Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-238

Az országgyűlés képviselőházának 2f $. ülése 1937 június 25-én, pénteken. gyalás és jelentéstétel végett kiadását .a köz­jogi bizottság részére. (Elénk éljenzés és taps a jobboldalon.) Kérem egyúttal, hogy a tör­vényjavaslat tárgyalására méltóztassék a sür­gősségeit kimondani. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Az igazságügyminiszter úr által a miniszterelnök úr nevében benyújtott tör­vényjavaslatot, mely a kormányzói jogkör ki­terjesztéséről és a kormányzóválasztásról szól, a Ház kinyomatja és tagjai között szétosztatja. Előzetes tárgyalás és jelentéstétel céljából ki­adja a közjogi bizottságnak. Az igazságügyminiszter úr a törvényjavas­lat bizottsági tárgyalására nézve a sürgősség kimondását kérte. Kérdem, méltóztatnak-e eh­hez «hozzájárulni! (Igen!) A Ház a sürgőssé­get kimondta. Szerdai ülésünkben történt bejelentésem­nek megfelelőleg az ülést II. Rákóczi Ferenc halhatatlan emlékét megörökíteni hivatott em­léktábláink leleplezési ünnepségének idejére 30 percre felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket Kornis Gyula foglalja el.) Elnök: A t. Ház ülését újból megnyitom. Szólásra következik Vázsonyi János kép­viselő úr. Vázsonyi János: T. Ház! A Ház ünnepi hangulatában ünnepet jelent az is, hogy a képviselőház szociális tartalmú törvényjavas­latot tárgyal, olyan törvényjavaslatot, amely régóta várt első lépés azon a területen, amely­lyel ez a törvényjavaslat foglalkozik. Ha tény­leg az első lépést is teszi ez a javaslat bizor nyos szociális intézkedések felé, mégis meg kell állapítanunk azt, hogy igen sokban hiá­nyos, elsősorban azért, mert kerettörvény, bár előre kell bocsátanom, ho.gy ez alkalommal és ezzel a javaslattal szemben a törvényjavaslat kerettörvény jellegét kifogásolni nem akarom. Általánosságban ellene vagyok minden ke­rettörvényalkotásnak, ami az utóbbi évek tör­vényalkotásának tendenciájában megnyilvánul, mert a> kerettörvények rendszerint a centrális hatalomnak, a végrehajtóhatalomnak kiépíté sere _és túltengésére vezetnek. A kerettörények azt jelentik, hogy az egyes kérdésekben nem a törvényhozás a döntő fórum, hanem végered menyben mindenkor az egyes miniszterek és az Összkormány akarata, ezen keresztül a közigaz­gatás, illetve a végrehajtó hatalom akarataér­vényesül. Ha ez alkalommal mégsem kifogáso­lom e törvényjavaslat keretjellegét, ez azért van, mert bár elvileg, hangsúlyozom, minden kerttörvényalkotásnak ellene vagyok, ez eset­ben, amikor erről a javaslatról van szó, ilyen formában, ahogy a javaslat a kérdéssel foglal­kozik, helyesebb a kerettörvény, mint a pontos kodifikálás, mert a pontos kodifikálás talán még nem érett meg — a képviselőház eddigi vitája is ezt mutatja — olyan mértékben a meg­alkotásra, mint ahogy közmegnyugvásra az ebben a tekintetben feltétlenül szükséges volna. T. Képviselőház! A világ figyelme most el­fordul ettől a javaslattól, a világ szeme • nem ezen a vitán nyugszik, amely most a képviselő­ház elé tárul. Talán nemcsak az egész világ, hanem még a szűkebb értelemben vett magyar közvélemény érdeklődése is elsősorban kifelé tekint, azokra a nyugtalanító jelenségekre, amelyek ma az egész világot uralják, amelyek a háború és (béke kérdését jelentik, amelyek