Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.
Ülésnapok - 1935-238
Az országgyűlés képviselőházának 23 két a nagytőke és a gyáripar is bizonyos vonatkozásban a városi szegénységgel, a városi munkássággal szemben még mindig mutat. Meg vagyok róla győződve, hogy ha a nagytőke átérzi azt, hogy tisztán s kizárólag rajta fordul meg úgy a demokráciának, mint az alkotmánynak, a parlamentarizmusnak megmentése és pedig azzal, hogy a nagy tömegek elégedetlenségét, nyugtalanságát szociális megértéssel levezesse, ha ezt a nagytőke átérzi, éppen a nagytőke lesz a parlamentarizmus és a demokrácia megmentője, de éppúgy mindkettőnek egyenesen sírásója, ha nem teljesíti ezt a kötelességét, mert akkor nincs más kiút és más megoldás, mint amire Csoór Lagos igen t. képviselőtársam rámutatott, — és ebben a vonatkozásban aggodalmait elismerem — mint a diktatúra felé való haladás és gazdasági téren is a diktatúra kiépítése. Mert ha parlamentáris útou a nagytőke nem kényszeríthető arra, hogy a jövedelemelosztásban igazságosabb álláspontot juttasson érvényre, ha a nagytőke nem hajlandó arra, hogy az átmeneti nehéz idő alatt beérje kisebb haszonnal, én még a rebach szót is kerülöm, mert sértőnek találom a nagytőkével m a. gyár iparral szemben a rebach szó használatát — akkor a nagytőke képtelen lesz fenntartani azt a pozícióját amely pedig a komplikált gazdasági életben feltétlenül megilleti. Meggyőződésem az, hogy a nagytőke az átmeneti idők alatt a most tornyosuló veszélyeket rendkívül könynyen meg tudja oldani: érje be a befektetett tőkéjének kisebb jövedelmezőségével. En egy francia nagy gyáriparossal beszélteimi, aki olyan óriási tömegű munkásságot foglalkoztat és olyan hatalmas tőkéket reprezentál, amelyhez foghatót én itt a csonka hazánkban egyáltalán nem ismerek. Ö egy gyár alapításával kapcsolatosan mondotta nekem azt, hogy »teljesen heéreui azzal, ha a befektetett tőke konzerválásának 'biztosítása mellett a^ tőkének 3—4%-os gyümölosözését, kamatozását biztosítva látom.« (Czirják Antal: Mikor éirünk mi oda!) Ha erre az álláspontra helyezkedik a magyar nagytőke Is, és ennek >a konzekvenciáját levonja, a meglévő munkásság sízoeiális jólétéinek emelésével, nemkülönben a lecsökkentett imunkaidő folytán újabb és mindig nagyobb tömegeknek az ipar köréibe való bevonásával és a;z iparban való alkalmazásával: akkor megérzi azt a történelmi feladatot, megérzi azt a felelősséget, amely (reája, nehezedik és jakkor valóban minden súlyosalbb megrázkódtatáte' nélkül lehet a magyar gazdasági életet kiépíteni. Mélyen t. Ház! Az iparügyi miniszter úr volt szíves aizt a kijeelmtést tenni, hogy ehhez a. törvényihez msm szabad túlzott reményeket fűzni abban a tekintetben, hogy nagy tömegek számára munkaalkalom nyílik és elhelyezkedési lehetőség. Martselkényi igen t. képvlíselőtársara ' tegnap statisztikai adatokkal mutatta ki, hogy ez a törvény a munkásság köréiben legalább 50.000 főnek, a tisztviselőik körében pedig körülbelül 20.000 alkalmazottnak nyújtaná ezt a lehetőséget. A mélyen t. iparügyi miniszter úr, ha a nyilatkozatában nem is éreztem pesszimizmust, azonban azokat ia reményeket, amelyeket a közvélemény ehhez a ter vény javaslathoz fűzött, viszont tÖbbé-Jkevésihbé lelankasztja és elbátortalanítja. Meg vagyok arról győződve, hogy az iparügyi miniszter úr a gyárvállalatokkal való szoros megértésben, a gyárvállalatok történelmi feliadatának élsi fele- ; lősségének előtérbehelyezésiével meg fogja ta- ' 8. ülése 1937 június 25-én, pénteken. 