Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-237

44 Az országgyűlés képviselőházának 23 7. ülése 1937 június H-én, csütörtökön. Géza iparügyi miniszter: Ott nem lelhet a nyolcórás níunkiaMőt behozni!) Nem is azt kérem, t. miniszter úr, én tudom, hogy mit kérek nekik. En azt kérem, hogy őket alkalmazottaknak méltóztassék megállapítani, (Malasits Géza: A jogviszonyt kell rendezni!) arról van szó, hogy a jogviszonyt kell rendezni, ők utaznak szegények nyolc órán innen és nyolc órán túl s az ő esetükben nem ez a kérdés. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: 15., §.) Az a kérésem, hogy ők alkalmazottaknak jelentessenek ki. Engedje meg a miniszter úr, — már más alkalommal is vettem magamnak a fáradságot — hogy miint jogász, megmagyarázzam ennek a kérdésnek fontosságát és horderejét. Tudniillik a kereskedelmi utazókat ma sok helyen úgy fogadják, fel a főnökeik, hogy ők csak jutalékot kapnak és saját kiadásaikat fedezik. Ha nem sikerül az üzlet, akkor ők vesztik az. üzletet. Sok helyeri delcredere-t kell vállaniok. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Sokszor több cégnek dolgoznak!) Azt mondják, hogy az utazó önálló vállalkozó, az önálló vállalkozás miatt pedig az alkalmazotti helyzetnek semmiféle előnye nem illeti meg, nincs joga végkielégítésre, nincs felmondási jog, még a baleseti és betegségi biztosítási kérdése sincsen rendezve. T. miniszter úr, ezt kérem én és ezt kérik ők, ez semmiféle érdekbe nem ütközik, a kereskedelmi utazók, a főnök munkatársai, munkát végeznek, az országban és az országon kívül teljesítik nehéz hivatásukat és csupán azt kérik, hogy jogviszonyaik rendeztessenek. Azt kérem a t. miniszter úrtól, hogy a kereskedelmi utazók alkalmazotti minőségét állapítsa meg. Nem vagyok híve a rendeleti kormányzásnak, de ebben az egyetlenegy esetben belenyugszom, hogy kivételképpen ezt a kérdést rendeleti úton intézzék el. (Felkiáltások a baloldalon: Ez nem helyes! — Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Hol az elvi) Ne teisisék nekem ellentmondani, mert a miniszter úr az előbb nagyon ügyesen közbeszólt, amikor a munkaidőt emlegettem, hogy: a nyolcórai munkaidő bevezetése az utazóknál nem lehetséges. Az utazók reggeltől éjszakáig megállás nélkül dolgoznak, éjszakán át utaznak, a fizetéses szabadság sem vonatkozik rájuk. A tényleges jogi állapot az, hogy ők ellenérték fejében dolgoznak, ezzel szemben tehát méltányos hogy az ő szolgálatukat munkaviszonynak állapítsák meg, amely munkaviszony következményei törvényesen ő rájuk is vonatkozzanak. Ez jogos és méltányos kérelem. Nagyon kérem a t. iparügyi miniszter urat, aki ezekben a kérdésekben nagyon belátó, ne tessék megengedni azt. hogy a kereskedelmi utazók mint önálló vállalkozók szerepelhessenek, hiszen ők éjjel-nappal dolgoznak, munkatársaik a főnöküknek, megérdemlik tehát, hogy jogviszonyaikat úg7/ rendezzük, hogy az alkalmazotti munkaviszony szabályai vonatkozzanak reájuk is. