Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.
Ülésnapok - 1935-256
Á% országgyűlés képviselőházának 25Ú. nunk azt, hogy az önkormányzatok ma megközelítőleg sem olyan független minden kúlsö befolyástól, főleg kormányzati befolyástói és nyomástól magukat függetlenül tartani tudó testületek, [Ugy van! Úsjg van! balfelöl.) mint amilyenek meg csak a világháború előtt is voltak. Sajnos, a törvényhatosági reform tökéletes kudarcot vallott, mert a törvényhatósági bizottságokba olyan súlyos devalvációt vitt véghez ós egy olyan tisztviselő-túlisúlyt vitt bele a törvényhatóságokba, hogy a független elemek számos vármegyében már elkerülik a törvényhatósági közgyűléseket. (Nagy zaj balfelöl. — Egy hang a jobbközépen: Melyik kormány csinálta?) Elsősorban az 1934 : 1. te. a felelős ezért, mert ez a tisztviselőtársadalmat egy olyan nyomott helyzetben tartja, hogy a törvényhatósági bizottságok törvényhatósági tagjai, tisztelet a kivételnek, meggyőződésük kifejtésében kétségtelenül akadályozva vannak xvimm. Vj'StjJ.J.ucii ji.ci.cja-; Eckhardt Tibor: Nem óhajtok itt ennek a kérdésnek a taglalásába belemenni, csak azén hoztam tel ezt a szempontot, hogy rámutassak. hogy az a legtermészetesebb kiegészítési módszer, amely a magyar Önkormányzatok formájában a felsőház rendelkezésére állana, az önkormányzatok mai meggyengült állapotában erre nem látszik alkalmasnak. Azután, t. Ház, itt van az érdekképviseleti gondolat is. Az érdekképviseletek mai szervezete túlnyomói-észben még nagyon kezdetleges (Mojzes János: Egyes érdekeket képviselnek!) aminthogy az természetes is. Ahhoz, hogy egy érdekképviselet egy stabil, kialakult szellemmel, egy megfelelő organizmussal rendelkezzen, bizony sok időnek kell eltelnie. A zseniális Mussolini 1922-ben fogott hozzá és 15 esztendő alatt még mindig nem tudta tökéletesen kiépíteni azt a korporációs rendszert, amely nagyon jó kisegítő elv felfogásom szerint egy felsőház megkonstruálásánál, de semmi körülmények között nem pótolhatja a népképviseleti gondolatot. (Ügy van! Ügy van! balfelöl.) S itt szeretnék talán néhány szóval Rassay Károly igen t. barátom tegnapi igen nagy értékű beszédére válaszolni, amelyben ő általában állást foglalt az érdekképviseleti gondolatnak a felsőházban való szerepeltetésével szemben. Én nem hiszem, hogy az érdekképviseletek olyan mértékben való bevonása a felsőházban, mint amilyen arányban és mértékben az ezidőszerint nálunk meg van valósítva, hibás volna. Hiszen amikor a körülöt : tünk lévő országokban az érdekképviseleti gondolatnak szerintem lényeges túlbecsülésével a népképviseleti elvet teljesen érdekképviseleti gondolatokkal és szerkezetekkel akarják pótolni, akkor nem árt az, hogyha mi a magunk törvényhozásában bizonyos mértékig- ki kísérletezzük és kipróbáljuk, hogy mi az értéke ennek az érdekképviseleti gondolatnak. Mert nagyon sok propagandát, nagyon sok felesleges vesződséget ki tudunk küszöbölni a magunk életéből, ha ad oculos tudjuk demonstrálni azt, ami tényleg bekövetkezett, hogy az érdekképviseleti gondolat Magyarországon — legalább is ezidőszerint — egy olyan vékony, olyan kezdetleges valami, amellyel semmiképpen nem lehetséges pótolni a magyar alkotmányos élet régi jól bevált alapjait. (Rassay Károly: Ha csak ez a célja, akkor elfogadom!) Demonstráljuk ennek a gondolatnak ülése 1987 november 19-én, pénteken. 