Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-239

Az országgyűlés képviseloházánoik 239. ülése 19$7 június 30-án, szerdán. 87 hat munkanap van«. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Ez természetes!) Bocsánatot kérek, nem természetes! (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Van praxisunk erre!) Tehát fontos, hogy benne legyen ez a meghatározás, mert ha a héten a vasárnapon kívül is van egy ünnepnap vagy egy olyan nap, amikor korlátozó rendelkezések vannak, ennek arányában természetesen csökkenteni kell a 48 órát- (Bornemsza Géza iparügyi miniszter: Ugy van!) Azt mondja továbbá, hogy a törvényes munkaszüneti napokat kell ilyeneknek tekinteni. Ne méltóztassék rossz néven venni, miniszter úr, 16 éve vagyok képviselő és elég jártas vagyok a törvényekben, s tegnap délután azzal foglalkoztam, hogy megállapítsam, mi az a törvényes munkaszüneti nap? Kérdem, hol van az kodifikálva? Ki állapítja meg, hogy mi a törvényes munkaszüneti nap? Bevallom, hogy este 114g nem tudtam megtalálni, pedig átnéztem mindent, felhívtam embereket, de ez pontoséin feltüntetve nincsen sehol. Ami ugyanis a kalendáriumban vörös betűvel van, az nem jelent törvényes munkaszüneti napot annál kevésbbé, mert látjuk, hogy különösen a kereskedelmi életben, a munkaszüneti nap nem jelent mindig tényleg munkaszünetet. Külön kellene tehát meghatározni, hogy mi a munkaszüneti nap n gyáriparon u é«* mi a kereskedelemben, mert ez a kettő nem esik össze. Már itt is látok egy hézagot, roppant nehéz tehát megállapítani, mi a meghatározása a törvényes munkaszünetnek, illetőleg munkaszüneti napnak. A napi nyolcórai munkaidő kérdésében van egy részlet, amelyre vonatkozólag a miniszter úrtól felvilágosítást akarok kérni. Szocialista képviselőtársaim is hivatkoztak arra, hogy hogy szerintük az egész törvényre az asztalossztrájk adott alkalmat. Az 52.001/1935. K. M. számú rendelet 1. §-a ugyanis ezeket mondja (olvassa): »Az asztalosiparban alkalmazott ipari személyzet valóságos munkaideje az alábbi kivételeket nem tekintve, a munkaközi szünetek beszámítása nélkül 24 óra alatt nyolc óránál, egy-egy héten 48 óránál hosszabb nem lehet. Amennyiben valamely vállalatnál a hétnek egy vagy több köznapján nyolc óránál rövidebb munkaidő van megállapítva, más köznapokon a munkaidőt legfeljebb kilenc órára lehet felemelni. A munkaidő azonban ebben az esetben nem lehet több heti 48 óránál. Amennyiben valamely üzemben, annak egy részében, a hétimk egy vagy több köznapján, a nélkül, hogy nyolc óránál rövidebb munkaidő volna megállapítva, a személyzet nyolc óránál rövidebb időn át végzett, munkát, az elmaradt munkaórákat ugyanannak a hétnek más köznapján, vagy köznapjain, vagy a következő héten nyolc óránál hoszszabb munkával lehet pótolni. A felemelt munkaidő ebben az esetben nem haladhat meg napi kilenc órát.« Ez azt jelenti, hogy már van egy kivétel, az asztalosiparban tehát már van egy precedens erre. Itt meg kell kérdeznem az igen t. miniszter urat és az igen t. Házat, mi az álláspont arra nézve, hogy a kereskedelemben — ami érdekes helyzet — a mostani törvényjavaslat és a zárórarendelet között bizonyos differenciát látunk. Szeretnék megnyugtató választ kapni az igen t. miniszter úrtól, hogy hogyan méltóztatik ezt a kérdést felfogni. Nekenr általában négy kérdésem van a t. miniszter úrhoz. Az egyik az, hogy a 48 órás munkaidő vonatkozik-e a detailkereskedelem alkalmazottaira, vagy sem. Amennyiben vonatkozik, nem fog-e a törvényjavaslat összeütközésbe kerülni a jelenleg