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Nagyon nehéz kérdés. — Rassay Károly: Felesleges a harc, mert a bíróság már eldöntötte, hogy alkalmazottak. — Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Akkor is, ha öt cégnek dolgoznak egyszerre! — Rassay Károly: Akkor is! Ha a cég megengedi! — Fábián Béla: Ez nagy ritkaság, ez a kivétel! '•— Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Azokat nem lehet ide venni! — Fábián Béla: Miért kell kivételt tenni az utazókkal, ha a magánalkalmazottak jogviszonyát rendezzük? — ; Meskó Rudolf: Önálló az utazó vagy vállalkozó?) Nem vállalkozó. (Fábián Béla: Annyiban vállalkozó, hogy vállalkozik arra, hogy éjszaka is dolgozik.) f T. Ház! Szólnom kell még néhány problémáról, amely ennek a törvényjavaslatnak keretébe vág, még pedig abból a szemszögből, hogy kikre vonatkozik az előttünk fekvő törvényjavaslat. Azt mondja a javaslat, hogy (olvassa): »Jelen törvény rendelkezései nem vonatkoznak az 1. §-ban megjelölt üzletek, üzemek, vállalatok, foglalkozások alkalmazottai közül azokra, akik vezető állást töltenek be.« Itt felmerül a kérdés: ki az, aki vezető állást tölt be? (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Az indokolásban benne van.) Tudom, benne van, mégis nizonyos jogbizonytalanságot eredményez, ha ez a kérdés nincs megoldva. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Meg lesz oldva.) A Kúriának van erről egy döntvénye, a 42. számú jogegységi döntvény, mely a következőket mondja (olvassa): »Magánvállalatok magasabb tudományos képzettséget igénylő állást betöltő és ilyen képzettséggel vagy ezt pótló gyakorlati szakismeretekkel rendelkező alkalmazottat más megállapodás hiányában az egyévi felmondási idő akkor illeti meg, ha a vállalat a nagyüzemek közé tartozik s az alkalmazott az egész vállalatra vagy annak valamely önálló ágára kiterjedő vezető és irányító munkakörrel van felruházva.« Ezt mondja a Kúria a felmondási idővel kapcsolatban, de mégis megadja a kritériumát a vezető állásnak. Én egy egyesület beadványát kaptam, amelyben a vezetőállás fogalmát ahhoz kötik, nogy: aki a Mabi.-nak hivatalból nem tagja, illetőleg nem kötelezett tagja. Ez is megoldás. Mindenesetre fontos dolog, nehogy ezt a törvényt ki lehessen játszani. Azt gondolom, hogy a jogbiztonság szempontjából az volna a helyes, ha a vezető állás fogalma magában a törvényben volna szabályozva. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Meglesz!) Nem kérek a miniszter úrtól lehetetlen dolgot. A mélyen t. miniszter úr, akár a munkabér, akár a munkaidő kérdésében arra az álláspontra helyezkedik, hogy ezeket a kérdéseket csak rendeletben tudja elintézni, mert foglalkozási ágak^ szerint más a kisüzem, a nagyüzem és a középüzem, s a dolog jellege szerint kell intézni a dolgokat. Ebben igaza van a miniszter úrnak. De mondom, vannak azért ennek a törvényjavaslatnak olyan részei, amelyeket törvényben lehetne megállapítani és amelyekre vonatkozólag nem kellene kerettörvényt alkalmazni. A fizetéses szabadság kritériumai például megállapíthatók és megállapítható a törvényben, hogy kinek milyen idő után mennyi szabadság jár. Ezt meg lehetne a törvényben mondani. A miniszter úr felhatalmazást kapott arra, hogy rendeleti elintézésre hagyassék ez a kérdés, amelv pedig törvénynyel meg volna oldható. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: A beszámítás nehéz!) Itt van egy másik kérdés, amely nagyon fontos: az előbb említett Friedrich-féle rendelet kiterjesztése más ágakra is. A törvényjavaslat a következőket mondja (olvassa): »A magyar királyi minisztérium a kereskedő vagv iparos vállalatában alkalmazott tisztviselők vagy kereskedősegédek felmondási jogviszonyaira és végkielégítésére fennálló jogszabályok hatályát rendelettel kiterjesztheti olyan