Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.
Ülésnapok - 1935-257
Az országgyűlés képviselőházának 257. ülése 1937 november 3Ö-án, kedden. 117 tes ülés alkalmával több lesz, mint az alsóházi tagok száma. Ezt szerény nézetem szerint, már a paritás elvének érvényesülése szempontjából is teljesen ki kell zárni. Hogy ez így van, és hogy ezzel a kérdéssel foglalkoznunk kell, ezt igazolja az a körülmény, hogy jelenleg például a 9 zászlós úr széke a felsőházban nincs betöltve, de ennek betöltése megtörténhetik és ha megtörténik, akkor az az arány, amely most a felsőházi és. az alsóházi tagok száma között van, felborul, mert hiszen jelenleg 245 az alsóházi tagok száma és ha jól tudom, 243 a felsőházi tagok száma, amint azt Illés József igen t. képviselőtársunk az egyes kategóriák számadatainak ismertetésével is pontosan kimutatta. Mondom ha ez az arány nem helyes és ennek az aránynak az eltolódása a képviselőház sérelmére megtörténhetik, akkor indokolt az, hogy itt olyan intézkedések történjenek, amelyek a számbeli túlsúlyt lehetetlenné teszik. Mindezek után még egy olyan kérdéssel szeretnék foglalkozni, amely túloldali t. képviselőtársaim részéről több vonatkozásban felvettetett, nevezetesen a törvényjavaslat szükségszerűségének, célszerűségének és időszerűségének a kérdésével. Ha ezt a kérdést vizsgálat tárgyává tesszük, lehetetlen meg nem állapítanunk azt, hogy az úgynevezett alkotmányjogi javaslatok között szoros jogi összefüggés, szoros tartalmi kapcsolat van, de én még továbbmegyek és azt mondom, hogy nemcsak ezt a tárgyi, ezt a jogi kapcsolatot látom fennforogni, hanem politikai junktimot is látok fennforogni ezek között a javaslatok között és ebben a tekintetben csatlakozom ahhoz az elhangzott nézethez, hogy miért kellene nekünk ezt titokban tartanunk, miért akarjuk ezt olyan kérdésnek feltüntetni, amelyről ne beszélhetnénk teljes őszinteséggel. Én igenis azt látom, hogy amennyiben helytálló az igen t. előadó úrnak az a véleménye, hogy ez a javaslat szükséges volt és időszerű, mert hiszen helyre kell állítani a mi alkotmányunk integritását, helyre kell állítani azt az egyensúlyt, amelyet legfőbb közjogi intézményeink között a forradalmi idők megbontottak és ezt én mind aláírom —ezek mellett ennek a javaslatnak szükségszerűségét indokolja az a politikai junktim is, amely az úgynevezett közjogi javaslatok között fennáll. Már most, ha erről a politikai junktimról beszélünk, akkor felmerül mindj kérdés, vájjon lehetséges-e az, hogy mi már előre gondoskodjunk olyan korrektivumokról, olyan fékeikről, amelyek az általános, titkos választás útján megnyilatkozó népakaratot előre bizonyos szűk korlátok közé szorítják. Az imént kifejezést adtam annak a felfogásomnak, hogy szerény nézetem szerint az egyedüli helyes megoldás az, amely a felsőház intézményét a törvényhozás olyan institúciójának tartja, amelynek közreműködése a nemzeti akarat felismerésében, kimunkálásában és érvényesítésében áll. Ebben a szerepkörben azonban elvitathatatlan az, — és ezt kimondom teljes őszinteséggel — hogy a felsőháznak igenis nemcsak lehet, hanem kell is, hogy legyen temperáló, mérséklő, ha tetszik: fékező szerepe mindenütt, ahol káros indulatoik, szenvedélyek uralják az alsóházban kifejezésre juttatott akaratot, amely éppen ennek következtében az igazi nemzeti akaratnak nem felel meg. Ezt nem én mondom, nem egyedül vagyok ezen a