Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-257

Az országgyűlés képviselőházának 257. denkinek megadja becsületesen a lelkiismerete szerinti választás lehetőségét, akkor nem kell félni attól, hogy Magyarország alkotmányjogi krízisbe jut, mert az ilyen összetételű tparlamient mindig meg tudja őrizni a nemzeti hagyományokat és akkor a jelszó nem az lesz, hogy »visszatenni az ősi alkotmányhoz«, hanem az. ilyen Összetételű képviselőház a meglévő alkotmányt a kor szellemének megfelelően tovább akarja majd fejleszteni. Minthogy azonban én ebben a javaslatban nem ilyen tendencia megnyilatkozását látom, hanem a reakció további kiépítését és a kiváltságos uralom fenntartását, ezt a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául sem fogadhatom el. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon, A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra Drobni Lajos képviselő úr következik, aki azonban nincs jelen, tehát feliratkozása töröltetik. Utána vitéz Balogh Gábor képviselő urat illeti a szó. vitéz Balogh Gábor: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Habár én előttem szólott t. képviselőtársamnak a törvényjavaslattal szemben elfoglalt álláspontját nem teszem magamévá, azért tárgyilagosan el kell ismernem, hogy a képviselő úr olyan jogászi érveléssel felépített beszédet mondott itt, amely alkalmas volt arra, hogy elmélyítse azt a nyugodt légkört, amely általában véve ennek a javaslatnak a tárgyalását uralta. En nem mondom, hogy előttem szólott igen t. képviselőtársammal egyetértek fontos elvi és nagy kérdéseikben, voltak aizionban olyan kérdések is, amelyekben az általa előterjesztett argumentációt teljes mértékben magamévá teszem. így például azt, amiit a felsőház törvénykezdeményezési jogával kapcsolatban előterjesztett, én a magam .részéről is aláírómTermészetes dolog, hogy a képviiselő úr végső következtetését, amely abban kulminál, hogy ez a javaslat a feudalilztmusnak és a reakciós rendszernek megerősítésére és alátámasztására irányuló kísérlet, nem teszem magamévá, ezzel a legélesebb ellentétben állóik ós leszek bátor erre vonatkozólag szintén tárgyilagosan, objektíven, imiinden pártpolitikai szenvedélytől mentesen előterjeszteni szerény észrevételeimet. Hangsúlyozom, hogy pártpolitdkaá momentumoktól mentesen, mert én arról vagyok meggyőződve, hogy ezeknek a nagyhorderejű 'alkotmányjogi javai&latoknak tárgyalása rendjón mindannyiunknak, akik itt mint a magyar nemzet népképviseletének tagjai együtt vagyunk, közös kötelességünk az, hogy ennek a vitának az anviaigából lehetőleiar minden mérgező bacillust elimináljuk és lehetőleg olyan tárgyilagos légkört biztosítsunk, amely lehetővé teszi azt, hogy a kérdések helyes felismeréséhez, a való iígazsághozi közelebb juthassunk. Mert hiszen kétségtelen dolog az, hogy a szenvedélyek vihairzása, a politikai pártszenvedélyek hullámzása megnehezíti, sokszor lehetetlenné teszi azt. hogy bizonyos kérdéseket a tárgyi igazságnak megfelelően tudjunk elbírálna. Amikor ennek a szempontnak jelentőségét és fontosságát hangsúlyozom, akkor én nemcsak arra gondolok, amit már igen sok előttem szólott képviselőtársam kifejezésre juttatott. hogy itt olyan nagy horderejű javaslatokról van szó, amelyek az egész nemzet jövőjét hoszszú időre befolyásolják és megállapítják. Nemcsak azért célzok erre, mert kétségtelen, hogy az állami élet legfőbb funkcióit elvégző szerKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ XVI. ülése 1937 november 30-án, kedden. 113 vek reformjáról, újraszabályozásáról van szó, hanem azért is, mert ha nyugodtan és tárgyilagosan nézzük ennek a háború utáni világnak a folyását, akkor meg kell állapítanunk, hogy annak a parlamenti népképviseleti rendszernek, amelynél a mi meggyőződésünk szerint még jobbat nem tudtak kitalálni a népek boldogítása szempontjából, veszedelmes ellenségei is vannak. Nem akarom, hogy félreértés legyen. Amikor én a parlamentarizmus ellenségeiről és a parlamentarizmust fenyegető veszedelmekről beszélek, akkor igazán nem gondolok azokra a hírekre, amelyek egy-két héttel ezelőtt izgalomban tartották a közvéleményt, nem is mondom, hogy a politikai közvéleményt, hanem azt hiszem, inkább a laikus közvéleményt. Ezek a hírek bejárták a sajtót és tudni véltek arról, hogy van itt ebben a kormányzópártban egy úgynevezett »alkotmányos jobboldak, aminek természetes folyománya, hiszen ebben az állításban implicite benne foglaltatik, hogy ugyanakkor van egy tekintélyes rész, amely alkotmánytalan jobboldal. Ez a párt úgy volt beállítva!, mint amelynek tekintélyes része az alkotmánnyal, a parlamentarizmussal szembehelyezkedve diktatúrára törekednék. Mondom, nem ezekkel a hírekkel akarok én foglalkozni, mert én azt hiszem, hogy ezek a politikai szószátyárkodások. ezek a minden felelősség nélküli pletykaságok méer komoly cáfolatot sem igényelnek. (Ügy van! Ügy van! jobb felől.) En azt hiszem, hogy a komoly közvélemény mindjárt ezeknek a híreknek megszületése alkalmával tisztában volt ezeknek jelentőségével. Célozni és hivatkozni akarok azonban azokra a komolyabb veszélyekre, amelyek az alkotmányos életet és a parlamentári7mut fenyegetik. Mindannyian tudjuk azt, hogy a háború utáni időkben az államok kormányzatai nehéz feladatok elé állíttattak, így volt ez a parlamentáris országokban is és azt is tárgyilagosan meg kell állapítanunk, hogy ezeket a feladatokat a parlamentáris kormányrendszerek nem tudták tökéletesen megoldani. Voltak hibák, voltak kilengések, voltak felpanaszolható visszás jelenségek, amelyek olyan áramlatnak, olyan felfogásnak a megszületésére vezettek, amelyet röviden talán abban foglalhatnék össze, hogy az egész parlamentarizmus helytelen, nem is szükséges, hanem szükségtelen rossz, amely megakadályozza az igazi nemzeti akarat érvényesülését és amely parlamentáris rendszer tulajdonkép pen egy feesegőgép működésében éli ki magát és lehetetlenné teszi, hogy egy nemzet jövője, egy nemzet fejlődése érdekében a szükséges intézkedések megfelelő eszközökkel és megférő időben megtétessenek. T. Képviselőház! Ez a veszély, sajnos, fennáll, mert ezek a kísérletek, ezek az áramlatok ma is élő valóságok és amikor mi itt a parlamentarizmus rendszerét közelről érintő javaslatok tárgyalásával foglalkozunk, akkor nem hagyhatjuk figyelmen kívül ezeket a fennálló, veszélyes jelenségeket sem és akkor mindent meg kell tennünk, ami ezeknek a veszélyeknek a csökkentésére vezethet. Ez a mi alkotmányos kötél esse erünk, mint a népképviselet tagjainak. Itt ehhez a témakörhöz azután hozzá kell hogy fűzzem azt a szerény meggyőződésemet, hogy nem a oarlamentarizmus intézményében, nem annak elvi vagy tárgyi mivoltában van a hiba. hanem azokban a funkcionális zavarokban, amelyek kétségtelenül mutatkoznak, rész18