Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-257

Az országgyűlés képviselőházának 257. nisztei* mondott egy beszédet — amelyet méltóztassék megengedni, hogy szintén íeloiva hak (Halljuk! Halljuk!) — és abban azt mondotta a mélyen t. igazságügyminiszter úr (olvassa): »Van egy nagyon fontos, kétségtelenül a tiszta demokráciát szolgáló rendelkezése a törvényjavaslatnak. Nevezetesen egyik szakasza, mely a képviselőház és a felsőház érintkezéséről szól, akként rendelkezik, hogy ha a felsőház hat hónap alatt nem fogauja el a javaslatot, vagy azt kétszer küldi vissza, akkor az első elfogadás utáni második ülésszakban, pénzügyi, illetve költségvetési javaslatnál pedig, ha egy hónap alatt nem határoz a felsőház, vagy egyszer küldi vissza, joga van a képviselőháznak a határozatát elfogadás, illetőleg kihirdetés végett közvetlenül az államfő elé terjeszteni. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy az a vétójog, amelyről itt Kupert Kezső képviselő úr beszéiU — mert ő már akkor is veszekedett (Drozdy Győzői Neki már az sem tetszett! — Rupert Kezső: Neked szintén nem tetszett, csak az agyad átváltozott, mióta odaültél a jobboldalra! Tumorod lett! — Fábián Béla: Olivecrona!) — »a felsőházat nem illeti meg, mert a vétójog tartalma nem lehet más, mint az, hogy ha a felsőház nem akceptálja a javaslatot, akkor ez a javaslat lekerül a napirendről. Azonban nem ez történiík, hanem a képviselőház a maga határozatát elfogadás, illetve kihirdetés végett közvetlenül az államfő elé terjeszti. Ez azt jelenti, hogy igenis, a népképviselet akaratának érvényt akar szerezni, mert ellenkező esetben, ha a vétójog a felsőházat megilletné, ez a felsőház omnipoteneiáját jelentené.« (Felkiáltások a baloldalon: Ezt mondjuk mi is! — Fábián Béla: No!) »Jelentené pedig azért, mert ha a felsőház valamely javaslatot nem akceptál, és nem lenne mód ezt az államfő elé terjeszteni, ez a kérdés többé szőnyegre nem kerülhetne, már pedig a törvényjavaslat beterjesztéséhez az államfő hozzájárulása szükséges. Ha most már ezt a törvényjavaslatot a képviselőház elfogadja, és a felsőház nem fogadván el, lekerülne a napirendről, akkor egyedül a felsőház a másik két törvényhozási faktorral szemben megakadályozhatna minden törvényhozói ténykedést.« (Rupert Rezső: Teljesen helyes beszéd! — Fábián Béla: így van!) »Ez nem lehetséges, mert akkor a felsőház eltéríttetnék rendeltetésétől, rendeltetését nem teljesíthetné, nem fékként hatna, hanem akadályozója, gátlója volna a nemzeti akarat megnyilvánulásának,* (Rupert Rezső: Éljen Pesthy Pál! — Éljenzés a baloldalon.) »... ami végeredményben előidézője lehetne egy olyan robbanásnak, amelyet az állam élete esetleg nem bírna ki.« (Rupert Rezső: Tökéletesen így van!) Befejezésül még, mert ez nekünk szól, akilk demokratikus gondolkodásúak vagyunk, felolvasom az akkori igazságügy miniszter úr be szédének következő részét (olvassa): »Ez bizonyítéka annak, hogy ez a javaslat a tiszta demokrácia alapján épült fel. Elismerem, hogy ez a demolkrácia nem az a demokrácia, amelyet onnan a túlsó oldalról méltóztatnak imngoztatni.« Hát hangoztatjuk mi erről a túlsó oldalról. »Ez a higgadt, nyugodt, megfontolt demokrácia, hogy úgy fejezzem ki magamat, konzervatív demokrácia, de meggyőződéssel vallom, hogy ennek az országnak előrehaladását, boldogulását csakis ilyen higgadt, nyugodt, konzervatív demokrácia tudja biztosítani.