Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-238

62 Az országgyűlés képviselőházának 238. ülése 1937 június 25-én, pénteken. den költségmegtérítés nélkül kell utaznia. Azonfelül, (hogy költségunegtérítés nélkül utazik, újabban rákaptak a főnökök arra, hogy köteles egyben az ubazó mindjárt az áruraktárt is magával cipelni. Ezelőtt csak a mintákat vitte magával és ma divatba jött, bogy az utazó hatalmas nagy kofferrel utazik azért, hogy az eladott pár tucat női kalapot, ha elad egy tucat nyakkendőt, azt mindjárt in matúra ott átadhassa. Nemcsak üzletszerző tehát az utazó, hanem, egyúttal áruszállító és teszi ezt mind a saját rizikójára. A másik dolog az, hogy rákaptak a főnökök arra, hogy ha valamelyik kereskedőnél valahol tartozást kell behajtani, akkor a főnök odaküldi az utazóját a nélkül, hogy ezért a komisszióért az utazónak egy fillér kárpótlást is adna. Egy kereskedelmi utazónak, ha szorosan vesszük a dolgot, alig van 80—90 pengőnél • több havi keresete. Három-négyszáz pengő az, amit forgalmaz egy hónapban, azonban annak nagyrésze elmegy utazásra, szállodai költségre és élelmezésre. Azok a valamikor igen irigyelt kereskedelmi utazó urak ma valójában nincsenek már, a mostaniak boldogok, ha 70—80 pengőt keresnek egy hónapban. Itt van azután a del-eredere kérdése. (Andaházi-Kasnya Béla: Ez abszurdum!) A legtöbb^ főnök csak azzal a feltétellel fogad fel utazót, ha az del-eredere-t vállal, mégpedig 30%-ban. (Andaházi-Kasnya Béla: Ez gazság!) Ha valahol valaki fizetésképtelenné válik, akkor ezt a 30% -ot az utazó visszatéríti és viszszatéríteni köteles a kapott jutalékot, amely körülbelül 20%. Ez együtt 50% s miután rendszerint 50%-ban egyeznek meg, valójában a főnök egész rizikóját a szegény utazó kénytelen viselni. (Andaházi-Kasnya Béla: Ez szörnyű!) Az első teendő volna tehát ezen a téren ennek a del-credere^rendszernek teljes megszüntetése, mert teljesen lehetetlen, hogy az alkalmazott vállaljon rizikót a főnök üzleteiért. Minden államban megvan már az úgynevezett Kundesehutz, vevők védelme. Az utazó vállalja az utazást, minden költségmegtérítés nélkül, a saját rizikójára. Cipeli az árumintakoffereket, jár városról-városra és szerez a kereskedőnek vevőkört s a kereskedő, miután az utazó megfelelő vevőkört szerzett neki. őt egyszerűen kidobja, a vevőkört azonban megtartja, azokat a vevőket, akiket az utazó saját szorgalmából, a san'át költségére szerzett. Svájcban, Németországban, Olaszországban, Franciaországban, Angliában, Belgiumban, Hollandiában és mindenütt megvédik az utazót az ilyen kifosztástól. Ha kilép, akkor, amennyiben új vevőkört szerzett, tartozik a főnök a vevőkör arányában az utazónak kárpótlást adni. Nálunk az utazót minden kárpótlás nélkül ki lehet dobni, akármennyi vevőt hozott is. A mai állapot egyeli esp-n szésrvenletes. Végül fel akarom a miniszter úr fi erveimét hívni abuzusra, amely az utóbbi esztendőkben kaoott lábra, t. i. ha valamelyik utazó követelőzik, akkor a főnöke átnézi az utolsó elszámolást, talál benne eery 5 pengős hibát és az utazót minden szó nélkül elbocsátja. Ha elmegy az a szegény utazó a munkaügyi hírósághoz, akkor a legtöbb esetben sikerül a főnöknek bizonyítani az 5 pengős túlelszámolást, s ez jogalap arra, hogy minden további nélkül kidobja. Ha