95 a cérnavékonyságát, mert erre igazán nem lehetne egy parlamentáris rendszert akasztani. l)e másrészt megvárjuk: hátha kinövi magát, hátha tanul, hátha fejlődik ez a gondolat, hátha bele fog illeszkedni nem mint a magyar politikai élet egyetlen alapja, hanem mint egyik köve, szerény köve annak a magyar politikai közéletnek s akkor elméletileg (Kun Béla: Nem lesz ürügy a totalitásra!) ennyiben megvan a létjogosultsága. Ugyanis, t. Ház, én jobban szeretem, ha a gazdasági érdekek, amelyek a mai materialista világban különös súllyal jelentkeznek minden nemzet életében, nyilt kópviseietnez jutnak, mintha kalóziobogók alatt vonulnak be a törvényhozásba. (Ugy van! Ügy van! a baloldalon.) lm soha nem fogom senkitől rossznéven venni, ha mint a gyáripar képviselője, a gyáripar érdekeiért becsülettel kiáll es helytáll, (Kun Béla: Az alsóházból a kartelvezérek tűnjenek el!) de elítélem azokat az agrárpoiitikusokat, akik a gyáripar erdekeiért szállnak síkra. Miután a gazdasági érdekeknek, igenis, nagy súlyuk, nagy jelentőségük van a nemzet életében, nem lehet teljesen kizárni a gazdasági érdekeknek bizonyos mértékű bevonulását az ország törvényhozásába, különösen felsőházába, ahol nemcsak a szakszerűség jogán, hanem azon súlynál fogva is, amelyet a nemzet életének a különböző termelési ágak jelentenek, őszinte és nyilt érdekképviseleti alapon nekik joguk van, — és módot kell nekik nyújtani erre — hogy beszéljenek. Nem egészséges állapot az, amikor egy nemzet gazdasági és politikai organizációja semmi pánton sem fedi egymást, amikor a gazdasági élet értékei és faktorai semmiféle politikai faktoron keresz tűi őszintén a maguk nézeteit és gondolatait nyilvánítani nem tudják. Én tehát az érdekképviseleti gondolatnak olyan mértékű és olyan arányban való bevoná sát a felsőházba, mint amilyen mértékben ez eddig megtörtént, helyesnek tartottam, ma is helyesnek tartom, csak egyet szeretnék látni, azt, hogy ezek az érdekképviseletek komoly érdekképviseletek legyenek, (Györki Imre: De nem azok!) hogy úgy legyenek megszervezve, — itt elsősorban az agrárérdekkópviseletre gondolok, (Elénk helyeslés.) hogy bár volna a ma gyár agrártársadalomnak olyan érdekképviselete, mint amilyen a gyáriparnak van. (Helyeslés a bal- és a jobboldalon. — Kun Béla: Mint a kartelszervezetnek van! — Zaj. — Elnök csenget.) Ha ez meg volna valósítva, akkor igenis, időszerűnek tartanám azt, hogy a felsőház je lenlegi struktúráján bizonyos változtatásokat eszközöljünk, hogy az ország nagy többségét alkotó agrárlakosság ilyen módon megorganizált képviselete megfelelő nagyobb súlyhoz jusson a felsőházban. (Helyeslés. — Gr. Festetics Domonkos: Jó ötlet!) T. Ház! Az általános kérdések után méltóztassék megengedni, hogy rátérjek arra a három észrevételre, amely a javaslat eredeti szövegével szemben a mi pártunk részéről felhozatott és ahol a kérdések túlnyomó részénél kifogásaink a bizottsági vita során megnyugtató és kielégítő rendezést nyertek. Beszélnem kell erről azért, mert Rassay Károly igen t. barátom tegnapi beszédében foglalkozva ezekkel a dolgokkal, nagyon sok olyat mondott, amivel egyetértek, de mondott olyat is, amivel nem értek egyet. Az elméleti kérdéseik tisztázása szempontjából is szükségesnek tartom, hogy az
