Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.
Ülésnapok - 1935-239
82 Az országgyűlés képviselőházának 239. ülése 1937 június 30-án, szerdán. ő felfogását. Utána Szurday képviselőtársam azt vitatta, hogy ez az előttünk fekvő javaslat szerinte tulajdonképpen majdnem felesleges, mert hiszen a gyáriparnak komoly része ezt már keresztülvitte a gyakorlatban és ez a javaslat tulajdonképpen az életben kialakult gyakorlatnak a kodifikációja, amely most törvény (formájában lát napvilágot. Ha ennek a magyarázatnak az lett volna a célja, hogy kimutassa, hogy ez a javaslat felesleges, akkor erre azt kell mondanom, hogy nem egésizen felesleges, sőt az a tény, — amint állítani méltóztatott — hogy a gyáriparnak komoly része keresztülvitte ezt, éppen arra mutat, hogy a törvényre azért van szükség, hogy törvény szorítsa erre azokat, akik maguktól nem teszik ezt meg; hiszen büntető szankciókkal ellátott törvényeket sohasem a becsületes emberek miatt, hanem mindig azok miatt kell hozni, akik azt a lehetőséget keresik, hogy hogyan játsszák ki a törvényt vagy pedig hogyan kövessenek el olyasmit, ami egyedül és kizárólag az ő érdekeiket szolgálja, nem pedig az egyetemes jót és a 'nemzeti érdekét is. Előttem szólott Kéthly Anna képviselőtársam fejtegetéseit ugyancsak élvezettel hallgattam, be kell azonban vallanom, hogy nem tndok minden tekintetben egészen asszimilálódni az ő gödolkozásához. Képviselőtársnőm ugyanis kérte a 40 óíás munkahét bevezetését. Én a 44 és 48 órás munkahét bevezetését, mint kezdetet szerencsésnek tartom. Előre kell bocsátanom, hogy mint ideál az kell hogy lebegjen mindenki előtt, hogy a muukaidő lehetőleg minél rövidebb legyen, az ellenszolgáltatás mégis biztosítsa a munkás megélhetését. A mai helyzetben azonban Kéthly Anna képviselőtárs nőm elgondolását azért nem tartom keresztülvihetőnek, mert — méltóztassanak csak meghallgatni — a napokban jött hozzám egy nagyobb társaság, munkások, textilmunkások voltak, akik kétségbeesetten mondották: kérem képviselő úr, eddig 60—70, sőt 90 órát is dolgoztunk elismerjük, hogy állati foglalkoztatás, de legalább kerestünk 38—40 pengőt is egy héten, mióta pedig bevezették a 48 órás munkahetet, azóta nem keresünk többet, sportpályahozzájárulás és egyéb levonások után, anint 19 pengő 50 fillért vagy legfeljebb 20 pengőt egy héten. (Propper Sándor: Félig oldanak meg mindent!) Szóval, amit eddig biztosítani tudtak maguknak, amit eddig úgy ahogy meg tudtak keresni, azt ma a lecsökkentett .munkaidő emellett nem képesek megkeresni családjuknak, sőt nem képesek megkeresni a maguknak szükséges létminimumot •sem. Véleményem szerint tehát a 40 órás munkahét bevezetése csak abban .az esetben volna keresztülvihető és abban az esetben (volna időszerű, ha az órabér kérdése rendeztetnék, nemcsak úgy, hogy egyszerűen lecsökkentik a munkaidőt. Ne méltóztassék ugyanis egyet elfe lejteni, ne méltóztassék azt hinni egy pillanatig sem, hogy a gyáripar áldozatot hozott, mert az egy ember részére előirányzott imunkabérösszeggel szemben a két-nárom turnussal szemben a mostani 48 órás munkahét mellett a gyáripar jelentékenyen jobban jár, mint eddig, mert ha két ember helyett egy harmadikat is állít be vagy ha két turnussal dolgozik, akkor mindenesetre többet termel, mert munkabírás szempontjából többet ér az a munkás, aki