nézeten, hiszen hivatkozhatom Apponyi Albert gróf néhai t. képviselőtársunkra, aki éppen az 1926-os felsőházi törvény tárgyalása alkalmával tiltakozott a, felsőház jogkörének megcsonkítása ellen, ö hivatkozott arra, hogy igenis ennek a második törvényhozó testületnek törvényes, alkotmányos kötelessége azt a túlzást, azt a szélsőséget, amely esetleg az alsó kamarában érvényesül, megfelelően temperáló és mérséklő hatásával korlátok közé szorítani. De hivatkozom ebben a kérdésben Bethlen István gróf t. képviselőtársunkra, aki a javaslat indokolása szerint az 1927—1928. évi felsőházi vita alkalmával mutatott rá arra, hogy a felsőház nem lehet a nemzeti akaratnak kerékkötője, nem lehet a nemzeti akaratnak ellensége, de igenis érvényesülhetnek a népképviselet testületében, a parlamentben olyan pillanatnyi „hangulatok, olyan káros tömegindulatok, amelyeknek mérséklése, megfékezése a felsőháznak kötelessége. Ebben a kérdésben — ha jól emlékszem — azt mondotta Bethlen István gróf, hogy nem ellensége és nem kerékkötője a felsőház az alsóháznak, a nemzeti akaratnaik, hanem szövetségese, de mint szövetségesnek sokszor éppen a mérséklésnek, a temperálásnak munkáját kell végeznie. T. Képviselőház! Azt hiszem, az elmondottak indokolják azt az előre bejelentett állásfoglalásomat, hogy ém a javaslatot elfogadom. Elfogadom ezt a javaslatot, nemcsak azért, mert helyesen szabályozza legfőbb közjogi intézményeink hatáskörét ós munkásságát, tevékenységét, hanem elfogadom azért is, mert én ebben a javaslatban semmi olyasmit nem látok, ami a mi ezeréves alkotmányos fejlődésünkkel, az igazi parlamentarizmusnak a lényegével és szellemével ellentétben állna. Ezért a javaslatot az általános tárgyalás alapjául elfogadom. (Éljenzés és taps a jobboldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Bródy Ernő képviselő urat illeti a szólás joga. Bródy Ernő: T. Képviselőház! Az előttem szólott képviselőtársam kiemelte azt a nyu; godt hangulatot, azt a tárgyilagosságra való törekvést, amely ennek a javaslatnak tárgya lását jellemzi. Én ebben a tekintetben teljesen egyetértek vele és visszaemlékezem azokra az időkre, amikor ebben a teremben éppen közjogi téren a legsúlyosabb csaták dúltak. Viszszaemlékezem <a régi függetlenségi pártoknak óriási harcaira, amikor bejöttek ebbe a terembe a darabontok és kivitték az ellenzéki padokról Andrássy Gyulát, Justh Gyulát, Apponyi Albertet és a régi képviselőháznak óriási nagy alakjait ós tagjait. Igen t. Képviselőház! Egészen omás légköriben tárgyaljuk most ezeket a közjogi javaslatokat és ezt mi idézi elő 1 ? Két körülmény. Az egyik, hogy Magyarországnak önállósága és függetlensége megesonkítottságában ugyan, de eleven valóság lett, a másik körülmény pedig egy felelős parlamenti ellenzéknek az az elhatározása, hogy feláldozva a pártszempontokat is és feláldozva mindenféle egyéni sérelmet is, mindent elkövet a maga szempontjából, hogy ezeket a közjogi javaslatokat tető alá hozza. A dolog érdemében, a javaslat megítélésében természetesen nem vagyok egy vélemé; nyen az előttem szólott mélyen t. képviselő úrral. Majd előadásom részleteiben vissza is fogok térni az ő megjegyzéseire. Legyen szabad azt mondanom, hogy a közjogi javaslatok sorában ez. a javaslat, a második, szerintem nem illeszkedik be szervesen a sorozatba. Az első javaslat volt a kormányzói jogkörnek kiterjesztéséről és a kormányzóválasztásról
