Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-253

474 Az országgyűlés képviselőházának 25> tányossági alapra helyezkedjék, "hogy ne bánjon velük szemben rigorózusan, mert hiszen ők iaí hazáért a legnagyobb áldozatot hoizták és amikor ma testileg, lelkileg megtörve, akaraterejüknek azonban teljességében szeretnék a szolgálatot 'tovább teljesíteni, akkor a haza helyezkedjék velük «izemben bizonyos méltányossági alapra és haigyja meg őket a szolgálatban addig, amíg el neim érik a teljes szolgálati időt. Vannak azonban nemcsak testileg és lelkileg megtört tűzharcosok, hanem vámnak olyan tűzharcosok is, akik amellett, hogy egészségűiket, testi 'épségüket feláldozták, anyagilag is a legnagyobb áldozatot hozták, akik nemcsak néhány garassal járultak hozzá a hadi kiadások fedezéséhez, hanem olyan jelentős vagyoni áldozatot hoztak, hogy azt okvetlenül tekintetbe kell venni ma, amikor olyan anyagi és szociális helyzetben vannak, munkanélküliségben szenvednek, hoigy ennek következtében a mindennapi kenyerük sincs biztosítva. Az előttem .szólott képviselők közül Rátz Kálmán és báró Berg Miksa képviselőtársaim is megemlítették a hadikölcsönök valorizálását. Teljesen tisztában vagyok azzal, hogy az állam jelenlegi pénzügyi helyzete nem engedi meg azt, hogy száz százalékban valorizálja az állam a hadikölosönöket és amikor néhány hónappal ezelőtt a hadikölcsönök valorizációja tárgyában interpelláltam, akkor részletesen, statisztikai adatokkal is kimutattam azt, ho'gy volna bizonyos lehetősége annak, hogy ezeket a hadikölosönöket az állam bizonyos szempontok szerint okvétlenül valorizálja. Különösképpen rá lehet mutatni arra, amit Berg Miksa képviselőtársam is említett, hogy itt vannak azok a hadiárvák, akiknek egész vagyonát állami kényszer folytán hadikölesönökbe fektették az árvaszékek. Azok az emberek, akik 1914 előtt és a háború befejezése előtt milliós vagy százezres vagyon okkal rendelkeztek és bizonyos jólétben töltötték gyermekkorukat, ma, férfikorukban a legnagyobb nyomorban vannak azért, mert az állam a teljes megtagadás alapjára helyezkedik és nem valorizálja ezeket a hadikölosönöket, holott a hadikölcsönök visszafizetését az összes háborús kormányok az 'állam becsületbeli kötelességének ismerték el. Legelsősorban arra gondolok tehát, hogy ha egy tűzharcos amellett, hogy esetleg elvesztette testi épségét vagy egészségét, vagyonát is százszázalékosan — nem töredékben — feláldozta a haza oltárán, akkor okvetlenül meg kell keresnie az igen t. honvédelmi 'miniszter úrnak a kapcsolatot a belügyminiszter úrral, hogy legalább^ a karitatív valorizáció keretén belül igyekezzék olyan megoldást találni, hogy az • ilyen anyagilag, testileg és egészségileg teljesen tönkrement embereket okvetlenül segítsük és hozzájuttassuk ahhoz, hogy a mindennapi kenyerüket biztosítani tudják a -maguk és esetleg még gyermekeik, szüleik részére is. Igen sérelmes a hadviselt föld-munkásságra az, hogy a telepítési törvény nem gondoskodik arról, hogy a földmunkások is részesüljenek a telepítés áldásaiban. A vételár 30%-át követelik meg mindazoktól, akik a telepítés során földben akarnak részesülni. A magam részéről nagyon méltánylandónak és nagyon meggondolandónak tartom azt, ^ ha tűzharcosról van szó, olyan tűzharcosról, aki vitézségi