Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-239

Az országgyűlés képviselőházának 239. Szebb. (Takács Ferenc: Folyton védik a polgári gondolatot!) Ha már a tisztviselőknél tartok, fel kell vetnem a kérdést, hogy kikre vonatkozik ez a törvényjavaslat. A miniszter úr jóindulatú figyelmébe ajánlok egy nem is a postánál magánál, hanem a postával szerződéses viszonyban álló postamestereknél található egészen érthetetlen anomáliát. A posta előírja a postamestereknek azt a minimumot, amelyet az alkalmazottaknak fizetniük kell. Ez nemcsak a postáskisasszonyokra, hanem a többi segéderőre, kihordóra, tehát a kocsisra is vonatkozik. Előírja a posta, hogy 40 pengő a miniemum, amelyet fizetni kell (Kéthly Anna: Amennyivel kevesebbet fizetnek!) és hathónapi szolgálat után a 40 pengőt fel kell emelni legalább 60 pengőre. Volt kerületemben, a mindszenti választókerületben, ahol pedig elég hosszú ideig voltain képviselő, azt láttam, hogy az ottani postákon hat hónapnál tovább kocsis nem volt. A kocsisokat egyszerűen elbocsátották és új kocsisokat vettek fel, mert sokkal egyszerűbb tovább fizetni 40 pengőket, mint 60 pengőket, vagy esetleg progresszíve még többet fizetni. Kérem a miniszter urat, méltóztassék ezt a kérdést valahogyan rendezni. Elhiszem, hogy egyes postamesterek talán szintén bizonyos nehézségekkel küzdenek, de ennek a helyzetnek további fenntartása lehetetlenség, mert méltóztassék elképzelni, hogyan végezze a szolgálatát az az ember, aki pontosan tudja, hogy hat hónap múlva el kell távozni a szolgálatából csak azért, mert van egy intézkedés amelyik kimondja azt, hogy hathónapos szolgálat után a minimális fizetés nem 40, hanem 60 pengő. (Propper Sándor: így van ez a Máv.-nál is a nyugdíjazással. Három évenként elbocsátják és három évenként felveszik őket. — Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Méltóztassék megszívlelni ezt a kérdést és valahogyan odahatni, hogy ez rendeztessék. Szerintem a posr tának megvan a presztízse, a súlya és a lehetősége arra, hogy ezt a kérdést rendezze. (Bornemisza Géza a kereskedelem- és közlekedésügy vezetésével megbízott iparügyi miniszter: De nem így van a kérdés! Majd ki fogom mutatni a képviselő úrnak, hogy hogyan van! — Malasits Géza: Tucat számra vannak bizonyítékaink az utolsó napokról, f

hogy hogyan történnek az új munkásszerződtetések: az utolsó napon elbocsátják és a másik napon felveszik őket- Ez már megrögzött szokása a Máv.-nak. — Zaj.) Elnök: Kérem, ne tessék a szónokot zavarni. (Bornemisza Géza a kereskedelem- és közlekedésügy vezetésével megbízott iparügyi miniszter: Dehogy! Volt idő, amikor véglegesítés nem volt! Most megint van véglegesítés! Két év óta! Ezt tudj a a képviselő úr! Ne tessék tehát ilyesmit állítani.) t * Andaházi-Kasnya Béla: Hogy továbbra is a tisztviselőknél maradjak, méltóztassanak megengedni, hogy még egy kérdést felvessek. Sajnálattal látom, hogy ennek a kérdésnek rendezése hiányzik a javaslatból. Tudjuk, hogy a magántisztviselők nyugdíj alapja, amely egész vagyonát hadikölcsönbe fektette, a múltban tönkrement és nincs abban a helyzetben, hogy a magántisztviselőknek bármiféle bénét tudna nyújtani. Ez nagyon sajnálatos dolog, és ezzel számolni kell. Van azonban ezzel kapcsolatban egy másik kérdés is« amit még mindig nem intéztünk el és ez az, ülése 1937 június 30-án, szerdán. 85 hogy mi történik azokkal a vállalatokkal, amelyek, mint méltóztatnak rá emlékezni, alkalmtazottaik járandóságait másképpen rendezték. Az 1926:XVI. te. a magántisztviselői nvugdíjtörvény 3. $-* a 9. § 4. pontjára való figyelemmel a nyugdíjra jogosult magánalkalmazottak járandósága átértékelésének arányszámát 50 százalékban állapította meg. Nem tudom, méltóztatnak-e visszaemlékezni arra, hogy miről van szó. Annakidején azok, akik vagyonuk jelentékeny részét elvesztették, kérhették azt, hogy nyugdíj járandóságokat 50 százalékos lecsökkentéssel fizethessék ki. (Zaj. — Bornemisza Géza a kereskedelem- és közlekedésügy vezetésével megbízott iparügyi miniszter: Megivolt hivatalosan állapítva.) Most itt van egy csomó vállalat, amely azóta nemcsak, hogy visszaszerezte

