Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-239

78 Az országgyűlés képviselőházának %39 amely egy elasztikus rendezéshez szükséges. De ma a munkaügyi minisztériuin csak a mun­káltatókkal van száras összeköttetésiben, a munkavállalók meglbízói felé nem a kiegyenlítő államnak, hanem a felsőbbségnek a hangján tátrgyal. Kevesen vauinak ama a munkaügyi >mi­niisztériuinhaai Pap Dezsők, lakik sokszor ima­gánszorgaloaniból készítették olyan tervezeteket íróasztaluk számára, amelyeknek egyrészére ma hüszkén hivatkozMak akkor, lia mi mulasz­tásokat reklamálunk. Sajnos, a szociális j ön­fejlesztés 1 ma nagyon keveseknek a stúdiuma az 'állami ibüróikban. A kerettörvénynek van indokoltsága, iák­kor is, ha ' az egész parlament és: az egész apparátus elismeri gyengébb félnek a munkál­tatót 'és ezt a szellemet érvényesíti a gyakor­latban. A rendőrség például egy elutasító vég­zésiben azt mondja: nem tartom; indokoltnak, hogy munkaviszály kérdésében értekezletet tartsanak és a munkavállalókat a viszály ál­lásáról informálják. A ibékésmegyei alispán nem tartja szükségesnek a helyi textilcsopor­tot, mert a (munkásnők a isiaakimáiban csak ideig­lenesen vannak alkalmazva és férjhezmené­isük után állítólag otthon maradnak. (Priopper Sándor: Es az alispán gondoskodik a férjhez­adásiukról!) A munkaügyi bíráskodásiban egyre inlkálbib elhatalmasodik az a gyakorlat, hogy a mun­kaadót 'tekintik gazdaságilag gyengébb félnek. Kern tudom, hogy ez fentről való utasí­tás-e, vagy pedig a korszellem megérzése csu­pán, de azzal a különös indokolással törté­nik, hogy a munkavállalók igényeinek eluta­sítása egyetlen személynek ártana, míg a munkáltató megterheltetése több munkavál­laló munkahelyét veszélyezteti. Vidéken egy­helyütt a szolgabíró kiutasítja a szakszerve­zeti titkárt és az indokolásban per »csavargó« beszél róla. A másik szolgabíró előállíttat egy szakszervezeti titkárt és megakadályozza, hogy a tagokkal érintkezzék. Egy harmadik megtiltja, hogy a rendelettel kapcsolatos ösz­szejövetelre a szakszervezeten kívül álló mun­kavállalók is eljöjjenek. Igaz, hogy ezzel csak a szakszervezetnek használt, mert, akik addig nem voltak tagjai, ennek az intézkedésnek következtében beléptek a szakszervezetbe, hogy az értekezleten részt vehessenek. A keret-törvény további hiányosságait előttem szólott szocialista képviselőtársaim már vázolták. Nekem külön is hangsúlyoz­nom kell, hogy a tartalom megállapításánál hiányzik az ellenőrzés. A munkavállalók ér­dekképviselete aligha juthat szóhoz ebben a kérdésben. Nem tudjuk ellenőrizni azt, hogy olyan tiszta és kétértelműség nélkül való fo­galmazása legyen ezeknek a rendeleteknek,, hogy az a bírót is kötelezze, hiszen a bírót nem az indokolás és nem a kísérő^ muzsika kötelezi, hanem az igazságszolgáltatás alapja az ő számára tisztán csak az, ami exprès s is verbis benne van a rendeletben. A bíró a sorsközösségről szóló legszebb mondat alapján sem ítélhet meg egy fillér követelést sem. Ha tehát ez a rendeleti szabályozás nem lesz vi­lágos, akkor a mi számunkra még annyit sem ér, mint amennyit a jelenlegi körülmé­nyek között esetleg ért. De még a tartalom megállapítása előtt is egészen világosan áll előttünk, hogy mi az, ami nincsen benne és mi az, ami az alapfel­hatalmazás korlátozottsága folytán^ egyáltalá­ban nem is kerülhet bele. így például a mun­ülése 1937 június 30-án, szerdán. ka-nélküli segély, amely felmentené a munka­vállaló tartaléksereget attól, hogy bérle­nyomó, testvérgyilkos szerepet vállaljon, nin­csen benne és nem is szándékoznak a munka­nélküli segélyt megcsinálni. Nem abból az indokból, amit olyan hangosan hirdetnek, hogy a munka nélkül kapott juttatás demo­ralizálja az embert... (vitéz Várady László: Igen, ez így van!) Képviselő úr, én rengeteg embert ismerek ebben az országban, aki még soha hideg vízbe nem tette a kezét és aki mégis ingyen kapja más vére és verejtéke árát. Ha ez nem demoralizál, akkor hogyan mondhatja azt, hogy azt a munkást, aki önhi­báján kívül kiesik a munkából, ez a néhány fillér demoralizálja. (Vitéz Várady László: El­fajul! Végeredményben minden állam vissza­fejlesztette!) Egyetlen állam sem fejlesztette vissza! (Propper Sándor: Ez az álláspont ol­csó!) Ha a képviselő úr elolvasta volna a Munkaügyi Hivatal legutolsó jelentését, s ab­ban az igazgató megállapítását a mucikanél­küli segélyről, akkor ilyent nem állítana. Nem is azért nincsen nálunk munkanélküli segély, mert az demoralizálja a munkavállalót, hanem egyszerűen azért, mert a munkanélküli segély fizetése megköti a munkanélküli tartaléksere­get, mint elsőrangú bérszabályozó tényezőt, megköti azt a lehetőséget, hogy a hátmögött, a kapu előtt álló munkanélküli tartaléksereg állandó fenyegetés legyen a munkában állók felé: ha te nem dolgozol annyiért, mint ameny­nyiért én akarom, akkor a tartaléksereget még olcsóbban fogom munkába állítani. Nincsen benne a javaslatban a nyugdíjkér­dés rendezése sem. Nincsen benne az iparfel­ügyelet rendezése sem, hogy az iparfelügyelők felmentessenek azoktól az adminisztrációs munkáktól amelyek elveszik az idejüket attól, hogy valóban az iparfelügyelet kérdésével tö­rődjenek. Nincsen benne a családi bérrendszer, a biztos munkahelynek és biztos keresetnek, mint elsőrangú esaládvédő tényezőnek a szabá­lyozása. De kihagytak belőle kategóriákat^ is. A me­zőgazdasági és egyéb munkáskategóriák mel­lett hadd említsem meg például a háztartási munkásnőket is. Tudom, hogy ezzel mosolyt fogok aratni, mert ki gondol arra, hogy a ház­tartási munkásnő munkabérét és munkaidejét rendezni lehetne? Pedig külföldön rendezték; tucatszám van példa arra, hogy igenis lehet rendezni, lehet erre nézve szabályokat felállí­tani, nem megoldhatatlan kérdés, hogy ez a formailag talán nem, de lényegileg törvényen kívül álló munkásnőréteg is megkaphassa a maga törvényes jogait. Ez a réteg szabad pré­dája minden idegbajos munkáltatónak; sem szabályozott munkaidejük, sem munkabérük nincs. Ha szembeállítom, hogy ez a törvényja­vaslat milyen kérdésiek rendezésére ad felha­talmazást és milyen kérdéseket hagy egyál­talán figyelmen kívül, akkor már ez a szem­beállítás önmagában is jelzi ennek a törvény­javaslatnak erejét és jelentőségét. Három fő­kérdést tárgyal a javaslat. A munkaidő tar­tama dolgában már az előttem szólók el­mondták nagyrészt a mi megállapításainkat. Aminek benne kell lennie, az hiányzik a tör­vényjavaslatból és ezzel bizonytalanná teszi az egész törvény végrehajtását. A_ munkál­tatói befolyás, a gazdasági erők kérdése az, hogy a munkáltató mennyit enged majd bele-

Next

/
Thumbnails
Contents