éremmel, esetleg több vitézségi éremmel ren'. ülése 1937 november 16-án, kedden. delkezik és akinek nagy családja van, hogy a telepítési törvénynek attól a rendelkezésétől, amely megköveteli a telepestől, hogy a neki adományozott ingatlan vételárának 30%-át fizesse meg, ilyen esetekben, ezeknél a tűzharcosoknál ettől az összegtől tekintsen el az állam. Keressen a honvédelmi miniszter úr a földmívelésügyi miniszter úrral egyetértésben valami módot arra, hogy a hazájukért becsületesen harcolt katonáknál ennek a 30%-nak megfizetésétől tekintsenek el. (Fábián Béla: Még a vitézségi érmek pótdíját sem kapják!) Ez annál inkább fontos volna, mert hiszen a honvédelmi érdekek is amellett szólnak, hogy ha egy ilyen földmunkásnak 8 vagy 10 gyermeke van, az igazán megérdemli azt, hogy ezekből a gyermekekből is becsületes katonát neveljenek azáltal, hogy hozzájuttatjuk őt legalább ahhoz, hogy a mindennapi kenyeret becsületesen meg tudja adni a gyermekeinek is. Fontosnak tartom továbbá azt is, amit Berg Miksa képviselőtársam szintén megemlített, hogy a szociális gondoskodás terén nem elegendő az, hogy csak az egyszobás lakású házak legyenek mentesek a házadó megfizetése alól, hanem igen fontos volna ezen a téren egy lépéssel továbbmenni. Újból arra hivatkozom, — mert hiszen az élet ezt mutatja — hogy ez a rendelkezés a maga szociális gondoskodásában igen szűkkeblű. Mert vájjon mit fog csinálni az a hat- vagy hétgyermekes földmunkás, akinek két szobája van"? Sokkal nehezebb körülmények között él, mint az az egyszobás házban lakó ember, akinek egy gyermeke sincs és az egyszobás házban lak'ó mégsem fizeti meg a házadót, annak a hatvagy hatgyermekes tűzharcosnak pedig meg kell fizetnie az adót a háza után. Én tehát itt a szociális gondoskodás terén szintén azt ^kérem, hogy a honvédelmi miniszter úr a pénzügyminiszter úrral egyetértésben intézkedjék abban a tekintetben, hogy olyan tűzharcosok, akik becsületesen harcoltak a hazáért, amenynyiben háromnál több gyermekük van, kétszobás házuk után szintén okvetlenül házadomentességben részesüljenek., Nagyomi helyesnek tartom, hogy a törvényjavaslat címében a tűzharcos elnevezést használták, mégis ezzel kapcsolatban tisztelettel rámutatok «arra, hogy ia! törvényjavaslatban benne foglaltatik az, hogy a tűzharcosok érdekképviselete az Országos Frontharcos Szövetség. Logikátlanság van abban, hogy ta törvényjavaslat címét »frontharcos«-ról megváltoztatták, ugyanakkor pedig az érdekképviseleti szervnél, a frontharcos szövetségnél fennmarad a »frontharcos« elnevezés. Tisztelettel kérem, hogy ezt is méltóztassék (megváltoztatni, hogy egybehangzó legyen ez az elnevezés az egész rendelkezéssel, (Rőder Vilmos honvédelmi miniszter: Már .megtörtént!) Amint hallom,^ iá miniszter úr ezt már el is rendelte. Ha ez így van, akkor a dolgot miami tartomi aktuálisnak. Nagyon örülök, hogy ez így megtörtént előzetesen és nincs szükség további intézkedésre; Igen sokszor tapasztaljuk a vidéken, hogy teljesen elaggott és régebben hadigondozásban részesült hadirokkantaik járulékait, nem tudom milyen címen, eltörölték és ezek a hadirokkantak ima éppen úgy megrokkanva és húsz évvel (magasabb korban teljesen ellátatlanul állanak itt és igen. nagy nélkülözéseknek vannak (kitéve. Nagyon helyesen állapította meg előttem