Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-238

Az országgyűlés képviselőházának 23 8. ülése 1937 június 25*én, pénteken. 59 nek, hogy az utcára dobja őket. (Felkiáltások a balközépen: Ki az? — Propper Sándor: Kokró úr, a inicisipkás.) Ha az idő megengedné, felsorolhatnék egy tucat esetet arról, hogy ha a tőkének módjában van profittot szerezni, megszerzi azt még akkor is, ha törvényes akadályok állnak előtte. A tőke nem szentimentális, akár keresztény annak tulajdonosa, akár másvallású, teljesen mindegy. Egészen elképesztő példákat hozhatnék fel arra, hogy keresztény munkáltatók milyen szemérmetlen módon zsákmányolják ki munkásaikat. Természetesen elképesztő példákat hozhatnék fel arra is, milyen szemérmetlen módon zsákmányolja ki a munkásait olyan munkáltató, aki nem keresztény, de aki ugyanazt teszi, amit a keresztény. Ezekre a példákra csak azért hivatkozom, mert ki akarom mutatni, hogy ha az államhatalom nem teszi lehetővé, hogy az érdekelt munkások szervezettségükkel maguk védekezzenek a mértéktelen kizsákmányolás ellen, akkor meg lehet követelni az államtól, hogy bátran álljon oda a gyengébb védelmére, hozzon olyan törvényes intézkedéseket, melyek megakadályozzák a munkásság mértéktelen kizsákmányolását, mégpedig nemcsak a munkaidő és a munkabér szempontjából, de egyéb tekintetben is. Az előttünk fekvő javaslatnak két hibája van. Az egyik az, hogy kerettörvény, melynek tartalmát miniszteri rendeletekkel töltik ki. A törvény, ha még oly maradi is, ha még olyan kevés védelmet uyujt is azoknak, akiknek erdekében hozatott, mégis világosan rendelkezik, tudjuk, meddig mehet el. A i en del etekkel az a nagy baj, hogy nem ismerjük a kiinduló pontot, nem tudjuk, miből indul ki felfogásában a miniszter. Az, hogy a miniszter tartozik összehívni az érdekelt munkavállalókat és munkáltatókat, azután a velük való megállapodásalapján adja ki a rendelet, annyit jér, mint az aszpirin: annak használ, aki csinálja. Meghallgathatja a miniszter mind a két felet, még dörzsölheti is a kezét, mondván, »hát jól van, kedves fiaim, menjetek csak nyugodtan haza«, azonban a hátulsó ajtón bejön ©gy olyan érdekeltség, amelynek politikai befolyása, gazdasági súlya erősebb, mint a munkásoké, ennélfogva az erősebbnek a felfogása fog érvényesülni és mi nem tudunk ellene semmit sem tenni. Hogy ez mennyire így van, azt bizonyítja az a körülmény is, hogy a miniszter úr már eleve kijelentette, hogy sokat ne várjanak ettől a törvénytől. A miniszter úr tehát már eleve alihit hizonyít, hogy ne várjunk tőle sokat, ő ezt a törvény jay a slatot mint terhes adósságot átvette, ezt az adósságot valamiképpen ki akarja egyenlíteni, sokat azonban ne várjunk tőle. Másik alapvető hibája enuek a javaslatnak az, hogy a mezőgazdasági munkásság tömegeit kiveszi belőle. Az idő rövidsége miatt nem akarok most rátérni arra a kérdésre, hogy mennyire védelemre szorul a mezőgazdasági munkásság. Én csupán azt ajánlom figyelmébe a t. Háznak, hogy Bródy Ernő t. képviselőtársunk kiásta a feledés homályából, hogy már harminc év előtt hozutt a Ház határozatot arról, hogy meg fogja valósítani a mezőgazdasági munkások betegség, baleset, rokkantsák és öregkor esetére szóló biztosítását; már Darányi Ignác idejében mint villámhárítót mutatták meg, hogy ennek a törvénynek megalkotása a nemzet becsületbeli kötelessége. Ennek a nemzeti