Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.
Ülésnapok - 1935-239
86 Az országgyűlés képviselőházának 23 l , pengőt meghalad' a fizetése és még a szerződé ses viszonyból folyó egészen más természetű javadalmazása is van, ami azt jelenti, hogy a vezetőemberek fizetése megháromszorozódott, ugyaniakkor a szegény kistisztviselőknek 50 százalékos nyugdíjjal kell számolniuk, pedig a vállalat prosperitása kitűnő, nagyon felvirágzott a vállalat és mégis azt kell konstatálniuk, hogy, ha nyugdíjba mennek, fele nyugdíjat fognak kapni, mint ami megfelel annak amit annakidején aranykoronában vagy utóbb jó pengőben befizettek. Van még egy kérdés, amelyet szintén tisztáznunk kell és ez az, hogy végre állapítsuk meg, mi az a tisztviselő. A magánalkalmazottaknál az a fogalom, hogy tisztviselő, nincs kodifikálva és^ nincs úgy körülhatárolva, mint ahogy ez például megvan az állami hivatalokban, ami borzasztó súlyos, visszás helyzetet eredményez. Előre bejósolom, hogy« most a fordítottja fog bekövetkezni, annak, ami eddig volt. Mi fog bekövetkezni? Eddig az volt a szokás, hogy felvették órabéresnek a munkást, felvették a raktárba gyakornoknak és akkor azt mondották neki? mi megbecsülünk téged, magasabb munkakörbe rakunk be. Tették ezt pedig azért, mert óradíj mellett lényegesen előnyösebb lett volna az alkalmazott helyzete, mint így, ha raktárnoknak alkalmazzák, mert az óradíj mellett az effektív munkát fizették meg. Most pedig, ha emelkedik a munkabér, megfordított helyzetet fogunk látni. Azt fogjuk látni, hogy hetibéreseket és haviibéreseket fognak felvenni, de mi lesz a garanciája annak, hogy nem órabéresi munkára fogják Őket alkalmazni? Mert a hetibérest egészen más kodifikálás alá veszi a törvény, mint az órabérest. Tisztáznunk kellene tehát azt, hogy mi az óraibéresnek, a hetibéresnek és, a havibéresnek a fogalma. Ez annál is inkább rendkívül fontos lenne, mert a fizetéses szabadságot illetőleg például a miniszter fogja megszabni azt, hogy hogyan számítódik ki a fizetéses szabadság öszszege, de arra nem történik intézkedés, hogyan számítódik ki a túlóra, mert nemcsak óraibéresek vannak, — ahol igen egyszerű a kérdés — hanem vannak heti- és havibéresek és más egyebek, de vannak olyan tisztviselők is, akiknél egészen egyszerűen probléma lesz, hogyan fogják meghatározni, hogy mennyi az alapfizetésük. Nagyon sok olyan tisztviselő van ugyanis, aki fizetésének csak egyrészét kapja pénzben, a többit naturáiiákban vagy olyan juttatásban, amely szerves része a fizetésnek. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Megvan az indokolásban!) Az indokolásban nincsen meg tisztán. (Bornemisza Géza iparügyi rniinizter: Az megvan hogyan kell kiszámítani!) A hetibérnél, illetőleg a fizetéses szabadságnál!? (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: A végrehajtási utasítás intézkedik majd.) Ezeket a kérdéseket mindenesetre rendezni kell. Itt van egy másik kérdés is, és ez a vezető tisztviselőknek a fogalma. Ez idő szerint négy fogalom van a vezető tisztviselők meghatározásának kifejezésére. Az egyik az amelyet a törvény magyarázata mond, amely szerint azt kell vezető tisztviselőnek minősíteni, akinek legalább 500 pengős fizetése van- (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Ezt mindenesetre!) Ezt azért is szükségesnek tartom mert ezek szerint például a kereskedelemben vezető tisztviselő nincs, (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Tessék elolvasni a javaslatot és az indokolást is.) mert a kereskedelemben 250—300 ülése 1937 június 30-án, szerdán. * pengő az a maximális fizetés, amelyet egy kereskedősegéd vagy az üzletnek a vezetője ma kanhat. Ezek szerint azt mondhatjuk, hogy a kereskedelmi részben vezető tisztviselő nincs. