Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.
Ülésnapok - 1935-257
Az országgyűlés képviselőházának 257. tassék és kifejezésre juttassék. Nem akarok tehát itt nyitott ajtókat döngetni, amikor én is állást foglalok a kétkamarás rendszer mellett. Én ezt a kérdést inkább egy átmeneti hídnak tartom, amelyen eljutok ahhoz a mási-k kérdéshez, hogy vájjon jogosult-e ez a törekvés, amely a felsőház szervezeti átalakítására irányul és amikor erről a kérdésről beszélek, akkor oda térek vissza, amit az előbb voltam bátor mondani, hogy a felsőházat olyan szervezetnek, organizmusnak kell tartanunk, amely alkalmatos. alkalmatos kell, hogy legyen arra, hogy a nemzeti akarat kimunkálásában és kipuhatolásában résztvegyen. Ha ebből indulok ki, akkor indokoltaknak és jogosaknak kell tartanom mindazokat a törekvéseket, amelyek arra irányulnak, hogy a felsőház mai struktúrája megváltoztassák, hogy a felsőház ne csak azoknak a társadalmi osztályoknak, azoknak a hivatásbeli tagozatoknak legyen képviselője, amelyeknek ma, — hanem a felsőháznak ez a szervezete kiterjesztessék olyan társadalmi osztályoknak, foglalkozási ágaknak képviseletévé, amelyek ma ott képviselve nincsenek. Amikor e mellett az álláspont mellett vagyok, akkor arra kell felhívnom a figyelmet, hogy ez tulajdonképpen a felsőház munkaköre elvégzésének lényeges előfeltétele, mert hiszen a felsőházat nekünk olyan intézménynek, olyan szervezetnek kell tekintenünk, amelyben szintén megnyilatkozik a nemzeti akarat, a nemzet egyetemes akarata. (Rassay Károly: Ez az egyetlen jogcíme!) Ha azt látjuk, hogy a felsőházban csak bizonyos osztályok vannak képviselve, akkor lehetnek a felsőház tagjai akármilyen országos kiválóságok, lehetnek akármilyen nagy méltóságok, ennek a testületnek politikai súlya és jelentősége nem lesz az, amit éppen a törvényhozási munka tőle megkíván. (Rassay Károly: Ügy van!) Felmerül az a kérdés, hogy, ha mindanynyian akarjuk és úgy látom, a felszólalók túlnyomó többségének véleménye abban nyilvánult meg, hogy a, felsőház szervezeti ' átalakítása szükséges, akikor máért nem csináljuk ezt meg ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban 1 (Rassay Károly: Ez volna a logikus sorrend!) Ebben a kérdésben osztom Lakatos Gyula t. képviselőtársamnak azt a megjegyzését, amely röviden abban foglalható össze, hogy egy ilyen közjogi intézmény 10 éves múltja nem produkálja, még azokat a példákat, amelyek elegendők lennének egy komoly reformmunka létesítésére. Nem áll tehát rendelkezésünkre elég tapasztalati anyag, amelyet fel tudnánk erre használni. De osztom e mellett ebben a kérdésben Eckhardt Tibor igen t. képviselőtársamnak azt az álláspontját lils, hogy az a, korporációs gondolat, amely a felsőház összetételénél mintegy kísérletként érvényesült, (Rassay Károly: Az egy halva született gondolat!) még nem mutatta meg, hogy tulajdonképpen milyen előnyöket rejt magában, mennyire alkalmazható társadalmi és állami életünk berendezésénél, S ebben a tekintetben nem oszthatami Rassay Károly t- képviselőtársam, egyébként minden tekintetben respektált nagyvonalú beszédének azt a részét, amelyben ő elvileg állást foglal minden néven nevezendő korporációs gondolat érvényesítése ellen. Ha jól emlékszem, ő úgy fejezte ki maigát, hogy semmiféle ilyen korporációs érdekképviseleti gondolatnak! a törvényhozás házában helye nincs. (Rassay Károly: Ügy van! Keresztülvihetetlen!) Ez tiszteletreméltó elvi álláspont, ezzel szemben azonülése 1937 november 30-án, kedden. 