is­mételten egy világválság jeleit mutatják. Amikor mi itt mégis szociális kérdésekkel foglalkozunk és ezt a javaslatot tárgyaljuk, akkor úgy érzem, hogy ezt nem kifogás tár­gyává kell tenni, hanem erről inkább díesérő­leg kell (megemlékezni. Ez a kép, amikor egy világválság közepette szociális javaslattal fog lalkozunk a magyar képviselőnázoan, nekem eszembe juttatja Zola Emil »Debacle?, A nagy összeomlás című híres regényének azt a fejeze­tét, ahol a domb egyik oldalán a nagy háború i olyik, a nagy csata dől el, haldoklók hörög­nek, ágyuk dübörögnek és kardok csattognak, a domb másik oldatán pedig nyugodtan szánt az öreg paraszt, felszántja a földet és ezzel folytatja mindennapi életének munkáját. Zolá­nak ez a regényfejezete, anélkül, hogy kimon­daná, sokkal pregnánsabban tárja elénk, hogy a fegyverek célja mindenkor a halál, az, ekevas célja, viszont az élet himnuszát jelenti. A szél­sőségek élete mindenkor harcot, mindenkor fegyverkezést, gyűlölködést és végeredményben háborút eredményez, a szélsőségek elleni igazi védekezés pedig elsősorban a szociális intézke­dések sorozata. Ilyen szempontból tekintem egy lépésinek ezt a javaslatot is, nem túl nagy lépésnek, de feltétlenül egy lépésnek előre, amit letagadni nem tudóik és nem is alkarok. Ha ez a javaslat nem is foglalja magáiban a prohlémak megol­dását illető (kívánságaimat, a haladás szándé­kát niégils feltétlenül el kell isimemeim. T. Képviselőiház ! En a magánalkalmazottak ügyét s (általában az ezzel összefüggő szociális kérdéseket több kéipviselőtárisaimimal egyetem­ben évek óta hoiztam, és hozom állandóin a kép­viselőház elé. Ezévi költségvetési beszédemben is a kereskedelemügyi tárca költségvetésének vitájában a rendelkezésemre áüé rövid^ idő alatt távirati stíluisiban voltain bátor vázolni a legfontosabb intézkedéseket, .amelyeik a ma­gánalkalmazottak szempontjából szükségeseik. Multévi (költségvetési beszédemben részleteseb­ben szóltam erről a témáról és akikor meg nem cáfolt iés elismert statisztikai adatokat voltam bátor feltárni, melyeknek csak egy részét is­métlem meg, amikor megemlítem, hogy körül­belül 150.000 magántisztviselő van az ország­ban, ebiből kimondottan tisztviselő '. körülbelül 100.000, amely számban a nők arányszáma 35 szá­zalékot tesz 'ki. A lakosságnak tehát olyan nagy létszámáról van szó, hogy ez a javaslat, ez a kérdés, ezeknek a problémáknak töimkelege feltétlenül ímegéirdemli úgy ennek a Háznak, mint a közvéleménynek fokozott figyelmét. Annakidején, még a, múlt esztendőben, kér­tem — a munkanélküliség leküzdésére vonat­kozó számokkal (kimutatva azt, hogy ez hány új munkaerő elhelyezésére vezetne — a nyolc­órás munkanapnak ós a negyvenóirás »munka­hétnek bevezetését. Örömmel üdvözlőim e javaslatban a nyolc­órás munkanap bevezetését. Sajnáloni, hogy a negyvenórás munkahét helyett még csak a negyvennégy, illetőleg a negyvennyolcórás munkahétről szól ez a javaslat, illetőleg fog majd a törvény iszólani, ha azt a képviselőház megszavazza. Bátor voltam ugyancsak a múlt esztendőben szólni a túlórázások kérdéséről. Százezer magán­tisztviselő közül fcb. 35.000 túlórázott a statisz­tikai adatok szerint 'az elmúlt esztendőben és kb. 3000 magántisztviselő hetenként 72 órát dol­gozott.

Next

/
Thumbnails
Contents