Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-239

80 Az országgyűlés képviselőházának 239. ülése 1937 június 30-án, szerdán. lenteni. Azért követelünk mi skálát, még- pedig mozgó skálát s a gazdasági viszonyokhoz alkalmazkodó skálát, mert mit ér a (minimálbér iákkor.^ ha nem alkalmazkodik a konjunktúra romlásához és ha ki vagyunk téve annak a veszedelemnek, amelyet Fellner képviselő úr a bizottságban már elénk festett, hogy -a munkabérek emelésével és a munkaidő csökkentésével bizonyos drágulás fog beállani, (vitéz Várady Lsázló: Válaszolt arra ott a miniszter úr nagyon jól!) Ö tehát imár előre jelzi, hogy minden munkafel tétel-javulást vissza fognak maguknak venni., T. Képviselőház! Félő, hogy ha ezt a kerettörvényt az illetékesek rugalmasnak tartják is, a bérmegállapító bizottságok kevésbbé mozgékonyak és kevésbbé a viszonyokhoz simulóak lesznek, mint ahogyan azt látjuk már a tapasztalatban is, hogy hetekig ést hónapokig is elhúzzák a dolgokat, amikor már az alapból való elindulás teljesen értékét és értelmét vesztette; mondom, nem mozgékonyak, a viszonyokhoz nem simulnak, úgy hogy mire megállapítják a béreket, addigra tulajdonkénoen elölről kell kezdeni ezt a processzust. A gazdasági élet átalakulásának; legfontosabb jelensége például az, hogy a tisztviselői fizetések az utóbbi húsz esztendőben csaknem teljesen megmerevedtek. Nincs előléptetés, mint a köztisztviselőknél és amikor valaki a polgári gondolatot reklamálja annak kapcsán, hogy a tisztviselők íme, így a munkásokkal együtt kerülnek törvényes elbírálás alá és a patriarchalizmust emlegetik, akkor megkérdezhetem, hogy hol volt a polgári gondolat húsz esztendeig és hol volt a pariarehalizmus azokban az időkben, amikor az emelkedő árak mellett egyre romló tisztviselői fizetések kialakultak? , A szabadságidő megállapítása is túlalacsony, már folynak a tárgyalások, hogy hozzáidomulj an aik a hat naphoz ott is, ahol eddig tizennégy aap volt. Fontos és szükséges, hogy a betegséget expressis verbis vegyék ki a szabadságidőbe való beszámítás alól, a szabadságidőnek egyhuzamban való kiszolgáltatását rendeljék el a nyári időben és azután bizonyos munkaminőségeknél, bizonyos munkafajtáknál a kizeccelésre is legyenek tekintettel. A kizeycelés tudniillik fizetéstelen szabadságot jelent; tehát nem szabad a munkást, a. munkavállalót a törvénnyel kapcsolatban egy ilyen kényszerszabadság ellenében a fizetett szabadságától megfosztani. A rendelet kijátszása . ellen újból az illetékesek figyelmébe ajánlom az Oti.-t, imint kiegyenlítő pénztárt és azt a kérdést, hogy az alkalmazott beleegyezése nélkül ne lehessen kijelölni az időpontot; közösen állapodjék meg a munkáltató és a munkavállaló abban, hogy a munkavállaló mikor mehessen szabadságra. A törvényjavaslat büntető rendelkezései azután azok, amelyek a legerősebb kritikát hívják ki maguk ellen. Ezek a rendelkezések egyáltalában nem riasztják el a törvénysértőt, sőt a törvénysértő belekalkulálja a költségszámlába ezeket a költségeket, a végén levonja az adóalapból és majdnem olcsóbban jön ki, mintha egyáltalában nem fizetne. Ezért olyan fontos a mi számunkra az ellenőrzés kérdése, sőt állíthatom, hogy nemcsak nekünk munkásoknak, munkavállalóknak, hanem a törvénytisztelő munkáltatónak is egyformán