Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-257

120 Az országgyűlés képviselőházának 25 ha visszaszáll ok ezekbe a régi időkbe, mégis meg kell emlékeznem ezekről az eseményekről. (Rassay Károly: Azt írják róla, hogy »megtévedt magyar«!) Amikor arról beszélnek, hogy a felsőtábla es az alsótábla milyen szerelmi viszonyban élt egymással, méltóztassék csak meghallgatni, hogy Deák Ferenc mit mondott abban a követjelentésében. Még hozzátartozik a történethez Ráday Gedeon gróf eltiltása a követségtől azért, mert szót emelt az országgyűlésen Wesselényi, Kossiuth és az ifjak érdekében. Jött a császári leirat, hogy Rádayt nem szabad beengedni az országgyűlésbe. Akkor sokáig húzódott éz az ügy. Közben megindultak a perek és azután azt a kompromisszumot találták meg, hogy Ráday lemondott a követségről és helyére Dubrovitzky Simon, Pesi vármegye első alispánja került, Szentkirályi Mórral együtt; ők képviselték Pest vármegyét. Akkor történt, hogy ítéletek jöttek, előbb ítélkezett Kossuth és Wesselényi perében a Tábla és azután a Hétszemélyes Tábla, — a jelenlegi Kúria — meghozták az ítéleteket s Deák Ferenc és társai ezeket az ítéleteket bonckés alá vették, megbírálták és kifejezték elégedetlenségüket és méltatlankodásukat, hogy magyar hazafiakat a nemzeti ügy védése közben ilyen súlyos szabadságvesztésbüntetéssel sújtanak. A felsőtábla azonban nem osztozott ezeknek a nézetében és Deák Ferenc a következőket mondotta erről (olvassa): »A főrendi tábla többsége azonban felirati javaslatunkban meg nem egyezett. Sőt a sérelmet okozott kormányi rendeleteket és az ítélőszékek eljárását nemcsak mentegette, hanem helyeselve pártolta s a kormány jussairól, a bírói hatalomról olyan elveket állított fel válaszában, melyeknek ösvényein egyesülést a két Tábla között sem reményleni, sem óhajtani nem tudott...« Ez volt Deák Ferenc véleménye. Tehát egyesülést nem volt képes és nem akart a másik Tábla létrehozni, mert nem akart azoknak az elveknek és eszméknek részesévé lenni, amelyeket az alsótábla abban az időben hirdetett. Azt gondolom tehát, hogy ezzel bebizonyítottam azt, amit arra vonatkozólag mondottam, hogy történelmi előzmények nincsenek- és hogy a történelmi előzmények nem tanúsítják azt, hogy a felső- és az alsótábla között olyan gyenge, enyhe és limonádés viszony volt. De most közelebb kell lépnem a kérdéshez és foglalkoznom kell a jelenleg érvényes törvény megszületésének körülményeivel, keletkezésének történetével, mert ez is igazolni és bizonyítani fogja azt, amit már előttem Rassay ós gróf Esterházy igen t. képviselőtársaim felhoztak, hogy azt a 12 évvel ezelőtti nemzetgyűlést talán mégsem lehet úgy odaállítani, mint egy meggondolatlan testületet, mint egy tudatlan testületet. Ismét szóba kell hoznom a törvényjavaslat indokolását, mert az indokolás azt a könnyelmű kijelentést teszi, hogy (olvassa): » Valószínű, hogy a felsőház jogköre ilyen korlátozásának indítványozása és törvénybeiktatása a nemzetgyűlés részéről angol példa nyomán indult, csakhogy a nemzetgyűlés alig gondolta át eléggé azt, hogy mi történt Angolországban...