Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-253

Az országgyűlés képviselőházának 253, lépnek. Vájjon ezek nem érdemlik meg, hogy a frontszolgálatukat éppen úgy beszámítsák, mint .azoknak, .akiknél a törvényjavaslat így intézkedik? A javaslatban eredetileg- az volt, hogy csak egy évi ^megszakítás ©setén számítják he a frontszolgálatot. Ebben az esetben csak azok részesültek volna e kedvezményben, akiket a Károlyi-rezsim, vagy a kommunizmus nevezett ki. En nem tartom helyesnek, igen t. Ház, hogy egyesek azért nem fogadják el a törvényjavaslatot, — amit már a bizottságban is megállapított úgy a miniszter úr, mint a bizottság öszszes tagjai — ment a tűzharcosok nem kapnak annyit,, mint amennyit megérdemelnének. Az én szerény véleményem ugyanis az, hogy ha mi a tűzharcos-javaslat ellen szavazunk, akkor a tűzharcosok ellen szavazunk, mert megakadályozzuk, hogy legalább annyit kapjanak a tűzharcosok, mint amennyit így fognak kapni. (vitéz Somogyváry Gyula: Annyit úgysem kaphatnak, mint .amennyit megérdemelnének!) Viszont túllicitálásal nem szabad senkinek sem politikai tőkét kovácsolnia. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. — Rupert Rezső: Ez igaz!) Az emberi ész diktálj állami költségvetés, az államháztartás egyensúlya megmutatja, hogy mennyit lehet a tűzharcosok részére fordítani és adni. Itt a bajtársi összetartás a fontos, itt.az a fontos,, hogy ne túllicitálással, hanem meggyőződéssel küzdjünk együtt, hogy a tűzharcos a jövőben is megkapja azt, amit megérdemel. (Helyeslés a jobb- és baloldalon.) Mert ha valaki túllicitálással politikai tőkét akar magának kovácsolni, az az. én véleményem szerint a legerkölcstelenebb politikai bűntény, sőit tovább megyek: nem más, mint szélhámos politika. (Ügy van! Ügy van! a jobb- és baloldalon. — Taps. — Gr. Takách-Tolvay József: Nagyon igaz!) Amit tudunk, azt meg fogjuk adni, mert ez a mi kötelességünk, ezt diktálja nekünk a politikai etika, ezt diktálja nekünk a hazaszeretet,, a vallásosság, a haj társi tisztelet és szeretet. (Ügy van! Ügy van!) En bízom benne és meg- vagyok róla győződve, hogy a miniszter úr nem fog itt megállani, hanem akadályt nem ismerve tovább fog küzdeni, minden vörösceruzás drótakadályon át és el fogja foglalni még azokat a hadállásokat is, amelyeket eddig a pénzügyminiszter úr még nem adott át. (Rátz Kálmán: Reméljük!) Annak is örülök, hogy a miniszter úr kijavította az indokolásnak azt a kis bekezdését, ahol a tűzharcos-javaslattal a tűzharcosok támogatását lezártnak nyilvánították, mert nekünk tovább is küzdenünk kell ezeknek a tűzharcosoknak a megbecsüléséért és megélhetéséért. Vannak még erre lehetőségek és erre szeretném még felhívni az igen t. miniszter úr figyelmét. Itt van például a telekértékadó. Vannak Pesten is házak, telkek, olyan vidékeken, ahol hidakat építenek, hogy 100%-kal, sőt 500%-kai is emelkedik a telkek és a házak értéke. Tessék tehát ezt (megadóztatni. (Helyeslés. — Mozgás.) Itt van továbbá a hadmentességi adó. Hiszen a háborúban teljesített arcvonalbeli szolgálat közvetett értékelését jelentené az 1921:XIII. te. Az indokolás, mint a tűzharcosok jutalmazását említi ezt a törvényt és én azt kérem, méltóztassék ezt a törvényt ismét jogerőre emelni. (Helyeslés.) Nekünk szükségünk van arra, de kötelességünk, erkölcsiségünk is megköveteli, hogy a KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XV. ülése 1937 november 16-án, kedden. 