Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-239

Az országgyűlés képviselőházának 239. magyarázni ebbe a törvénybe. Ami benne , van, az elégtelen. A 48 és a 44 órás niunka- f idő még nálunk is túlhaladott álláspont s amikor ezt lerögzítjük, aktkor tuljdonképpen 10—20 esztendővel megint az idők mögött maradunk. (Meskó Rudolf: Szóval nem kellene megcsinálni ezt sem?) Igaz, hogy ennek a 48, illetőleg 44 órás munkaidőnek 'bevezetésével sok helyütt valóban lényegesen magasabb munkaidőt szüntetünk meg, de ezzel nem az ipar rentabilitását támadjuk meg, hiszen hasonló természetű üzemekben (már jelentősen alacsonyabb munkaidő mellett dolgoznak, hanem csupán a szennykonkurrenciát szüntetjük meg és azt a munkáltatót selejtezzük ki, aki tehetség, hozzáértés nélkül csak a munkavállaló épségére és egészségére akarja felépíteni a maga rentabilitását, aki rossz géppel, rosisz anyaggal, rossz üzemtervvel akar racionalizálni és racionalizálás alatt csak azt érti, hogy többet és olcsóbbat kell termelni a munkás hajszolásával és tönkretételével. Ezt nemcsak én állítom, hanem a tőke és a munka harcában az ellenkező oldalon állók, maguk azok a munkáltatók is megállapítják, akik a maguk üzemében valódi racionalizálást és észszerű átszervezést vittek véghez. Az államnak tudnia kell azt, hogy a munkaéletkor egyre mélyebbre süllyed » a tényleges életkor felemelése mellett már 40 éves koráiban roncs a munkás és a munkásnő, ha ezt a munkaidőt és ezeket a munkálatokat tovább is tűrjük, (vitéz Várady Lszló: Ezen segít a törvény!) A munkaközi szünetről szóló rendelkezés is azt a veszedelmet idézi fel, hogy egyesek olyan munkaközi szünetet rendelnek el, amely az egész munkaidőrendezés értelmét meg fogja hamisítani. Reggel 8—12-ig és délután 6—10-ig fognak dolgoztatni, mint amiről például a szállítási üzemeknél beszélnek. A munkavállaló imíunkakészenléitét is ^rohamoznák. A kereskedősegédről beszélnek és azt mondják, hogy nem lehet 8 órát megállapítani neki, hiszen nem dolgozik 8 órán keanösiztül, csak abban a néhány perében, amikor a vevővel foglalkozik. Az áruházak is megmozdultaik és hatalmas memorandummal fordulnak a kormányhoz, amelyben a 'maguk számára különleges elbánást és kivételeiket követelnek. Váltott személyzet munkába állítása helyett, új munkaalkalom teremtése helyett tehát az eddigi állapot tűrését követelik a miniszter úrtól. Valóságos rabszolgatartói mentalitással hivatkoznak a külföldi zárórarendeletekre es elfeledkeznek arról, nogy külföldön a hosszabb záróra mellett vagy váltott személyzet van, vagy két szabadnapja van az alkalmazottaknak egy héten, vagy pedig a tulajdonos maga ül a 40 órán túl a boltjában, hogy a munkavállalók számára ezt a bizonyos 40 órát biztosítani lehessen. Neon is dől Össze sehol sem a világ, csak nálunk, ahol olcsó ptréda a munkaerő és ahol annak a bizonyos régi viccnek az alapján történik t a dolog, hogy az udvari kályhái ütőnek segédje, vicéje van és a vice is vicét fogad ^magának, mert hiszen tulaj doniképpen nem kerül semmilbe, elbírja aizt a néhány fillért, amibe ma egy munkavállaló kerül. Egész sereg levél van itt nálam a gyógyszert ári pénztárnoknőktől, gyógyszertári alkalmazottaktól, akik hetenként 90 órát dolgoznak és akiknek a munkáltatói már most követelik a maguk számára a kivételezéseket, (vitéz Várady László: Nincs 90 órai munkaidő!) Van-: ülése 1937 június 30-án, szerdán. 