* (Dulin Jenő: Nem lehet Bródy Ernő beKÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVI. fc ülése 1937 november 30-án, kedden. 121 szódétői megkülönböztetni! — Fábián Béla: Hol van itt a meggondolatlanság?) Ezt mondotta a mélyen t. volt igazságügyminiszter úr ós én minden szavában hozzájárulok az általa előadottakhoz (Taps a baloldalon.) és nem látok semmiféle változást a törvény megalkotása és életbeléptetése óta. (Rassay Károly: De ő nem járul hozzá a saját szavaihoz! — Fábián Béla: Nem fog Önmaga ellen szavazni?!) Sőt, hogy még jobban lezárttá tegyem ezt a részt, amellyel, azt hiszem, oknyomozó munkát próbáltam teljesíteni, mert kötelességünk felderíteni az összes mellékkörülményeket, (Rassay Károly: Hadd lássa az utókor, hogy milyen meggondoltak voltunk!) előadom még a következőiket. 1926 november 10-én a 31. §-nál újra felszólalt Illés József előadó úr és a következőket mondotta (Fábián Béla: Halljuk! Halljuk! — Olvassa): »Már előadói beszédemben voltam bátor a két Ház egymáshoz való viszonyának, illetve ezek összeütközésének kérdésénél megindokolni ennek a szakasznak lényegét. Mindenesetre csak kiemelem és utalok az ott elhangzottakra, hogy ez a megoldás az alsóház túlsúlyát hivatott bizonyos mértékben biztosítani. Egyébként pedig a záros határidők azért vétetnek fel, hogy a törvényhozás munkája meg ne akadjon.« Méltóztatnak tehát látni, hogy teljes előadói és miniszteri asszisztenciával, (Rassay Károly: Másféléves meggondolással!) 17 ülés után határozta el magát erre a meggondolatlan lépésre a magyar képviselőház. Én, ma is ugyanezeket az eszméket és elveket megfelelő módon látom érvényesítve és nem látok semmi okot a változtatásra. De most nézzük, hogy a gyakorlatban mi történt ezzel a törvénnyel, hogyan vált be? Amikor itt presztízskérdésről beszélnek, amikor beszélnek arról, hogy a felsőháznak nem volt teljos joga, hogy a felsőház nem szólhatott hozzá érdemileg a javaslatokhoz, állapítsuk meg, hogy mi történt. Igenis, a felsőház hozzászólt. Ott vannak többek között a villamos energia gazdálkodásról szóló 1930. évi törvény. A felsőház visszaküldötte ezt a törvényjavaslatot a képviselőházhoz. A képviselőház részben elfogadta, részben nem fogadta el a felsőház módosításait. Erre a törvényben szabályozott módszer szerint összeültek az együttes bizottságok és kölcsönös kapacitálásra végül elfogadták a bizottságok a törvényjavaslatot. Volt még más ilyen javaslat is. Csak a kuriózum kedvéért említem meg a következőt, mert ez mulatságos. (Halljuk! Halljtik!) Tessék figyelni. (Olvassa): »A képviselőház 1931. évi május hó 28-iki ülése. Elnök: Napirend szerint következik az állami szabályozás alá nem eső vízfolyások kártételeinek elhárítását célzó munkálatok állami támogatásáról szóló törvényjavaslat 11. §-ának a felsőház által módosított s alkotmányos hozzájárulás céljából a képviselőházhoz áttett szövegének tárgyalása.* (Fábián Béla: Szép, hosszú mondat!) Nem tudom, hogy lehet a nem állami vízfolyásokat mégis államilag támogatni. (Fábián Béla: Mi az, hogy nem állami vízfolyás?) Ezt nem tudom, nem vagyok hidrológus, méltóztassék talán az öntözési hivatalhoz fordulni. Hogy viszszatériek a témára, a 'képviselőháznak ezen az ülésén felállott Mayer János akkori földmivelésügyi miniszter és azt mondotta: miután nem elvi kérdésről van szó, a felsőház módositásá19