Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-237

42 Az országgyűlés képviselőházának'23 statisztika, amely megállapítja, hogy a legnagyobb adófizető a házbirtok 113 millióval, rögtön utána jön a szolgálati viszony 53 millióval, csak azután jön a földbirtok 50 millióval és azután jönnek a többi ágak. Nagyon érdekes, bogy a szolgálati viszony 5d millióval szerepel és ebből a szolgálati viszonyból 24 millió az alkalmazottak különadója. Az akalmazottak különadóját egy 1930. evi torvénnyel rendelték el, amikor a kiadások apasztásaról, a bevételek növeléséről és az alacsony búzaárakról volt szó. En megnéztem az erre vonatkozó törvény indokolását és abból a szempontból, hogy a szavak mennyire elhomályosulnak és az írások mennyire elfakulnak, nagyon érdekes, hogy mit mondott az erre vonatkozó törvényjavaslat indokolása. Azt mondotta, íhogy mindent elkövetnek most már a kiadások megszorítása terén. »Az elmúlt évben életbeléptettük — mondja az indokolás — az irodakezelés egyszerűsítését, a számvitel terén jelentékeny egyszerűsítéseket léptettünk életbe, a 'hivatalokban használt papiroisformiáíkat szabványosítottuk.« Ezt a nagy műveletet elvégezték. De mindez nem volt elég és azt mondta az indokolás, hogy a bevételi forrásokat emelni kell az alkalmazottak különadójával. Az adóalap adva van. A lerovást illetőleg nem kell új intézkedés., Akkor, mikor a munkaadó az alkalmazott kereseti adóját kiszámítja, levonja és beszolgáltatja, ugyanezt megteszi a különadóval is. Ez volt az ok, amiért a feülönadót elrendelték. (Drobni Lajos: Kényelmi szempontból!) Kényelmi szempontból, de éppen a legerősebben sújtott rétegre, a magánalkalmazottak osztályára vetették ki ezt a külön adót. Most a mélyen t. pénzügyminiszter úr azt mondotta, hogy engedni fog belőle, hogy a különadót le fogja szállítani. De annakidején a javaslat nem ezt mondotta, hanem azt, hogy mihelyt a viszonyok megváltoznak, meg fogják szüntetni ezt a különadót. Ilyen bejelentést azonban nem hallottam.. Az adókérdés a végén úgy is sorrendi kérdés lesz. Sorrend szerint ós az igazság szerint kell majd eligazítani. Az igazság szerint a magántisztviselők külön adóját a legsürgősebben el kell törölni. Most méltóztassék megengedni, hogy röviden áttérjek-a javaslat magyarországi és nemzetközi megszületésének előzményeire. Magyarországon is vannak előzmények. Kezeim között van &gy elsárgult írás 1901-ből, történelem előtti időkből. Hegedüs Sándor minisztersége alatt készült egy törvényjavaslat előadói tervezete a kereskedősegédekről. Nagy Ferenc volt egyetemi tanár és későbbi államtitkár készítette. Nagyon érdekes, hogy mi van benne. Hol tartottak akkor? Azt mondja ez a tervezet (olvassa): »A kereskedelmi üzletekben alkalmazottak (segédek) napi munkaideje a munkaközi szünetek beszámításával 12 óránál több nem lehet.« Azóta 4 órával előbbre mentünk. (Malasits Géza: Ma 16 óra!) En lefelé megyek. — Derültség. — Malasits Géza: Ma reggel hatkor nyit és este nyolckor zár a kereskedő!) En objektíven azt mondhatom, hogy ez a törvényjavaslat törvénybeiktatja a 8 órai munkaidőt, tehát 4 órával előbbre vagyok. De igen érdekes, hogy ez az 1901. évi törvénytervezet már beszél a fizetéses szabadságról is. A 7. §-ában azt mondja (olvassa): »A főnök segédeinek a fizetésből való minden levonás nélkül évenkint legalább egy heti vagy 7. ülése 1937 június 24-én, csütörtökön. kétévenként legalább kétheti pihenő időt tartozik biztosítani. Arra a főnökre, aki üzletében az darusításnál csak egy segédet alkalmaz, »kinek a főnök által, vagy más ideiglenesen alkalmazott segéd útján való helyettesítése a végzendő munka természeténél fogva akadályba ütközik, ez a kötelezettség nem terjed ki.