Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-237

Az országgyűlés képviselőházának 23 sok tárgyában tervezet alakjában elfogadott nemzetközi egyezmény becikkelyezéséről. 1, cikk: A nemzetközi munkaügyi szervezetnek mindegyik tagja, amely ezt az egyezményt megerősíti, kötelezi magát arra, hogy oly eljárásokat létesít, amelyek lehetővé teszik a legkisebb munkabérek megállapítását oly iparokban, hol a munkabérek rendkívül alacsonyak.« Ez be van cikkelyezve a Magyar Törvénytárban és ennek alapján adta ki a kereskedelem- és iparügyi miniszter úr első rendeletét a gyáriparban, különböző munkabérek megállapításáról és ezen az alapon most a törvényjavaslatban szintén ez történik. A washingtoni 1919. évi egyezményben pedig a munkaidőről volt szó. A munkaidő és a munkabér problémája tehát nemzetközi egyezmények alapján került most ide. A fizetéses szabadságra nézve pedig emlékeztetem a mélyen tisztelt kereskedelemügyi miniszter urat, hogy az ipartörvény módosításáról szóló törvényben megvan már az úttörő munka, mert ott már a fizetéses szabadság készletezve és törvényalkotásban megvalósítva lett. Ezek tehát az előzmények, most pedig Méltóztassék megengedni, hogy rátérjek a javaslatra. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: De csak a tanoncoknál lett megvalósítva!) Igenis, a tanoncoknál. Szóval a fizetéses szabadság be van iktatva a törvénybe; csak azt akartam mondani, hogy ebben a tekintetben is megvan tehát az úttörő munka. Ezt akartam csak megemlíteni. Ezen előzimények után most pedig térjünk át magára a törvényjavaslatra, elsősorban a törvényjavaslat hiányaira. En nem kicsiny lem le a miniszter úr munkáját, isőt én, aki szociális érzéssel vagyok telítve, a magam részéről ebből a szempontból a miniszter úrnak csak köszönetet mondhatok, hegy idejében idejött, mert rögtön rá fogok világítani arra, hogy a Magyar Törvényt árb an milyen beváltatlan ígéretek vannak. Amikor azt mondom, hogy ez a törvényjavaslat nem vonatkozik a mezőgazdasági munkásokra, a mezőgazdasági 'munkások kimaradnak belőle, a válasz erre az, hogy a mezőgazdasági munkásoknak teljesen más viszonyaik vámnak, ezek munkaidejét, munkabeosztását nem lehet ezekkel együtt elintézni. En nem erről beszélek, hanem arról a Magyar Törvénytárba beiktatott ígéretekről, amely beváltatlan maradt. En nem vagyok falukutató, (Derültséf).) mert a falukutatókat most nagyon^ bántják. (Taufi'er Gábor: Az sem bün!) én védem magam s megmondom, hogy mi vagyok: ón egy képviselőházi irománykutató vagyok (Elénk derültség. — Usetty Béa-' A névjegyére reá van írva?) Meg méltóztatnak látni mindjárt, hogy mit találtam én a képviselőház irományai között. Éppen 30 év előtt, 1907 február 16-án a következő határozati javaslatot fogadta el a képviselőház (olvassa): »A képviselőház^ felhívja a m. kir. földmívelésügyi kormányt, hogy a mezőgazdasági munkásoknak és cselédeknek betegsége és baleset esetére való kötelező biztosításáról törvényjavaslatot készítsen elő és ezt lehetőleg a közeljövőben terjessze a képviselőház elé«. (Tauf

fer Gábor: Most Darányi Ignác következik!) Darányi Ignác idejében történt, 1901-ben, az ő előzetes tudtával és beleegyezésével. (Tauf

fer Gábor: Volt szíve!) Amikor 36 év előtt az ipari baleseti biztosítás7, ülése 1937 június 24-én, csütörtökön. 43 nál követelték a mezőgazdasági imunkásbiztosítást is, akkor ebben a törvényes határozatban találtak kompromisszumot, azt mondván, hogy ezt most nem intézhetjük el itt, hanem .el fogjuk intézni egy külön törvényjavaslatban. Ez volt 1907 február 16-án. (Malasits Géza: 30 éve! — Tauffer Gábor: De a miniszterek megfeledkeztek róla!) A múltkor már volt alkalmam egyszer mondani, hogy ez egészen hasonlít a titkos választójog bevezetéséhez, a választójognak is 30^-50 év közt váltakozik a születési ideje és nem tudom, ímeg fogjuk-e érni a titkos választójog megfelelő megalkotását. Ez tvolt 1907^ben, (Zaj.) azután 1927-ben, 20 évvel később, Vass. József minisztersége alatt, tárgyaltuk a betegségi és balesetbiztosítás törvényjavaslatát, (Zaj-) Elnök: Kérem a képviselő uraikat, uniéltóztaasék lehetővé tenni, hogy a szónok beszéljein. Tauffer Gábor képviselő urat kérem, maradjon csendben. Bródy Ernő: 1927-ben tárgyaltuk a betegségi és balesetbiztosításról szóló lex Vasstör vény ja vaslatot, méltóztatnak emlékezni rá, (Hertelendy Miklós: Vaskalap!) 1928-ban pedig tárgyaltuk az öregségi és rokkantsági biztosítást. Most méltóztassanak idefigyelni, hogy mi történt 1928-ban? 1928 június 12-én a képviselőház a munkásbetegsegélyezés kérdésében a következő határozati javaslatot fogadta el (olvassa): »A képviselőház felhívja a m. kir. kormányt, hogy a mezőgazdasági munkavállalóknak öregség, rokkantság, özvegység és árvaság esetére szóló kötelező biztosításáról legkésőbb ennek a törvényjavaslatnak, mint törvénynek hatálybalépésétől számított egy éven belül, de még oly időben terjesszen törvényjavaslatot a Képviselőház elé, hogy az még beterjesztésének polgári évében a Képviselőház által letárgyalható legyen.« (Malasits Géza: Ennyit érnek a határozatok.) Igen t. Ház! Méltóztattak hallani, hogy megóvtam magamat a falukutatás rémétől és vádjától; én csak mint törvényhozó emlékeztetem a^képviselőházat, nem arra, hogy a mezőgazdasági munkások munkaideje és munkabére tárgyában hozzon a képviselőház törvényt, csak arra, hogy a mezőgazdasági munkások betegség- és balesetbiztosítását foglalja törvénybe, hogy ha az a szegény munkás beteg lesz, ha az a szegény munkás olyan viszonyok között vergődik, amilyet itt halottunk Czermann t. képviselőtársunk előadásából, hogy négy munkás egy konyhában főz s négy munkás egy odúba odalökve szenvedi az élet nyomorúságait, tehát nem akkor, amikor ők egészségesek, hanem akikor, amikor betegek lesznek, ez a (magyar törvényhozás teljesítse kötelességét a mezőgazdasági munkássággal szemben. (Hertelendy Miklós: Ez mindenesetre jó és sürgetjük is! — Malasits Géza: 30^ év óta sürgetik!) Ezt a 30 éves beváltatlan váltót ennek a törvényhezásnak teljesítenie kell. (Usetty Béla: Es ezt egy városi képviselő sürgeti!) T. Képviselőház! Most méltóztassék megengedni, — majd rátérek a törvényjavaslat előnyeire is — hogy megnézzem, mi hiányzik még ebből a törvényjavaslatból. Ebből a törvényjavaslatból hiányzik az, hogy a kereskedelmi utazók, az ügynökök, a gyári képviselők és a hasonló állásúak, nincsenek bévé ve szintén a törvényjavaslat kereteibe. (Bornemisza