« Szóval a nemzetgyűlést egy meggondolatlan társaságnak méltóztatük minősíteni. (Rssay Karoly: Pesthy Pál volt az igazságügyminiszter!) Mindjárt rátérünk az igazságügyminiszter úr beszédére. Én nem fogok itt elméleti kér. ülése 1937 november 3Ö-án, kedden. déseken lovagolni, hanem a tényeket, vagyis azt fogom előhozni, hogy mi történt. Dátumokkal és tényekkel jövök és meg fogom állapítani, hogy semmi meggondolatlanság sem történt, hanem a nemzetgyűlés — amint egy nagykorú parlamenthez illik — egészen Öntudatosan határozta el magát annak a törvényjavaslatnak a megszavazására, amely jelenleg is törvénybe van iktatva. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Igen t. Képviselőház! Az adatok a következők. A képviselőházhoz benyujtatott a felsőházról szóló törvényjavaslat 1925 márciusában. A bizottság letárgyalta 1925 április 29-éig és április 29-én előterjesztették á bizottsági jelentést, amelyet Platthy György, mint a közjogi és igazságügyi bizottság elnöke és Illés József előadó írt alá. A 46. § után, — mert a jelenlegi 31. § összevonása a régi 31. és 46. §-nak — tehát a 46. § felvétele és az új szöveg beállítása után a következőket mondja a jelentés, Illés József előadó aláírásával (olvassa): »A bizottságok úgy vélik, hogy a felsőháznak nem lehet megadni a korlátlan viszszayetés jogát...« — tehát éppen az ellenkezőjét mondja annak, ami annak idején a törvényjavaslatban volt, vagyis, hogy nem lehet megadni a korlátlan visszavetés jogát. (Rajniss Ferenc: Nem is lehet! — Rassay Károly: Most megvan adva!) így folytatja a jelentés (tovább olvassa): » ... a nép alkotmányos képviseletét tevő képviselőház ismételten megfontolt és fenntartott határozatával szemben, hanem a felsőház hivatása csakis az lehet, hogy bizonyos halasztó hatállyal folyjon be a törvényalkotásban Tehát ezt mondta a bizottsági jelentés 1925 április 29-én. Már most mi történt? Az történt, igen t. Képviselőház, hogy ezt a bizottsági jelentést nem a szokásos sürgősségi formulával terjesztették elő, mint amilyennek most gyakran tanúi vagyunk, hanem másfél évig hevert elintézetlenül és másfél év múlva, 1926 októberében vették elő ezt a meggondolatlan javaslatot, (Rassay Károly: Másfél évi gondolkozás után!) másfél évi meggondolatlan gondolkozás után. (Derültség.) Másfél évig tartott ez a folyamat. De mi történt azután? Talán azt méltóztatik gondolni, hogy itt a képviselőházban egy vagy két ülés alatt rapidé elintéztetett'? Nem! Én ugyanis bátor voltam végignézni a tárgyalások naplóit, hiszen ha Hegedűs Lóránt az ő »Két Andrássy és két Tisza« eímű^ gyönyörű művében elmondja, hogy végignézte 1861-től kezdve az összes országgyűlési naplókat, hát én megengedhettem magamnak azt a kis fáradságot, hogy legalább ennek az ügynek a tárgyalására vonatkozó pár kötetet átfussam, gyönyörködjem benne és élvezzem. Már most mit méltóztatik gondolni, igen t. Képviselőház, hogy olyan gyorsan 3etárgyaltatott ez a javaslat? A képviselőházi vita 1926 október 20-án kezdődött, az általános vita 15 napon keresztül, a részletes vita két napon keresztül folyt, szóval 1926 október 26-án kezdődött a vita és november 17-én fejeződött be, tehát 17 ülésen tárgyalták ezt a meggondolatlan javaslatot. Mindenki tudott erről, a bizottsági jelentésből mindenki meggyőződhetett róla és maga az előadó is, — amint azt Rassay Károly igen t. képviselőtársam kimutatta — az előadói beszédében külön megemlítette, tehát nem volt titok és nem volt meggondolatlanság, de hogy egészen szabályos eljárás volt. azt bizonyítja, hogy a * ita végén Pesthy Pál akkori igazságügyin;-