Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.
Ülésnapok - 1935-257
112 Az országgyűlés képviselőházának 257, ismerve a felsőház összetételét, úgy, ahogy azit ma alkotják meg — súlyosabb konfliktusok támadnának, ha apró-cseprő dolgokból adódhatnak is esetek, esetleg a teherviselés, az adóztatás tekintetében, egy radikális hitbizományi reform, egy telepítés kérdésében, ott, ahol a felsőház tagjainak érdekeltségét akarja a kormányzat, vagy akarná egy demokratikus öszszetételű képviselőház megbolygatni. Ilyenkor, ha ez az összeütközés meglenne ós elég erős lesz a képviselőház arra, hogy a maga akaratát megvalósítsa, akkor nem kell együttes ülést tartani. Az az erő, amely megvan egy titkos és tiszta választás alapján létrehozott képviselőházban, amely valóban érvényesíti a nemzet érdekét, mindenkor elég hatalmas és e ] ég erős lesz ahhoz, hogy egy reakciós összetételű felsőházzal szemben a maga akaratát érvényesítse. Nem tudok elképzelni egy olyan lehetőséget, hogy egy tiszta és titkos választás alapján összeülő demokratikus parlamenttel szembe merne helyezkedni a felsőház. Ez nem fog megtörténni és nem történik; meg akkor sem ; hogyha Bethlen István azt mondotta, hogy ő azért is helyesnek tartja a felsőházat mai öszszetételében. mert hiszen tulajdonképpen a haladásra képesnek tartja, ahogy az eddigi fejlemények és az eddigi tízéves törvényalkotása szerint ez megítélhető. Ez alatt a lefolyt tíz év alatt haladásra képesnek nyilvánítani a felsőházat? Mit hozott é? q V^-nvis^iőház, amit nyugodt lélekkel el ne fogadott volna a felsőház mai Összetételében"/ öoc, nem átallom kimondani, hogy némelykor azt láttuk, hogy különösen az 1935-ös képviselőválasztások után az első időben önérzetesebben és bátrabban mert szembeszállni a mai felsőház az alkotmányjogok védelme tekintetében, mint amennyire szembeszállt ez a parancsuralommal összehozott képviselőházi többség. Akkor, amikor f itt örömmel üdvözölték mindazokat a kijelentése ket. amelyek a totális államot, az egypártrendszert, a paranesuralom bevezetését célozták iAntal István; Soha ilyen kijelentést nem tettünk!), akkor ott még merészebb hangot hallottunk. Ez azonban még sem érv amellett, hogy a felsőház mai Összetételében megmaradjon, (Antal István: Kár ezt a szép beszédet így elrontani!) mert nem lehet azt a politikát folytatni, hogy tegnap gyorsvonati tempót hirdetnek és akarnak megvalósítani, ma pedig a fékrendszert akarják itt törvénybe iktatni. De egyébként is egy nemzet, egy ország közvéleményét nem lehet kitenni annak, hogy kísérleti nyúl legyen, hogy vájjon a felsőház fejlődőképes és a haladásra képes lesz-e, igen vagy sem. Az ailkotmánytörvényeket úgy kell megalkotni, úgy kell összehozni és olyan képviselőválasztásról szóló törvényt kell megalkotni, hogy a képviselőház mindenkor kontaktusban legyen a nemzeti akarattal ós hogy ez a nemzeti akarat minden körülmények között érvényesüljön is. A javaslatnak az összeütközésre és az együttes ülésre vonatkozó tervét fel lehetett volna váltani egy más rendszerrel. Itt van a svájci rendszer. Ha ilyen nagy alkotmányjogi problémákról van szó, vagy más fontos problémákról, mint az adórendszer, a hitbizományirendszer, vagy olyanokról, amelyeket külföldi államokban alaptörvényeknek neveznek, — ami nálunk teljesen ismeretlen — akkor tessék népszavazást elrendelni. Ezért tehát a referendum intézményét kellett volna bevezetni. A referendum