érdeke az, hogy a törvény becsületesen végrehajtassék, mert rossz viszonyok, szabotált munkarendelkezések azt jelentenék, hogy egy szociális dumping áll elő a törvénysértő munkáltató számára, olyan szociális dumping, amely arra kényszeríti majd a törvénytisztelő munkáltatót, hogy ő is próbáljon úgy kibújni a törvény rendelkezései alól, ahogy éppen lehet. De különben is a szakmai szervezetek ellenőrzési joga nélkül nincsen ellenőrzés; az egyén ömagában véve gyönge a munkáltatójával szemben és gyönge egy közömbös államhatalommal szemben is. A szervezetlen munkás például megegyezik a munkáltatójával s közösen és együttesen fogják kijátszani a törvényt, így az. ellenőrzés egyáltalában nincsen tisztázva e kérdés körül és nincsen tisztázva, hogy milyen utasítást kapnak az alantas hatóságok. A közigazgatási hatóságok magatartása már az eddigiek szerint is rendkívül sok panaszra ad okot. A szervezetnek, sőt egyénnek a feljelentési joga a mai viszonyok között, amikor a munkanélküliség valóságos ipari jobbágyságban tartja a munkást, úgyszólván semmit sjem jelent, hiszen a szervezeti feljelentés kivizsgálásánál is szerepe van az egyes munkásnak, azt tanuként kihallgatják, ha erről a munkáltató tudomást szerez, fekete listára kerül és soha többé azon â környéken munkát nem kap. Ez a 'terror, a kenyér és munka terrorja. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Hammer miniszteri tanácsos úr a keszthelyi építőkongresszust végighallgatta, ott ült elejétől végig; ha ezekről a panaszokról illetékes helyen referált, akkor abból meggyőződhettek volna, hogy nemcsak a munkáltatók, hanem a közigazgatási hatóságok szelleme ellen is egy egész sereg jogos és indokolt panaszunk van. Egyik csoportunk például, az egyik szabolcsmegyei nyíregyházai csoporthoz fordult tájékoztatásért. A szolga bíró engedélyezte' az összejövetelt, hogy azt a tájékoztatást megadhassák nekik és csodákcsodáj Elj ci titkár kiment,, a csendőr barátságosan fogadta; később azután kiderült, hogy miért. A háromnyilas jelvény volt a titkár kabátjára feltűzve s a csendőr azt hitte, hogy nyilas- Csak akkor, amikor a bérrendezés kérdéséről kezdett beszélni, vonta meg a szót a csendőr az illetőtől, kikutatta a szónok zsebeit, kikísérte a gyűlés közepéről az állomásra és el kellett hagynia a községet. Van olyan főszolgabíró is, aki saját bevallása szerint nem is hallott erről a két rendeletről. Ha a törvény nem ismerése az egyszerű emberre nem jelent mentséget, vájjon jelent-e mentséget a főszolgabíróra nézvel Egyes főbírák azt (mondották, hogy a bérek hirtelen felemelkedése zavarokat jelentene kerületükben, járásukban. Ezeknél azután hiába panaszkodunk azért, hogy a munkáltató nem hajtja végre a rendelkezésit; egyszerűen félreteszik és nem 'törődnek vele- Valószínűleg arra a közigazgatási paradoxonra gondolnak, amelyet éppen most ' olvastam Koncz jegyző úrnak »Az önkormányzat és a közigazgatás« című könyvében, amely úgy szól, hogy (olvassa: »Tudni kell ;a törvénynyel élni, de a köz érdekében való kényszerítő szükség esetén azt negligálni vagy azzal visszaélni mentségül szolgál.« (Buchinger Manó: A cél szentesíti az eszközt!) De még ha fel is tételezzük, hogy ez a törvény egy tökéletes ellenőrző szervet létesít, egy tökéletes ellenőrző szervre támaszko-