1 érvényben lévő zárórarendelettel, amely szerint reggel 8-tól este 6-ig, sőt szombaton este 7-ig lehet nyitva tartani, sőt bizonyos ágaknál köteles is az illető üzletét nyitva tartani. Harmadik kérdésem az, hogy amennyiben a minisztérium érvényben kívánja tartani a zárórarendeletet, hogyan kívánja áthidalni a jelen törvényjavaslat és a rendelet között jelentkező hézagot. Mi az álláspontja a minisztériumnak azokra az üzemekre vonatkozólag, amelyek bár a 3. §-ban előírt 44. illetőleg 48 órai heti munkaidőt betartják, de az üzem természetéből kifolyólag a napi 8 órai munkaidőt átlépni kényszerülnek. Ez azt jelenti, hogy az előírt heti 48 órás munkaidőt az illető be fogja tartani, de az üzlet természeténél fogva mégis arra kényszerül, hogy a 8 órát vagy az egyik napon lecsökkentse, vagy a másik napon emelni legyen kénytelen. Mint egyes képviselőtársaim már említették is, ez különösen a kereskedelmi záróra szempontjából bír jelentőséggel. Azt is tisztázni kellene a záróra szempontjából, hogy mi a túlóra fogalma. Ha például egy nagyüzemnél lehúzzák a redőnyt, legalább is háromnegyed óráig tart még, amíg az árut elrakják, igen fontos volna tehát tudni, hogy milyen elbírálás alá esik ez a munkatöbblet a záróra szempontjából. Az a kérésem tehát, hogy a miniszter úrnak mi az álláspontja abban a tekintetben, hogy ha az illető kereskedelmi vállalat betartja ugyan a 48 órás munkahetet, de a napi 8 óránál esetleg többet, esetleg kevesebbet fog dolgoztatni. T. Ház! Egészen röviden még csak a végrehajtási utasítással kívánok foglalkozni. A javaslat 18. §-a azt mondja, hogy mivel előreJáthatólag igen hosszú időt venne igénybe a különböző ipari és kereskedelmi ágaknak feldolgozása, a törvényt nem egyszerre fogják életbe léptetni, hanem fokozatosan. Kérem, hogy a javaslat lépjen mihamarább érvénybe, amenynyiben lehetséges. Nagyon óvatosnak kell lenni, mert nem tartanám helyesnek, ha intézkedés történnék az egyik ipari és kereskedelmi ágazatra, a másik kategóriába pedig, amely vele szoros összefüggésben van, nem történnék intézkedés. Ez esetben ugyanis bizonyos termelési előnyhöz jut az egyik, mert egészen más kalkullációs bázisa van, mint a másiknak. Nem szabad tehát megtörténnie annak, hogy e réven az egyik előnyhöz jusson a másikkal szemben. Amikor mi ezt a kerettörvényt megszavaz zuk, meg kell állapítsuk, hogy nagy feladat háramlik szerintem, nem is a miniszterre, hanem a minisztériumra, mert hiszen a miniszterek változók, a minisztérium azonban állandó. Pontosan tudnunk kell, hogy milyen gyakorlat alakul ki a minisztériumban és minden tekintetben számítanunk kell a minisztérium objektivitására; ez az ob jetivitás pedig csak akkor képzelhető el, ha nincs semmilyen kapcsolat a minisztérium, vagy bármelyik gyáripari, vagy mezőgazdasági vállalat között, ha nincs köztük semmiféle nexus, így igazgatósági tagsági kapcsolat sem. Sajnálom, hogy Matolcsy t. képviselőtársam e tekintetben, úgylátszik, nem ért velem egyet, de a következőkre hívom fel a figyelmét. Gaal Gaston 1930 május hó 6-án benyújtott egy indítványt, amelyet a Ház házhatározattá is emelt. Ez a következőképpen szólt (olvassa): »Utasítsa a Ház a - kormányt, adjon tárcánként részletes kimutatást évrőlévre névszerint felsorolva, hogy aktív és nyugdíjas tisztviselő hány vállalatban foglal helyet