összeállítva? Ez áll arra, amit mondtam. Most követke­zik az a kérdés, hogy a felsőház és az alsóház viszonyát hogyan akarja megoldani ez a tör­vényjavaslat, illetőleg az eddigi rendszer he­lyébe mit akar tenni. Itt van az együttes ülések kérdése. Na­gyon érdekes a helyzet az együttes ülések te­kintetében. Mi történik tulajdonképpen? Ami­I kor mindenki hitvallást tesz a kétkamarás

Next

/
Thumbnails
Contents