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Dehogy nines!) Elfogadom s örömmel veszem tudomásul a miniszter úrnak azt az álláspontját, hogy akinek 500 pengő fizetése van, az mindenesetre vezető tisztviselő. Ezzel szemben Fellner Pál t. képviselőtársam azt kérte, hogy ne havi 500 pengő legyen az irányadó, hanem évi 6000 pengő. Hogy ez mit jelent, rögtön látjuk. Ez annyit jelent, hogy ez nem jelenti feltétlenül a fizetésbeszámítás lehetőségét, mert ő nem évi 6000 pengő fizetést, hanem évi 6000 pengő jövedelmet ért ez alatt, amibe a remuneráeió és más lehetőségek mellett bizonyos alacsonyabb fizetési kategóriákat is be tudnak majd szorítani. A másik fogalommeghatározás a Kúria jogegységi tanácsának a felfogása, amely szerint vezető állásban levő alkalmazottaknak esak azok tekinthetők, akiket a Kúria jogegységi tanácsának 42. számú^döntvénye ilyeneknek minősít. (Rupert Rezső: E szerint a cégvezetők sem vezető tisztviselők.) Van egy kialakult joggyakorlat, amely szerint a bíróság intézkedik. Kupert képviselő úr közbeszólására pedig azt jegyzem meg, hogy én nem mondom, hogy ez a helyes és mérvadó, de nekem be kellett mutatnom, hogy ez a harmadik magyarázat. A negyedik felfogás pedig az, amitaMabi.nál látunk. A Mabi.-nál például a vezető tisztviselő fogalmát az determinálja, hogy eléri-e a fizetés a 300 pengőt, mert csak 300 pengőig van Mabi.-biztosítás, azonfelül már nincs, tehát azt olyan magas kategóriának tekintik, hogy az már vezető tisztviselő. Amint méltóztatnak látni, négy kategória van: a Kúria jogegységi tanácsának az álláspontja, a miniszter úrnak az indokolásban kifejtett álláspontja, a Mabi.nak az álláspontja, és Fellner képviselőtársunknak, illetőleg a gyáriparnak az álláspontja, amelynek az elfogadására — úgy látom — a miniszter úr bizonyos hajlandóságot mutat. (vitéz Várady László: A végrehajtási utasítás indokolása mondja majd meg, hogy hogyan kell intézkedni.) Ami a végrehajtási utasítást illeti, Fellner képviselőtársamnak az volt az álláspontja, hogy nem tartja helyesnek a végrehajtási utasítás ilyetén meghatározását azért sem, mert a végrehajtási utasításnak nincs joghatálya, csak magának a törvénynek van joghatálya. Mindezek ellenére azt kérte, hogy a 6000 pengős, jövedelem oda vétessék be. Szóval, amikor a gyáripar érdekeit tárgyalja a végrehajtási utasítás, akkor joghatályos vagy legalább is megnyugszik benne, t. képviselőtársam ellenben, amikor a gyáripar érdekeivel ellentétes véleményt tüntet az fel, akkor már a joghatály szempontjából bizonyos aggályai vannak. Egy bizonyos tekintetben meg kell még kérdeznem az igen t. miniszter úrtól, hogy mi az álláspontja a munkaidő kérdésében. A munkaidő kérdésében szerintem hiányzik egy mon dat a meghatározásból. A 3. § ugyanis ezeket mondja (olvassa): »Az 1. § alá eső üzletben, üzemben, egyéb vállalatban vagy foglalkozásban alkalmazott személyzet valóságos munkaideje a munkaközi szünetek beszámítása nélkül huszonnégy óra alatt nyolc óránál és hetenkint negyvennyolc óránál, a tisztviselőké pedig heti negyvennégy óránál hosszabb nem, lehet.« Szerintem innen hiányzik még az: »ha a héten