csak 8 órát dolgozik, mint az, aiki 10—12 órát kénytelen dolgozni. Kétségtelenül le kell szögeznem, hogy a • gyáripar itt nemcsak hogy áldozatot nem hoz, hanem tényleges bemét élvez a több munkalehetőség szempontjából. Meg kell állapítanom, (hogy ugyanolyan mértékben, ahogy, az állítólagos munkaidőleszállítás kedvezményt jelent a gyáriparnak, nem tudom, kedvezményt jelent-e az a kereskedelemnek is, nem tudom ugyanezt mondani a kereskedelemről is. Ha valamit kifogásolhatok, ezt mindjárt itt kezdetben kifogásolom a törvényjavaslatban. A képviselőház valamennyi tagja kétségtelenül megállapította, hogy ennek a) törvénynek első főhibája az, hogy kerettörvény. El kell ismerni, — etrről a bizottságban is szó volt — hogy annyira szétágazó dogokat ölel fel a törvényjavaslat és annyira szétágazóak a rendezésre váró ipari és kereskedelmi kérdések, hogy, ha mindezeket kodifikálni akarnók, akkor legalább is egy 6—8 kötetes itörvényjavaslatot kellene benyújtani, amelyet nem hiszem, hogy a mostani nyári melegben bármely képviselőtársunk is átolvasott volna. Elismerem, hogy borzasztó nehéz, lett volna ezt megtenni, sőt, ha kodifikálták volna is és el is készítették volna, borzasztó nehézségekbe ütközött volna, ha részletesen kidolgozott tervet produkáltunk volna s az élet haladó tendenciája mellett éppen a megkodifikált törvény lett volna az akadály. Előre kell bocsátanom, hogy a javaslat borzasztó laza .keret, amit hibának kell tehát felróni; egyben azonban előnye i* az, hogy csak keret, mert előre megkodifikált, beskatulyázott törvény esetén az élet folyamán sokkal több nehézséggel találkoztunk volna, mint egy kerettörvény esetén. Mindezek ellenére ki kell azonban jelentenem, miniszter úr, hogy ez az egész javaslat — ne méltóztassék a kifejezést rossznéven venni tőlem — meglehetősen pongyola. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Hm!) Igen elasztikusan van megszerkesztve, nem is beszélve arról, hogy nem jó magyarsággal szerkesztették i meg s aki készítette, nincsen tisztában bizonyos fogalmak jelentőségével vagy túlságosan tisztában van és akkor nem tévedések, hanem becsempészett szavak azok, amelyek miatt aggódnom kell. Nézzük csak a javaslat első szakaszát. Először is körülhatárolja, 'hogy kik azok, akikre ez a javaslat kiterjed. A javaslat 2. $-a megmondja, hogy kik azok, akikre a törvény rendelkezései nem terjednek ki: a mezőgazdasági és erdei termelésre, az állattenyésztésre, a halászatra, a kert- és szőlőmívelésre, a selyemtermelésre és méhészetre, valamint az ezekkel összefüggő mellékiparágakra feltéve, hogy leginkább saját nyerstermékeik feldolgozásával és eladásával foglalkoznak. T. Képviselőház! En mindig aggódom, amikor a mezőgazdaságnak kedvezményt akarnak adni, mert valahányszor a mezőgazdaságon megesett a minisztérium vagy a miniszter, vagy a képviselőház szíve, mindannyiszor a gyáripar járt jól. A gyáripar kétféle címen élvez előnyöket: az egyik a gyárvédelem, a másik a mezőgazdaság megsegítése. Mit jelent a % % 1. pontjának az a kitétele, hogy »leginkább saját nyerstermékeik feldolgozásával foglalkoznak?« Mi az, hogy »leginkább"« 1 ? Bocsánatot, kérek, vagy meghatározom,, hogy ilyen és ilyen mértékben foglalkozik az a néhány felsorolt iparág vagy foglalkozási ág saját termékei feldolgozásával, vagy pedig nem határozom meg, de