79 nak levelek tejfiókokban alkalmazottaktól, akik reggel 5 órától este 10 óráig vannak a robotban, a szürketaxi tisztviselőitől, akik 14 órán keresztül dolgoznak naponta, nem is szólva a soffőrökről, akiknek a 'munkaerejével való ez a visszaélés természetesen azt jelenti, hogy a közönség testi épsége is veszélyeztetve van. Kivétellé akarja emelni ezt továbbra is az a horribilis haszonnal dolgozó vállalkozás, amely ezt a jól fizető monopóliumot kapta s az utóbbi időben sainte egymásután, utcaszámra vásárolja a bérházakat akkor, amikor az ottani tisztviselő majdnem teljes kétnapi munkát dolgozik egy napon keresztül, mert 14 órai 'munka tulajdonképpen két teljes munkanapnak felel meg. A szállítás is jelenti a maga kivételre való igényét. Itt van a kezemben a Schenker és társa cég Vertrauliche Weisungja, amely szerint a munkaidő heti 40 órában van szabályozva, ugyanezt állapítja meg a franciaországi ágra vonatkozólag, ahol ugyancsak ötször nyolc órát lehet egész héten, tehát összesen 40 órát dolgozni, ugyanaz a szállítási üzem, szállítási szakma, amely nem akar itt lemondani a 12—14—16 órás munkaidőről. Nem tudom, hogy ugyanez az üzem, ugyanaz a természetű munka miért engedi meg, hogy más országban ilyen emberséges módon legyen szabályozva a munkaidő. (Buchinger Manó: Mert az ország kormányzata megengedi!•— Úgy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A túlmunka skálázása is hiányzik s ahol minimális százalék van megállapítva, ott az rendesen maximálissá is emelkedik. Nincs skálázás, nincs maximálás az éjjeli munkaidőnél, a követelhető, illetőleg engedélyezhető túlmunkáknál. A bérkövetelés igénylésére is súlyos akadály az elévülési határidő. Nekem nem a tartama ellen van kifogásom, hanem a kezdőpontja ellen. Az az alkalmazott, aki alkalma,zásban van, igenis, terror alatt van, a kenyér terrorja alatt, függőségben s így az elévülést csakis az alkalmaztatás megszüntetésétől lehetne és kellene számítani, mert ki meri alkalmaztatásban követelni azokat az elmaradt jogokat, amelyek követelése után egyszerűen az utcára, a feketelistára kerül? A munkabérek megállapításánál Propper ifc. képviselőtársam adatokat és bizonyítékokat sorolt fel arranézve, hogy a munkabér megállapításának alapja csak a megélhetési bér lehet. Azt mondják, hogy a munkáltató sok helyütt ezt nem tudja megfizetni és hivatkozik a textiliparra is, amely egyes ágazataiban, különösen vidéken, valóban szégyenletes béreket fizet. Az utóbbi időben az újságok tele voltak családi botrány perekkel, amelyekkel kapcsolatban egész sereg olyan tartásdíjak és végkielégítések jutottak nyilvánosságra, amelyek szinte elkápráztatták az embert, hogy micsoda szörnyű vagyonnak kell ott felhalmozódva lennie, ahol ilyen pénzeket könnyűsizerrel ki tudnak fizetni és vállalnak. Ezek az egyes tételek — mondom — botrány perek kapcsán kerültek nyilvánosságra. Egészen bizonyos, hogy ott, ahol az ügyvédek egymással csendesen meg tudnak egyezni, szintén ilyen hatalmas összegeket fizetnek szét a családban azokból a visszatartott bérekből, amelyeket a munkásnők egészségén és testi épségén takarítottak meg. A 'minimálbérről is rendelkezik a törvényjavaslat, amely minimálbér sajnálatosan a legtöbb esetben majd a maximumot fogja je-