473 magyar nemzet .büszkeségéért, a magyar katonáért harcoljunk és küzdjünk. En azért fogadom el ezt a javaslatot, igen t. Ház, mert a honvédelmi miniszteri székben ott látom az én testvérezredemnek, a 18-as honvédeiknek a bátor katonatisztjét, (Éljenzés.) ott látom a miniszter urat, aki az én ezredemben, mint beosztott tiszt szolgált. libben a két ezredben megtanulták becsülni és tisztelni a magyar katonát. (Felkiáltások: A többiben is!) Azzal zárom be szavaimat, hogy a jövő nemzedékért, a jövő magyar hazáért meg kell adnunk a tűzharcosoknak mindent, amit meg tudunk adni; csak ez vezet el a magyar feltámadáshoz, mert igazság nélkül magyar feltámadás nem lesz soha. A javaslatot elfogadom* (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a jobbés baloldalion. — A szónokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Csikvándi Ernő jegyző: Mózes Sándor! Mózes Sándor: T. Ház! Az előttem szólott Berg Miksa igen t. képviselőtársam olyan kimerítően foglalkozott ennek a törvényjavaslatnak minden követelményével, mindazokkal a kívánságokkal, amelyeket a tűzharcosokkal kapcsolatban okvetlenül meg kell a jövőben valósítanunk, hogy teljes önértékben azonosítom magam (mindazokkal a kívánságokkal, amelyeket ő a t. Ház elé terjesztett. Mégis kénytelen vagyok néhány olyan szempontra felhívni az igen t. honvédelmi miniszter úr figyelmét, amely szempontokat nem igen hangsúlyoztak előttem szólott igen t. képviselőtársaim. Amikor 1914 július végén elhangzott a »megfontoltam és meggondoltam« és a hirdetményeket és plakátokat kiragasztották az öszszes városok, falvak és tanyák házaira, akkor megdobbant a magyar katona szíve. Nem azért indult háborúba, hogy erkölcsi vagy anyagi elismerést harcoljon ki magának, ő csak egyet érzett és látott meg, azt, hogy miként régebben szimbolikusan a véres kardot hordozták végig a haza földjén, amikor veszélyben volt a haza» neki a haza védelmére hadba kell indulnia és meg kell védenie a hazát az ellenséggel szemben. Most tizenkilenc esztendő után meg kell állapítanom, hogy a magyar katona százszázalékosan eleget tett katonai kötelezettségének és ma, amikor tizenkilenc esztendő múlva azon tanácskozunk, hogy milyen erkölcsi és anyagi támogatásban részesítsük ezeket a tűzharcosokat, azt hiszem, a legkevesebb, ha azt adjuk meg nekik, ami létfenntartásukhoz, egészségük fenntartásához szükséges. Ezért tisztelettel rámutatok egyes olyan tízempontokra, amelyeket, mint mondottam, nem igen hangsúlyoztak. Mindenekelőtt kérem például azt, hogy a magyar tűzharcosokkal iszemhen szüntessék meg az 1934:1. tc.-nek azt a rendelkezését, amely kimondja azt, hogyha a tisztviselő vagy hasonló állásban levő tűzharcos betegeskedik és esieltleg hosszabb ideig betegeskedik a hacrotéren szerzett betegségéből kifolyólag, akkor annak az állásinak betöltésére alkalmatlannak minősítik és ezért, bár méig elég fiatal kodban van, nyugdíjazzák. Szóval azt kérem, hogy bizonyos méltányossági eljárást tanúsítsanak azokkal a tűzharcosokkal szemben, akik ma a harctéren szerzett betegség következtében az előtt a veszély előtt állanak, hogy idő előtt nyugdíjba küldik őket. Ezek a tűzharcosok minden körülmények között meigérdemlik azt, > hogy velük szemben a kormány bizonyos mél70