57 lálni a módját annak, hogy ez a törvény minél több újabb munkaejrő — különösen a szellemi munkanélküli fiatalság — elhelyezésére nyújtson módot és lehetőséget. Mélyen t. Ház! A törvényjavaslat nem tartalmaz rendelkezést a nyugdíjról és a clsaládi béirről. Ezek kétségtelenül olyan gondolatok, amelyeknek feltétlenül érvémyesülniök kell. Meg vagyok arról győződve, hogy a második lépés ezeknek a célkitűzéseknek is a megvalósításia lesz. Rá kell azonban um tatárom arra,-": és itt. esa:mbe jut gróf Pongrácz igen t. képviselőtársamnak a költségvetés során mondott beszéde, amelyben az iparfelügyelőségek ^fejlesztéséire hívta fel a miniszter úr figyelmét — hogy e törvény végrehajtása során az iparfelügyelők lesznek az iparügyi miniszter úrnak azok a közvetlen szakértői, akik legelsősoriban hivatottak a omunkáslság és a munkaadók közötti egyensúly megteremtése szempontjából a tárgyi és az igazságnalk megfelelő adatokat rendelkezésre Jboesátani. Meggyőződésem az, hogy ezt a törvényt hegyesen és jól végrehajtani csak úgy lehet, ha a miniszter úr az ipar szaktanácsadóit, az iparfelügyelői testületet abban a mértékben fejleszti és tehermentesíti a most meglévő és borzasztó munkahalmazzal borított feladatkörüktől, amilyen mértékben a törvény végrehajtása azt megköveteli. Mélyen t. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy az iparügyi miniszter úr figyelmét felhívjam még az utazók, nemkülönben a Kereskedelmi Alkalmazottak Országos Szövetsége által előterjesztett memorandumra, amely memorandumnak a gondolatai, ha nem is a tör vényben, de a törvény végrehajtása során kétségtelenül érvényesülhetnek abban az esetben, ha az ezek memorandumában kifejezett jogos Mvánságok iránt az iparügyi minisz'xr úr megfelelő megértéssel fog viseltetni. Az előbb megemlítettem a nyugdíjkérdéíít. Méltóztassanak megengedni, hogy egy részletkérdésre térjek ki, a magánalkalmazottaknak egyik ehetetlen és elviselhetetlen sérelmére, niéíg pedig az 1926:XIII. tc.-re, amely a magánalkalmazottak nyugdíjának, özvegyei és árvái o'Iatá-:^ járandóságainak átértékeléséről szó T . A heizet az, hogy a 4. § szerint az átértékelés arányszám segítségével történik akkor, ha az illető xi, agán alkalmazott már 1914 július hó 1 én nyugdíjban volt. De ugyancsak az arányszám alkalmazásával átértékeléssel történik a megállapítás akkor is, ha a jogosult igénye a nyugdíjra vagy az ellátási díjra csak 1914 július hó le után nyilt vagy nyílik meg, amely esetben 1911 július 1-ére kell a magánalkalmazott járandóságát visszavetíteni. Az arányszámot ugyanez a törvény 30 százai éLvo s minimumban állapítja meg. Mi ennek a következménye? Ha nyugdíjba megy vagy elhai egy magánalkalmazott, a nyugdíjba menő magánalkalmazottnak, illetőleg özvegyének nyugdíját a bíróság úgy állapítja meg, hogy egyrészt visszavetíti járandóságát a múltba, másrészt pedig arányszámot alkalmaz, amely a vállalatoknál 30—40—50—60 százalék, tehát járandóságát először is lecsökkenti ezzel az arányszámmal. Ez rendkívül igazságtalan helyzet és a Kúria is belátta már ezt. Annak ellenére, hogy a törvény szavai szerint alkalmazni kellett volna a 4. § 2. bekezdését akkor is, ha ma kerül valaki nyugdíjba vagy özvegyi sorba a magánalkalmazottak sorából, pár év-
