Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.
Ülésnapok - 1935-257
114 Az országgyűlés képviselőházának 257. ülése 1937 november 30-án, kedden. ben a parlament szakszerűtlensége, részben az erkölcsi és anyagi függetlenség hiánya folytán. Kétségtelen, hogy ezek az okok vezettek azokhoz a funkcionális zavarokhoz, amelyeket mármost a parlamentarizmus ellenségei úgy tüntetnek fel. mint az intézmény lényegéből, az intézmény tárgyi mivoltából eredő bajokat. (Gr. Széchenyi György: TTgy van!) Amikor tehát mi ezekkel a nagy horderejű és a nemzet jövőjét hosszabb időre meghatározó javaslatokkal foglalkozunk, nagy figyelemmel, nagy körültekintéssel, nagy hozzáértéssel, magunkat a pártpolitikai szenvedélyektől teljesen megtisztítva, a lehető legnagyobb tárgyilagossággal arra kell törekednünk, hogy ne kövessünk el ballépést, ne következzék be a mi munkánk eredményeként egy közjogi gixer, aminek a hatásai kiszámíthatatlanok. T. Képviselőház! Ezek előrebocsátása után méltóztassék^ nekem megengedni, hogy általánosságban véve a javaslat bírálásával kapcsolatban azt a megjegyzést tegyem, hogy én nem annyira itt, a t. képviselőtársaim felszólalásában, hanem inkább a sajtóban és a közvéleményben egy hibás felfogásnak a felülkerekedett látom. Vannak hibás megítélések és felfogások, melyek szerint itt arról van szó, hogy a felsőház egyenjogú^ egyenrangú tényezőjévé avattassék az egész állami életnek, az egész parlamentáris kormányrendszernek. Mindanynyian tudjuk, hogy ez mennyire helytelen és a valóságnak mennyire nem megfelelő felfogás, hiszen nem kétséges az, hogy a költségvetési jog tekintetében az eddigi állapotokhoz képest semmiféle változás sem lesz, tehát ennél a költségvetési jognál fogva a népképviselet alapján álló képviselőház lesz az egyedüli alkotmányos szerv, amely a kormányzat irányát általánosságban és részleteiben is meghatározhatja. Ha mármost így állunk ezzel a kérdéssel, akkor nyilvánvaló az, t. Képviselőház, hogy a felsőháznak a kormányzati politika befolyásolása tekintetében egyáltalában nincs meg az a joga, amelyet az úgynevezett budget-jog a képviselőház részére jelent. Tudjuk, hogy a költségvetés tervezete a képviselőházban nvujtatik be és a képviselőház hosszas viták után állapítja meg az állami költségvetést. A felsőházhoz ez az állami költségvetés már csak a felhatalmazási törvénnyel, az appropriáoiós törvénnyel kapcsolatban kerül és a felsőháznak alkotmányos gyakorlatunk szerint nincs joga a költségvetés egyes részleteibe beleszólni; a felsőház csak az appropriációs törvény tárgyában dönt, ellenben a költségvetés egvcs tételein nem eszközölhet változtatásokat. Már most mit jelent ez, t. Képviselőház 1 ? Azt jelenti, hogy a mindenkori kormány politikájára, cselekedeteire úgy általánosságban, mint részleteiben a képviselőháznak van elhatározó befolyása, amilyen befolyást a felsőház nem gyakorol. Van egy másik momentum is, amely az úgynevezett egyenjogúság, vagy egyenrangúság kérdésében szóba kell. hogy jöjjön és amire igen helyesen Antal István képviselőtársam mutatott rá, nevezetesen az, hogy azzal, hogy mi itt a felsőház jogkörét kizárólag a törvényalkotási munka tekintetében kiterjesztjük, nem adtunk a felsőháznak nagyobb politikai jogkört, mint amekkorával eddig rendelkezett. Már most mi ennek a politikai jogkörnek a lényege? Az, hogy a politikai jogkörrel rendelkező törvényhozótestület politikai felelősségre vonhatja a kormányzatot