, a tőkéjét. hanem meg ,is kétszerezte, meg lett volna tehát a lehetőség arra. hogy az emberek a jogukkal éljenek, de ennek a lehetőségnek hat éven belüli megszerzése csak illúzió volt. Meg kell azonban állapítanom azt is, hogy a 6 év letelt és mégsem olyan kedvezőek a kondíciók, akkor mint hat év után. Mit látunk? Hat év előtt az a tisztviselő, aki ilyen vállalatnál volt, ha fellépett volna igényével, azonnal kitette volna magát felettesei megítélésének, vagy olyan előnytelen helyzetet biztosított volna a maga részére, amely feltétlenül azt eredményezte volna, hogy nyugdíjazták, vagy menesztették volna, aminek senki sem teheti ki magát. Arra kérem tehát a miniszter urat, méltóztassék ebben a törvényjavaslatban lehetőséget és módot nyújtani arra, hogy ezek az igények, amelyek éppen az elmúlt hat esztendő alatt, éppen a munkaadó és a munkavállaló közötti viszony egyenlőtlenségéből adódtak, érvényesíthetők legyenek azoknál a vállalatoknál, amelyek nemcsak az alaptőkéjüket szerezték vissza, de meg is háromszorozták. Nem tudom, méltóztatik-e tudni, hogy a most nyugdíjazandó tisztviselőket is e szerint a nyugdíjtörvény szerint kívánják nyugdíjazni ? Csak egyetlen példát ragadok ki és az adatokat oda is adom a: miniszter úrnak. Bemuta•• torn a Dunabiztosító Társaságnak idevonatkozó adatait. Mellesleg jegyzem meg, hogy a Dunabiztosító Társaság annakidején szétágazott az egész monarchiában, majd a szétválás után több részre, filiáléra szakadt és ezek mindenütt önállóan kezdték meg újra működésüket. A Dunabiztosító Társaság mindenütt. Ausztriában, Csehországban, Jugoszláviában 100 százalékos nyugdíjat fizet, csak nálunk fizet 50 százalékot. Ezt nem tartom

1 igazságosnak és; megengedhetőnek. Méltóztassék megnézni. — kerek számokról beszélek, nem akarom a részleteket idehozni — 1914-ben volt 58 millió aranykorona alaptőkéje, 1928-ban majdnem 30 millió pengő volt az alaptőke, vagyis a békével szemben 20 milliós kiesés mutatkozott, 1936-ban azonban már 94,800.000. majdnem 95 millió alaptőkével rendelkezett, tehát duplájával annak, mint békeidőben és ez háromszorosát meghaladta annak az alaptőkének, amivel rendelkezett akkor, amikor a nyugdíjterheket leszállította. Ez azt bizonyítja, hogy ma sokkal kedvezőbb kondícióval rendelkezik, részvénytőkéje szintén emelkedő tendenciát mutat, tehát elképzelhetetlen, hogy az alkalmazottainak a nyugdíjak 50 százalékát fizesse csak ki., Amikor az igazgatósági fizetésekben óriás felfelé menő tendálás van, amikor békében átlagban 1000 pengő fizetése volt egy igazgatónak és <ma a lecsökkentett nyugdíj járandóság mellett 3000 13*