Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-238

Az országgyűlés képviselőházának 23 nézetem szerint annak progresszív© emelkedő díjazása tudná kizárni és lehetetlenné tenni. Csak gondolatként vetem fel, hogy például az első két órát 25 százalékos, a további másik két órát 50 százalékos és tizennégy órán túl a munkát 100 százalékos többlett'izetéssel kellene díjazni óránként átszámítva. Természetesen ebben az esetben a rendszeres túlóráztatás feltétlenül meghiúsulna és lehetetlenné válnék. T. Ház! A túlóráztatásból eredő igények érvényesítéséről a javaslatnak 5. §-a intézkedik. Szeretném, ha az 5. $ második bekezdése olyan formában módosulna, nogy a munkaadó és a munkavállaló közti munkaviszony megszűnte után egy évig lenne ez érvényesíthető azért, mert ha ellenkező esetben a munkaadó és munkavállaló közti viszony fennforgása alatt érvényesítené ezt a munkavállaló, nagyon valószínű, hogy ez állásának elvesztésévei járna. A munkaiüő kérdésénél legyen szabad még az úgynevezett hétvégi pinenő, a weekend kérdését is megemlítenem. Svájcban már a Scnweizerischer Kaufmännischer Verein 1909/10. évi jelentése beszámol arról, hogy például Winterthur városában a bankok szombaton 12 órakor zárják a pénztárit, 1 óraRor zárnak a hivatalokban és ugyanez történik meg minden nagyobb üzletben is. Ez már a későbbi evekben, tehát a háború előtt átterjedt az egész ország kisebb városaira, falvaira és kisebb üzemeire is. Nálunk ez a tendencia kezdett érvényesülni, de, sajnos, megállt, holott a hétvégi pihenő végeredményben szociális és egészségügyi szempontból, mind a munkaadó, mind peüig a munkavállaló szempontjából feltétlenül szükséges volna. A munkabér kérdésénél legyen szabad ínég egyszer a már említett memorandumból idézni. Ez a következőket mondja (olvassa): »A magántisztviselők 70 százalékának jőve delme 2U0 pengőn alul van, 50 százaiékának — tehát a felének — nincsen 150 pengő fizetése sem havonkint, nem szólva arról, hogy 10 százaléka még 50 pengőt sem keres, ami pedig még éhbérnek sem mondható. Ezt az elszomorító állapotot a bekövetkezendő kormányintézkedéseknél okvetlenül figyelembe kell venni.« Elismerem, hogy fiatal, kezdő alkalmazott fizetése nem versenyezhet egy kezdő diplomás köztisztviselőével, de végeredményben az 50— 60 pengős fizetés nem fedezi még a ruházati költséget sem, annak a ruhának költségét sem, amelyet az üzletben vagy az irodában az alkalmazott elhasznál, különösen ha figyelembe vesszük azt, hogy egyedül közlekedési költségre átlagban 10—12 pengő kell havonkint. Az alkalmazottak minimális kezdő fizetését a törvényjavaslat szerint a miniszter rendelettel fogja megállapítani. E téren figyelmébe ajánlom a kereskedelemügyi miniszter úrnak a Seddon-minisztérium újzélandi törvényét, amely a XIX. században tett kezdeményező lépéseket, de ezeket a kezdeményező Lépéseket, amelyek a múlt században történtek, egész Európa ma is még iskolapéldáknak tekinthetné. Természetesnek tartom, hogy a legkisebb munkabérmegállapítás csak azokra vonatkozhatik majd, akik ezen alul vannak és nem vonhat maga után fizetésleszállítást. T. Ház! Legyen szabad még röviden megemlékeznem a fizetéses szabadság kérdéséről. Ezt a kérdést végrehajtási utasítás fogja majd részletesen eldönteni. Utalok ebben a tekintetben az 1910 január 16-án kelt osztrák KÉPVISELŐHÁZI NAPLÖ XV. 8. ülése 1937 június 25-én, pénteken. 67 törvényre, amely magánalkalmazottak szolgálati viszonyaira vonatkozik, az úgynevezett Handlungsgehilfengesetzre. Ez szabályozza mind a napi munkaidő, mind az esti boltzárás, mind pedig a fizetéses szabadság kérdését. Ennek a törvénynek 17. §-a szerint hathónapi szolgálat után évenkint tíz nap, ötévi szolgálat után évenkint két hét, tizenötévi szolgálat után pedig évenkint három hét jár mint minimális fizetéses szabadság. Hangsúlyozni kívánom ezen a területen is azt, amit már az előbb bátor voltam mondani, hogy feltétlenül különbség teendő minden téren a nagyüzemek és a detailkereskedelem, a kiskereskedők és a kisiparosok között. Ismét ugyanebből a szempontból húzom alá a kereskedelmi utazók és ügynökök méltányos és jogos kívánságainak a Ház elé való tárását. T. Ház! Az ember emberséges létéről van szó, az emberi lét lehetőségéről van szó egyrészt, másrészt» az emberi munka megbecsüléséről. Az utóbbi időben nagy idegesség tapasztalható mind az ingó, mind az ingatlan nagytőke oldalán. Ezt az idegességet tökéletesen megértem és méltányolom az izgatással szemben, az objektív kritikával szemben azonban ez az idegesség minden tekintetben jogosulatlan. Ha a német nagytőke annakidején nem szülte volna az orosz bolsevizmust, akkor sokkal nyugodtabban élhetett volna, mint amikor így maga ellen teremtett egy nagy hatalmat, de ugyanez vonatkozik a másik oldalra is: ha az angol nagytőke, az olaj- és benzinkartel nem szülte volna a német nemzeti szocializmust angol fontokon, akkor ma az angol politika is nyugodtabb lehetne külügyi vonatkozásokban és nem kellene félnie a némeí; politikától. A mi kis glóbuszonkon is ugyanez a helyzet. A nagytőke ne kacérkodjék sehol és se. merre semmilyen felforgatással és sohase érezze magát tökéletesen nyugodtan, páholyban ülőnek. A nagytőkének — ahogyan többen megállapítottuk — nincs vallása, nincs világnézete és nincs pártállása, de legyen benne mindenkor egy csöppnyi humanitás és akkor abszolúte nem lesz oka a nagy idegességre, ha szociális intézkedéseket fog életbeléptetni. T. Ház! Ha a falukutatók könyveit máglyára is rakjuk, ettől a mezőgazdasági munkások napszáma még továbbra is , alacsony marad s a tbc. tovább fog terjedni és tovább fog pusztítani. Ha az ingó nagytőke tovább racionalizál és működése csak a saját pozíciójának védelmében fog kimerülni, attól az elproletárosodásnak a mételye még tovább fog terjedni. Antiszemitizmus vagy osztály elleni izgatás átmenetileg elvakíthat és elterelheti a figyelmet a lényegről, de ez nem jelent megoldást, hanem a lejtőn való további lecsúszást fog eredményezni. Akiben van szociális érzés, annak fel kell eszmélnie, akikben ilyen érzés van, azoknak össze kell fogniok, az ember munkájának értékelése és az ember emberi mivoltának védelme érdekében. Engedtessék meg nekem, hogy beszédem befejezéséül felolvassak egy oldalt Macaulaynak egy beszédéből, amely ezt a kérdést a legjobban világítja meg. Az ember munkájának értékéről, az emberi munkaerő kíméléséről mondotta a legragyogóbb beszédet, amikor az angol parlamentben a tízórai munkanapról szóló Bilit tárgyalták. Macaulay nem volt nemzetgazcla, nem volt szociálpolitikus, de érző 11