azonban a főnök csapja be az utazót, ami gyakran megtörténik, akkor a szegény utazó polgári perre van utalva s kéthárom esztendeig is eltart, amíg a szerencsétlen ember a pénzéihez jut. Rendezni kell tehát ezeket az állapotokat s ha már a miniszter úr belefogott abba, hogy úgy az ipar, mint a kereskedelem terén valamelyes rendet teremt, akkor abba, amit bátor voltam a fűszerkereskedelmi alkalmazottakkal s az utazókkal kapcsolatban mondani, azt rendezze. Bátor kézzel nyúljon bele ebbe a dzsungelbe. És mindenekelőtt vegye figyelembe az utazók által a miniszter úrhoz juttatott memorandumot, amelyben olyan kérelmek vannak, amelyeknek teljesítése teljesen jogosult és teljesen indokolt. Nem hinném, hogy a miniszter úr elzárkóznék ezeknek a teljesítése elől, mert nem lehet közérdek az, hogy 30—40 nagykereskedő érdekével szemben hátrányt szenvedjen az élet harcában az a sokezer tisztességes magyar utazó, magyar ügynök, aki éppen azért, mert jogviszonyai rendezetlenek, teljesen ki van szolgáltatva a főnökének. T. Képviselőház! Azokat az előnyöket, amelyeket ez a törvényjavaslat tartalmaz, felsorolni nem vagyok hivatott, ezt majd elvégzik túloldali igen t. képviselőtársaim. Minden attól függ, hogy a miniszter úr a kapott felhatalmazással miként él. Mi előre kijelentjük, hogy minden lehetőt el fogunk követni arranézve, hogy az érdekelt ipari és kereskedelmi alkalmazottakat megszervezzük, hogy a szervezet erejével szorítsuk a miniszter urat arra, hogy ezzel a törvénnyel és ezen a törvényen túlmenöleg védje meg az alkalmazotti érdekeket. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik Szurday Bobért képviselő úr. Szurday Róbert: T. Ház! Nem akarok előttem szólott Malasits tisztelt Képviselőtársammal polemizálni főleg azért, mert nem politizálok, hanem tisztán csak szakszerűség szempontjából óhajtok egyik-másik ponthoz hozzászólni. Mindaz, amit Malasits tisztelt képviselőtársam elmondott, tulajdonképpen nem egyéb, mint annak a bizonyítéka, hogy ennek a törvénynek jönnie kellett, és a kormány hozza ezt a törvényt. Ez a törvényjavaslat mindenesetre nagy lépés előre és ha az előttünk fekvő törvényjavaslatot nézem, akkor azt kell mondanom, hogy ez tulajdonképpen nem egyéb, mint a már bizonyos iparágakban rendeletileg elintézett nyolcórás munkaidő törvénybeiktatása. Nem értem, hogy a nyolcórás munkaidő rendezése ellen miért lehet egy ellenzéki pártnak kifogása. Azt hiszem, végre bebizonyult, hogy a technikai vívmányoknak, találmányoknak előnyét nemcsak az illető feltaláló élvezi, aki felfedezi azokat a találmányokat, .(Müller Antal: Ügy van!) hanem azok az emberiség jobb és könnyebb megélhetésére fordíttatnak. (Ügy van! tfgy van!) Ezt bizonyítja ez a törvényjavaslat is. (Helyeslés jobbfelol és a jobbközépen.) Rendkívül örültem Drobni tisztelt képviselőtársam felszólalásának, akinek beszéde igazán magasröptű volt és tulajdonképpen közgazdasági hitvallás volt. Legyen szabad egy összehasonlítást tennem: az automobil föltalálásával a ló egész életmódja úgyszólván teljesen megváltozott. (Derültség.) Ha a ló életmódját megváltoztatta egy technikai találmány, akkor mégis csak magasabb eszmék vezették az emberiséget abban, hogy folyton jobb találmányokat hozzon. (Andaházi-Kasnya Béla: A munkásból is virslit csinálnak ezek