becsületbeli kötelesKÉPVISJELŐHÁZI NAPLÓ XV. ségnek teljesítésére 1927-ig vártak, amikor meghozták az ipari munkásság biztosításáról szóló törvényt, az Oti-törvényt, de hogy megnyugtassák a mezőgazdasági munkásságot és elcsittithassák a . háborús adósság-nyomta lelkiismeretet is, újabb házhatározatot hoztak, hogy most már aztán igazán komolyan hozzá fogunk látni a mezőgazdasági munkások biztosításáról szóló törvény megalkotásához. • Egy évi határidőt is szabtak. Azóta pontosan tíz esztendő múlt el, hogy Darányi mostani miniszterelnök úr felállt és kijelentette, hogy igenis szükség van rá, és majd gyorsan meg kell csinálni, a mezőgazdasági munkások aggkori, betegségi, baleset, stb. biztosítását. En az ilyen miniszteri ígéretek tekintetében nagyon pesszimista vagyak és azt hiszem, további 10 év el fog múlni, míg ebből törvény lesz, ha csak közben meg nem csinálják az általános titkos választójogot és nem kerül be egy pár csizmás ember, aki kemény szóval és kemény ököllel követeli a kormánytól ennek a törvénytervezetnek benyújtását. A 2. §. első bekezdése már csak azért is hiányos, mert kiveszi a törvény hatálya alól a fűrésztelepeket és a szeszgyárakat. Egészen lehetetlen állapot, hogy Szolnokon például lesz egy pár fűrésztelep, amelyek munkásai 8 órai munkaidővel dogoznak, egy heti fizetéses szabadságot kapnak és valamennyire védelemben részesülnek, ugyanakkor azonban egész sereg grófi birtokon van fűrésztelep, amelyeknek munkásai 16 órát fognak dolgozni, fizetéses szabadságot nem kapnak és egyébként is a magánvállalatok által fenntartott fűrésztelepekkel szemben hátrányos helyzetben vannak. f Ilyen rendelkezést nem szabad bevenni a törvényjavaslatba, mert egy fűrésztelep már nem erdőgazdálkodás, s az már nem mezőgazdaság, ha fenntartok egy szeszgyárat. Most nemrégiben voltunk tanúi annak, hogy a mezőgazdasági ér; dekeltség milyen rohamot intézett az ipari szeszgyárak ellen, úgyhogy a gazdag, hatalmas ipari szeszgyári érdekeltség, hebegve, dadogva, és lélekzethez kapkodva védekezett ellene

; El fog jönni az idő, amikor az ipari szeszgyáraktól elveszik a kontingenst és odaadják majd a nagybirtoknak, mint nemzeti ajándékot. A parasztságnak is fognak engedni néhány helyen kisüstöt, de általában a nagybirtok fogja_ átvenni az ipari szeszgyárak örökségét és éjjelnappal fognak szeszt főzni. Azokat a munkasokat és alkalmazottakat, akik akár mezőgazdasági fűrésztelepeken, akár pedig a mezőgazdasági szeszgyárakban dolgoznak,, semmiféle torvény nem fogja védeni, mert hiszen innen mar ab ovo, eleve ki vannak véve. Ez a két alapvető hibája a törvénytervezetnek, a többi hibája mellett, amelyekre leszek bátor rámutatnú T. Ház! A vitában eddig felszolalt képviselőtársaim, különösen a jobboldalról, tmind egyetértettek abban, hogy a 8 órai munkaidő, illetve a 44 órai munkahét, a túlmunka díjazása, a fizetett szabadság- nemkülönben a mun kabér időszerű rendezése elengedhetetlenül szükséges. Legtöbb képviselőtársam azonban megelégedett azzal, ami a törvénytervezetbe benn áll, ihogy tudniillik a munkaidő a legtöbb iparágban 8 óra lesz, a magánalkalmazottaknál pedig heti 44 óra. A 8 órai munkaidő : a legtöbb iparágban ma már túlhaladott álláspont. Ha arra az álláspontra helyezkedünk, hogy a munkaidő szabályozásával a munkapiacot is szabályozni akarjuk, ha azt akarjuk, hogy a munkanélkülieík száma valóban csök10