Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-238

Àz országgyűlés képviselőházának 238 szerint!) Teleazky őnagyméltósága igen helyesen fejezte ki a napokban, hogy a tőke személytelen. Itt tehát a vagyonos osztályról van szó. A vagyonos osztálynak vannak kötelességei. A tőkének ÊtZ cl kötelessége, hogy rendelkezésre álljon abból a célból, hogy a vele bánni tudó emberek jól és helyes módon alkalmazzák. A kormánynak pedig feladata vigyázni arra, hogy bizonyos lelketlen emberek ne tudjanak lelketlenek lenni. (Gr. Festetics Domonkos^ Mit fog ehhez szólni a Gyosz.f) Őszintén meg kell mondanom, hogy a magánhivatalnokok negyvennégy órás munkaidejének és a munkások negyvennyolc órás munkaidejének bevezetésétől nem várom azt, amit bizonyos helyen, hogy úgy fejezzem ki magamat, nagy applombbal hirdetnek, hogy tudniillik az mennyi munkást fog munkához juttatni. Nekem nem ez a véleményem. Molnár Mihály, a textilgyárosok kiküldöttje a genfi nemzetközi munkaügyi konferencián igen helyesen mutatta ki, hogy Franciaországban, ahol áttértek a negyvenórás munkaidőre, mindössze csak 18 százalékkal csökkent a munkanélküliség és ugyanakkor Svájcban, ahol munkaidőcsökkenés nem volt, a különböző intézkedések következtében, különösen munkaalkalmak nyújtásával 28 százalékkal csökkent ugyanabban az időben a munkanélküliség. Ne tessék tehát a publikumot nem egészen helyesen informálni. Én ebből a munkaidőleszállításból holmi nagy tömegnek a jobb foglalkoztatását nem várom. Mégis rendkívül fontosnak tartom ezt a törvényjavaslatot és különösen a 44 órai magánalkalmazotti munkaidőt azért, — és ez a fontos, a mellékszempontok — hogy egészen más publikum tud akkor magánvállalati munkába menni, ha mint öntudatos ember, egy törvény által védve áll szemben a munkaadójával, mint hogyha úgy állna ott, ahogyan ma áll, amikor semilyen védelme sincs. Ennek következtében én csak azt látom, hogy ez a törvény igen előnyös és igen fontos lépés lesz előre. Rendkívül fontosnak tartom a 15. §-t, mert hiszen ebben a 15. §-ban megvan legalább a lehetőség annak a szolgálati viszonynak a rendezésére, amelyet például Malasits képviselő úr, de már mások is említettek, nevezetesen a kereskedelmi utazók ügye a javaslatban már némiképpen védelemben részesült. Kell is valamit értük tennünk, mert mindnyájunkat érhet baleset, hiszen nagyon sok olyan ember van, aki más téren kezdte el pályáját és nem tudom, milyen oknál fogva nem tudta azt tovább folytatni, hanem utazónak vagy ügynöknek kellett elmennie, egészen más publikum közé, ha tehát az utazó védve volna, akkor nem volna szinte páriája a társadalomnak, amely őt vigécnek nevezi és amelynek mindent meg kell csinálnia, csakhogy megélhessen ő is, családja is. Ennek következtében ezt a kérdést úgyis egészen külön kell rendezni. A fizetéses szabadság, azt hiszem, úgyszólván nemzetfenntartó jelentőségű újítás. Tapasztalatból beszélek, mert a vezetésem alatt álló vagy állt vállalatoknál azt tapasztaltam, hogy az a munkás, akinek soha az életében nem volt még fizetéses szabadsága, — mert más az, ha szabadsága van és közben koplal — ha fizetéses szabadságáról hazajött, egészen más emberként állott előttem, munkaképesen, munkakedvvel jött vissza. Az iparnak is bátorkodom megmondani, hogy tapasztalatból . ülése 1937 június 25-én, pénteken. 63 beszélek, amikor azt mondom, hogy azt a 2%-ot, amibe a fizetéses szabadság kerül, busásan behozza azzal, hogy nagy munkakedvvel dolgozó, tehát többet termelő munkásokkal dolgozik. Ami a. minimális munkabéreket illeti, arról majdnem azt kell mondanom, hogy olyasvalami történik, mintha egy hegynek az oldalát dinamittal felrobbantjuk, óriási változás történik itt, tudnunk kell tehát, hogy addig, amíg a kőzet megint megalapszik, amíg megint minden a helyén van, addig sokat kell várnunk, ahhoz sok idő kell, mert az a számtalan kategória, az a nagy kategorizálás, amely úgy a munkaadóknál, mint a munkásoknál feltétlenül szükséges, sok zavart fog még okozni, de arra vannak azok a bizottságok, hogy ezeket a zavarokat időben elsimítsák és ha ez megtörténik, akkor a munkaadó is és a munkás is tudni fogja, hogy mihez tartsa magát. Éppen abban van az egész törvénynek a fontossága, hogy mindenki tudja, hogy hová tartozik és mi a kötelessége. Az természetes, hogy mind a három rendelkezés drágítani fogja a gyártást. (AndaháziKasnya Béla: A miniszter úr az ellenkezőjét mondja!) Ez nem lényeges ellentmondás, mert megtérülj az az áldozat, amelyet a munkaadónak annál is inkább vállalnia kell, mert hiszen éppen ezáltal a törvény által olyan új fogyasztótömegek támadnak, amelyek annyira emelik a fogyasztást, hogy a munkaadóknak a nagyobb foglalkoztatás következtében majd meg fog térülni az az áldozat, amelyet most hozni fognak. Itt meg kell említenem, hogy a racionalizálás ellen nem lehet priori kifogást emelni, mert a gyártott egységnek az olcsóbbítása alkalmat ad arra, hogy olyan publikum, mely eddig nem is gondolhatott arra, hogy valamely árucikket megvegyen, azt meg fogja vásárolni. Legjobb példa erre a mesebeli királynő története, aki tudvalevően bársonyruhában járt. A bársony tehát olyasvalami volt, ami megközelíthetetlen volt a közönséges halandó számára. Amióta a bársony gyártását racionalizálták, a^ bársony a széles tömegek számára is hozzáférhetővé vált és ma Magyarország legalsóbb néprétegei is több mint egy millió méter bársonyt vásárolnak évente. Ezzel persze sokszáz szövőmun • kasnak adnak kenyeret, olyan munkásnak, aki egyébként foglalkoztatva nem lett volna. A racionalizálás kérdését tehát nem szabad clyan könnyedén venni. Arról lehet szó, hogy a munkás teljesítményét kontrollálni kell a racionalizálás szempontjából. A csúcsteljesítmény szempontjából például. Bedeaux minden gyárban stopperórával vizsgálja a munkás teljesítményét és ennek alapján állapítja meg a béreket. Ez egy felhasználható mód a racionalizálás kontrollálására. T. Ház! Az idő rövidsége miatt most már azzal fejezem be felszólalásomat, hogy miután látom, hogy az előttünk fekvő törvényjavas

: lat az emberiességet egy nagy lépéssel viszi előre, ennek következtében örömmel elfogadom a javaslatot. (Elénk helyeslés jobb felől.) Elnök: Az igazságügyminiszter úr kíván szólni. Lázár Andor igazságügyminiszter: T. Képviselőház! A miniszterelnök úr nevében és megbízásából van szerencsém benyújtani egy törvényjavaslatot a kormányzói jogkör kiterjesztéséről és a kormányzóválasztásról. Kérem ennek kinyomatását, 'szétosztatását és előzetes tár-