bevezetése a magyar alkotmányba sokkal okosabb, sokkal célszerűbb lett volna, mint az együttes ülések rendszerének bevezetése 1937 november 30-án } kedden. tése, amiből — mondom, ha megtörténik, bár én nem hiszek ebben — még súlyos konfliktusok támadhatnának. A törvénytkezdeményezés jogáról is szó van ebben a törvényjavaslatban. Őszintén meg kell _ mondanom, hogy nagy jelentőséget nem tulajdonítok annak, hogy a felsőházi tagokat megilleti-e a törvénykezdeményezósi joga, igen vagy sem. Ez a kérdés is tisztán dogmatikus mai parlamentaris rendszerünk mellett. Bennünket, képviselőket is megillet a törvénykezdeményezés joga és tizenhat éve ülök itt ebben a Házban és ha jól emlékszem, egyetlen egy esetben fordult elő, Gál Jenő volt képviselőtársunk részéről, aki a rehabilitációs törvényjavaslatot nyújtotta be a Házban. Ennek nagyobb értéke, mint az indítvámyozási jognak, egyáltalában nincsen, mert hiszen a mai gazdasági élet, a politikai élet, az alkotmányjogi problémák, a pénzügyi problémák mind-mind sokkal komplikáltabbak, semhogy egyetlen egy képviselő a maga íróasztala mellett egy ilyen törvénykezdeményező lépésre szánná el magát. Ha meg akar egy ilyen problémát valósítani, vagy be akarja dobni azt a közvéleménybe, ezt indítvány formájában éppúgy megteheti, amit a házszabályok szabályoznak, mintha törvényt kezdeményezne, ez tisztán teoretikus, dogmatikus valami, amit akár megadnak a felsőháznak, akár nem adnak meg, nem nagy fontosságú, ezzel a problémával tehát nem sokat foglalkozom. T. Képviselőház! Minthogy a rendelkezésemre álló idő végefelé közeledem, arra kell kérnem a t. kormányt, hogy vonja vissza ezt n törvényjavaslatot, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) amelyre — mint kimutattam — semmiféle szükség sincs és terjessze be a t. kormány a képviselőválasztás titkosságáról és tisztaságáról szóló törvényjavaslatát. Lásson tisztán az ország közvéleménye abban a tekintetben, hogy milyen összetételű képviselőházat akar a kormányzat megvalósítani, lássunk tisztán abban a tekintetben, hogy érvényesülnek-e azcik az erők, amelyek ebben az országban vannak, mindenki szabadon érvényesítheti-e az akaratát a választás alkalmával és a kormánynak nincs-e szándékában különféle korréktivumolikal meghamisítani és megváltoztatni a nemzeti akaratot. Láttuk a legutóbbi 10—15 esztendő alatt külföldön is, hogy olyan pártoik kerültek uralomra, amelyekre korábban az ottani alkotmányos felfogás szerint nem is mertek gondolni. Láttuk: Angliában. Franciaországban és a skandináv államokban, hogy a munkáspártok úgy előretörtek, hogy megkapták az ország szavazóinak többségét és iazt kellett látnunk, hogy ott sem az államfő, sem az akkori kormányzat nem akarta a választók akaratát korrigálni és nem sietett rögtön meghamisítani a választók akaratát, hanem az alkotmányos érzületnek és az alkotmányos követelésnek megfelelően felajánlotta az államfőnek a lemondását, átadta a helyét annak a pártnak, amely párt a választók bizalmából többséget kapott a képviselőházban, vagy az alsóházban. Ha a magyar kormányzat és ez a magyar többségi párt is szabadon engedi érvényesülni a nemzeti 'akaratot, ha nem akar korlátokat felállítani ebben a tekintetben, ha nem akarja ráerőszakolni az ország közvéleményére azt a politikát, amelyet a (mindenkori kormány képvisel, ha nem akar csendőrszuronnyal és közigazgatási apparátussal választani, hanem min-
