Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-237

Az országgyűlés képviselőházának 23 alkalmazottakra, akik szakképzettségüknél vagy egyéb ^ körülményeknél fogva a közönséges munkát lényegesen meghaladó fontosságú •munkakört töltenek be.« Kérdem a mélyen t. miniszter urat: mi akadálya van annak, hogy ezt már most törvényben megállapítsuk? Ezek nem esetleges, nem alkalmi dolgok, mert azt, amit a törvény mond, hogy »akik szakképzettségüknél vagy egyéb körülményeknél fogva a közönséges munkát lényegesen meghaladó fontosságú munkakört töltenek be«, meg lehet állapítani, ennek adva vannak a kritériumai. Ezért azt mondom, hogy ahol kell és ahol lehet, ott helyes az ügy minősége szerint a rendeleti intézkedés, de ahol a jogbiztonságot meg kell teremteni, ott igenis, helyes, ha törvényben vannak megállapítva a feltételek. Az igen t. miniszter űr nem jogász ember, de meg fog engemet érteni és meg fogja érteni megállapításaimat.^ (Derültség,) Bennetm mindig jelentkezik a jogászi is. Ez azonban neim baj, mindig jó az országnak, ha a jogászok felfedezik a nagy hibáikat és kellő időben alkalmat adnak a Teparációra, 'mert ebből csak jó származik (Fábián Béla: így van!) az egész neimiaetre nézve. Nézzük, íhogy a rendelet és törvény között mi a legfőibib különbség. A legfőbb különbség az, hogy a rendeletben a (mélyen t. konmiányzati tényezők összeállítanak paragrafusoikat, de nem indokolnak, nem mondják meg, hogy mit miért tesznek; a törvényjavaslatban viszont indokolni kell. Ez még Szemére Bertalan idejéből származik, aki a uegyvenes években elsőnek hozta be Magyarországon a törvényjavaslatok indokolása kötelezettségét. Amikor későbben beszéh >kk egy törvényről, akikor elolvasihatoim annak miniszteri indokolását és tudok arra hivatkozni. Látom a törvényhozó szándékát, tudom az intencióit és meg tudom magyarázni cselekményeit vagy mulasztásai. A rendeletnél pedig az a helyzet, hogy rendszerint a 33-as bizottságban az indokolás már a rendelet kiadása után szokott tudomásunkra jutni, úgyhogy a rendeletekkel szemben tehetetlen vagyok. Én tehát alkotmányos érzületemnél és a magyar tradíciónál fogva nem a rendeletekkel, hanem a törvényekkel való kormányzásnak vagyok a híve. A rendeletek különben is a háborús időszakból maradtak itt, a háborús korszaknak a csökvényei; akkor ugyanis megszokták a rendeletekkel való kormányzást, akkor megvolt az értelme is annak, mert háborúban nem lehet a törvényhozási apparátust minden egyes kérdésben mozgósítani. Amikor tehát háború van, akkor természetesen van értelme és célja a rendeleti kormányzásnak, de ma már a békének nem tudom hányadik évében vagyunk, (Malasits Géza: Tizenkilencedik évében! — Fábián Béla: Hol van itt béke? — Br. Berg Miksa: Fegyverszünet!) ma már a békének a tizenkilencedik évében élünk, de a kormányok annyira megszokták és megszerették a rendeletekkel való korkormányzást, hogy kényelmi szempontból lemondanak a törvényalkotás lehetőségéről (Zaj.) és azért nyújtanak be mindig csak kerettörvényjavaslatokat, hogy ilymódon alkalmuk legyen a maguk kormányzati intencióit érvényesíteni. Objektivitásomnál fogva elismerem, hogy ebben a törvényjavaslatban vannak indokolt rendeleti alkalmazások. Én magam mondottam az előbb is, és most is állítom, hogy én a miniszter úrnak már azért is hálás vagyok, hogy 7. ülése 1937 június 2U-én, csütörtökön. 