« Szó van továbbá ebben a törvényjavaslatban a felmondásról és a végkielégítésről is. Méltóztatnak tehát látni, hogy ezek már 1901-ben is problémák voltak:. (Tauffer Gabore Törvény lett belőle?) Nem, ebből nem lett törvény. Most nagy sor következik. Itt van a Friedrieh-féle rendelet. (Tauf

fer Gábor: Ez volt az első komoly lépés.) Kögtön rátérek erre. (Friedrich István: Lám, mindent én csináltam!) Friedrich képviselő úr ezzel a rendelettel és az ő titkos választójogával (Tauffer Gábor: Minden komoly lépés akkor történt!) lelkemben örök emléket állított magának. Remélem, lesznek még többen is ebben a hazában, akik ilyen emléket állítanak! (Tauffer Gábor: Lassankint el fogják ismerni érdemeit! — Elnök esenaet. — Tauffer Gábor: Szobrot is fog kapni Friedrich István!) Engedje meg azonban Friedrich képviselő úr, hogy ne ugorjak mindjárt 20 évet, mert közben még mások is történtek. Itt volt például 1901-ben Hegedüs Lóránt minisztersége alatt a Nagy Ferenc-féle törvénytervezet. 1907-ben, Kossuth Ferenc minisztersége alatt Szterényi csinált egy nagy ipartörvénytervezetet, amelyben a magánalkalmazottakról és ezeknek munkaviszonyairól szintén van rendelkezés, de ez sem lépett életbe. Most ugorjunk át 20 évet. Itt van előttem dr. Pap Dezső volt kereskedelemügyi államtitkárnak egy törvénytervezete. Ez igen érdekes. Bizonyos kérdésekben sokkal kimerítőbb, bizonyos kérdésekben azonban szűkebb, mint az előttünk levő javaslat. 115 §-ból áll ez a tervezet. Le is tárgyalták ankéteken Földes Béla elnöklete alatt, igen érdekes^ hozzászólások is hangzottak el. (Drobni Lajos: Ez csak a magánalkalmazottakra vonatkozik?) Ügy van, csak a magánalkalmazottakra. Fel akartam azonban em ííteni. a magyarországi előzmények sorában. (Tauffer Gábor: Mikor volt ez?) Ez már 1928ban volt. Vissza kell azonban térnem Friedrich István kénviselőtársunk rendeletére, amelv ,törvényerőre emelkedett» s amely a végkielégítést és a felmondási időt (Tauffer Gábor: A szabadságidőt is!) téliesen modern alapon és módon rendezte, úgyhogy az előttünk fekvő^ javaslat is mintául fogadja el. (Tauffer Gábor: Kiterjeszti?) Erről a kiterjesztésről majd később fogok beszélni. Ez tehát a dolog magyar története. Most a dolos: nemzetközi történetéről foe:ok beszélni. El kell mondanom azt. hogy a Nép; szövetség a kebelében megalakult munkaügyi értekezlet útján, ebben a tekintetben jobban dolgozik, mint a politikai és hadi tekintetben. E szerv működésének eredményeképen itt^ a magyar törvénytárba beiktatva az 1932. évi XIX. te. a munkabérekre vonatkozólag. Itt van előttem ennek francia és maeryar szövege. Kicsit nyakatekert a nvelvezete, de majd megpróbálom magyarra lefordítani. Azt mondja az 1932. évi XIX te. (olvassa): »Az 1928-ban Genfben tartott nemzetközi munkaügyi egyetemes értekezlet által a legkisebb munkabérek megállapítására vonatkozó eljárá-