működéséért. Amint azt t. képviselőtársam külföldi példákra hivatkozással nagyon helyesen kifejtette, nálunk nem is lehet szó arról, hogy a felsőház ilyen politikai jogkörkiterjesztésben részesüljön, azáltal, hogy mi most a törvényalkotás tekintetében helyreállítjuk a régi állapotot. De nemcsak nálunk van ez így, hanem általában véve a külországokban, a külvilágban is azt látjuk, hogy a parlamentáris kormányzatnak, a népképviseleti elv érvényesülésének a lényegéhez tartozik, hogy a kormányzat a képviselőháznak legyen felelős, tehát a döntő súly, a döntő erő politikai szempontból a, képviselőháznál van, a felsőháiz osak olyan szerv, amely a nemzeti akarat kimunkálásában, felismerésében, érvényesítésében és formába öntésében segítségére van az alsóháznak. Amint bátor voltam mondani, a külföldü példák is azt mutatják, hogy a felsőháznak ilyen értelmű politikai jogköre nincsen. Egyes egyedül Franciaország az aiz állam, ahol, ha jól emlékszem az elmondottakból, törvénybe is van iktatva, hogy a felsőháznak ilyen kormánybuktatással járó politikai jogköre van és annak ellenére, hogy ilyen törvény van, mégis ingadozó m ottani alkotmányjogi gyakorlat, mert vannak precedensek, amelyek Franciaország alkotmányjogi történetében azt mutatják, hogy a felsőháznak meg volt ez a politüikai jogköre és vannak viszont olyan precedensek, amelyek ennek etlleiníkezőjét bizonyítiákEz a példa is kétségtelen dokumentum a mellett, hogy a parlamentarizmus lényegéhez tartozik <as, hogy a politikai felelősség csak a képviselőn ázfaail szemben és nem a felsőházzal szemben tis áll fenn. Ez a javaslat tehát, amely bizonyos helyeken úgy állíttatik he, mint amely a népjogok megrablását, mintegy a reakciós irányzat elősegítését célozná, egyenlősítené a felsőházat a képviselőházzal, nem felel meg a tényeknek a mondottak megfontolása után, mert az az egyenjogúság, asz asz egyenrangúság, amelyről itt a törvényjavaslatban, vagy a törvényjavaslat indokoMsában szó van, tisztán és T)US7 + ^'^ , a töTvénvplkotásii rrmnkára vonatkozik. "Ezek után ami a javaslat egyes részletintézkedéseit illeti, méltóztassanak nekem megengedni, hogy mondanivalóimat a következő kérdések köré csoportosítsam. Először röviden beszélni szeretnék a törvénykezdeményezési jogról, amely köztünk alig lehet beható vita tárgya, mert én is azon az állásoonton vagyok, amelyet előttem szólott képviselőtársam kifejtett: nem lényegtes és nem fontos ez a kérdés, elvégre, ha a felsőház felruháztatik a törvénykezdeményezési joggal, ez nem járhat az alkotmányos élet megzavarásával, nem járhat azoknak a parlamentáris elveknek sérelmével, amelyeknek mindannyian szolgálatában állunk. A másik, fontosabb kérdés, amellyel foglalkozni kívánok, az egy-, vagy kétkamarás rendszer kérdése és ezzel kapcsolatban a felsőház strukturális változtatásának kérdése is. Itt ennél a témánál sem akarok hosszabban időzni, mert hiszen ezt előttem felszólalt t. képviselőtársaim nagy felkészültséggel és jogi tudásukkal megvilágították, például Kassay Károly t. képviselőtársam rámutatott arra. hogy mi a kétkamarás rendszer lényege, előnye az egykamarás rendszerrel szemben, hogy tulajdonképpen a kétkamarás rendszernek a mi alkotmányos életünkben való szerepe abból a szempontból kell, hogy elbírálás tárgyává tétessék, hogy ez a kétkamarás rendszer alkalmatosabb organizmus, szervezet, műszer arra, hogy az igazi nemzeti akarat felismertessék, kipuhatol-