45 í ezt az egész anyagot idehozta, mert ez a javas! lat, szűk téren ugyan, de haladást, és fejlődést jelent s ha törvénnyé válván jogbiztonságot fog teremteni, ha az érdekelt munkavállalatok jogbiztonságát meg fogja teremteni és szociális szempontból is és mindenféle szempontból be fogják tartani, akkor ennek a törvénynek mindenféle szempontból csak előnyei lesznek. Ne méltóztassék tehát azt gondolni, hogy én egy torszalkodö, kötekedő einher vagyok, (Derültség, — Gr. Festetics Domonkos: Békeangyal! — Fábián Béla: Hát tényleg békeangyal!) aki mindenáron veszekedni akar, nem kérem, csak tudom a megfelelő eszközöket és módokat, s ezér,t nagyon kérem a miniszter urat, akiben eddig sem csalódtunk a végrehajtási, utasítások tekintetében, hogy a végrehajtási utasításokat most is az érdekeltségek meghallgatásával adja ki, s mindazt, ami súrlódásra alkalmas lehet, vegye ki ebből a javaslatból. T. Képviselőház! Én ennek a képviselőháznak régi tagja vagyok és mindig szociális kérdésekkel foglalkoztam, már akkor is, amikor még a szociáldemokratapárt igen t. képviselői nem voltak jelen ebben a képviselőházban, (Csoór Lajos: Nem rajtuk múlott! — Malasits Géza: Elismertük, hogy nagy és eredményes murikat végzett!) engem a lelkületem, a felfogásom visz a szociális kérdések felé, engem érdekeinek a szegény emberek, a kisemberek, érdekelnek azok a dagadtlábú kis raktárnokok, akik ebben a javaslatban érintve vannak, a hűség, r a Ibeesület, a tisztesség, a szerénység élő szobrai, akik ebben a 'magántisztviselői karban találhatók. Ezeknek a kisembereknek a sorsa .érdekel engem, ezeknek a sorsán szeretnék a ma-, gam lehetősége szerint javítani és amikor a miniszter úr betartja egy törvényes kötelezettségét, — mert láttuk, hogy nem minden kormány és nem minden miniszter tartotta be a törvényes kötelezettségét — ezért én a miniszter úr munkáját nem vagyok hajlandó lekicsinyelni, hanem hajlandó vagyok elismerni, hogy azon a téren, amit vállalt, helyes és becsületes dolgot alkotott. Méltóztatnak tehát látni a teljes tárgyilagosságomat. (Ügy van! tTgy van!) Én tehát mindig örülök annak, ha egy ilyen napot érek meg. Visszaemlékezem, hogy amikor 30 évvel ezelőtt idehozták a tör^ vényhozás házába az ipari és kereskedelmi munkások betegség és baleset elleni biztosítását, akkor volt a pártomban egy tisztelt barátom, aki csak feltételekkel fogadta el a. törvényjavaslatot; én arra felállottam és azt mondottam, hogy feltételek nélkül elfogadom a törvényjavaslatot, mert amikor a magyar képviselőházba a - szociális érzés, a gyengék védelme bevonul, akkor én nem ismerek feltételt, nem keresek semmiféle kifogást, hanem elfogadom a javaslatot. Most sem volna akadálya ennek; ha csak a szociális érzésemet követném, vidáman elfogadnám ezt a javaslatot, (de bennem mindig ágaskodik a jogász is, mindig tombol bennem a jogász is (Derültsiég.) és a jogász nem tudja elfogadni azokat az eseteket, amelyek nem feltétlenül szükségesek. Én tehát azt tartom ugyan, hogy szociális szempontból előnyös ez a törvényjavaslat, mert alkalmas £LT Tel. hogy ezen a területen jogbiztonságot teremtsen, alkalmas arra, hogy a munkavállalóknak, a magántisztviselők nagy polgári társadalmának a munkaidő, a szabadság és munkabér kérdésében