115 ban sokkal helyesebbnek, sokkal megfontoltabbnak és a gyakorlati konzekvenciák szempontjából is célravezetőbbnek tartom azt az álláspontot, amelynek Eckhardt Tibor igen t. képviselőtársam adott kifejezést, aki azt mondotta, hogy amikor azt látjuk ennek a világnak a fejlődésében, hogy vannak államok, társadalmak, amelyek tisztán és kizárólag a korporációs gondolat alapjára fektetik egész berendezkedésüket, (Rassay Károly: A diktatúrának az elleplezésére!) akkor indokolt, hogy mi ilyen szerény keretek között, amilyen szerény keretek közlött az a, felsőházról szóló törvény létesítése alkalmával megtörtént, ennek a gondolatnak megvalósításával foglalkozzunk, mert hiszen nem tudhatjuk, hogy mit hoz a jövő és ha egész alkotmányos berendezkedésünket, egész népi politikánkat nemcsak egyetlenegy gondolatra, nemcsak a kizárólagos népképviseleitii elvre, hanem e mellett a korporációs gondolatra is fektetjük, akkor végeredményben egész alkotmányos életünk rendszerét erősítjük meg. Ezzel kapcsolatban, azt hiszem, osak elismeréssel és helyesléssel vehetem tudomásul Eokhardt Tibor t. kép viselőtársamnalk azt a kijelentését, hogy itt ennek a javaslatnak tárgyalása során, tulajdonképpen nem arról van szó, hogy megraboljuk sajátmagunkat és bizonyos jogkört, mint öncsonkítók — ha jól emlékszem, Antal István t. képviselőtársam mondotta ezt — átruházzunk a felsőházra. Ezt a gondolatmenetet nem tartom helyesnek. Raissay Károly igen tképviselőtársam is kifejezést adott annak, hogy itt egyetlenegy szempont lehet irányadó: a nemzeti akarat tökéletességének szempontja. (Rassay Károly: Ügy van!) Egy magasabb szempontból, a nemzieti érdek szempontjából lehet tehát csak ezit a kérdést elbírálni és nem lehet olyan téves végemén veket nyilvánítani, mint Rupert t. képviselőtársam, aki egyenesen erkölcstelenségnek tairtia azt. ha. egy törvényhozó testület a maga jogaiból egy másik törvényhozó testület részére átenged valamit azért- mert ezt a közérdek, az állani és az alkotmányos fejlődés érdekei szempontjából helyesnek tartja. Helves tehát az az álláspont, amelyet Eckhardt Tibor t. képviselőtársam juttatott kifejezésre, amikor azt mondta, hogy legfőbb közjogi intézményeink újraszabályozása, ez a valóságos alkotmányrevízió — amint Antal István t. képviselőtársam ezt helyesen mondotta (Rupert Rezső: Mondott ő mást is!) — arra irányul, hogy alkotmányos életünk legfőbb szerveit megerősítsük. Ezt a munkát pedig nem lehet más szempontból nézni, csak egyesegyedül a pártpolitikán felülemelkedő országos érdek szempontjából. T. Képviselőház! Röviden foglalkozni szeretnék még a törvényjavaslatnak azzal az intézkedésével, amely, az hiszem, a legmélyrehatóbb ellentéteket és vitát váltotta ki és ez a felsőház és a képviselőház között előfordulható véleményeltérés, összeütközés, kollízió kérdése. Itt megemlítem, hogy talán ez az egy szempont az, amely a kétkamarás rendszerrel szemben az egykamarás rendszer mellett szólna- mivel egykamarás rendszer mellett ez a kollízió fogalmilag kizárt dolog. A kétkamarás rendszernél, akármit is mutat a történelem, kétségtelen tény. hogy ilyen összeütközések előfordulhatnak. r Előfordulhatnak fontos, nagyjelentőségű kérdésekben. Nem valószínű, hogy gyakran fordulnak elő az ilyen kollíziók, amint ezt a fejlődés eddigi fo38*
