Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-253

472 Az országgyűlés képviselőházának 253, ismeréséről, mert nem jótékonykodni kell a tűzharcosokkal, nem a becsületbeli adósságot kell letörleszteni velük szemben., A törvényjavaslat 1. §-ánál kérném azt, amiért a- bizottságban is felszólaltam, hogy a tűzharcos-elnevezést neesak a Károly-csapat­kereszteseknek adjuk •meg, hanem adjuk meg azonak is, akik vitézségi érmet kaptak. Na­gyon sokan voltak, akik például 1918 októbe­rében mentek ki a harctérre; ott október vé­gén vagy novemberben megkaphatták a nagy­arany vagy a nagyezüst vitézségi érmet, de mert tizenkét hónapig nem voltak kint, an­nak ellenére, hogy leghősiesebb katonák közé tartoztak, nem kapták meg a tűzharcos elne­vezést és nem részesülhetnek azokban a ked­vezményekben, amelyeket talán olyanok kap­nak, akik nem harcoltak olyan hősiesen, mint ők. Ismételten kérem, méltóztassék megadni a tűzharcos elnevezést azoknak is, akik bebizo­nyítják, hogy betegség folytán váltak hadi­rokkantakká. Ezek éppen úgy kötelességüket teljesítették és ma talán súlyosabb a helyze­tűik, mert betegség tette őket hadirokkantakká, autói azoké, akik kint voltaik a harctéren és egészségesen jöttek vissza. (Gr. Takách-Tolvay József: Nem jöttek vissza egészségesen, magad mondtad!) Kérem, hogy a hadifogságba r jutottak iis megkaphassák a tűzharcos-elnevezést. r Kérem, hogy a hadiözvegyek ugyanazon r elbánásban, ugyanazon kedvezményekben részesüljenek, mint a tűzharcosok. Es még egyre szeretném felhívni a figyelmet. En nem yagyok vitéz, de a vitézek érdekében szólalok fel. Megtörtén­hetik, hogy valaki vitéz, de nem. r tűzharcos, mert nagyon sokan vannak a vitézek közül, lakik ezt nem akarták kérni. (Gr. Takách-Tol­vay József: Benne van:, a Vitézi Rend tagjai!) Eziek után engedjék meg, hogy egészen rö­viden foglalkozzam Tatoáich-Tolvay József gróf igen t. képviselőtársam neszedével. Teljesen aláírom beszédéneik elejét, amelyben ö a tűz­harcosok elismeréséért harcolt. Ezt már Griger Miklós igen ít. képviselőtársam is említette, de nekem bizonyos kötelességem van ezzel kap­csolatban. A képviselő _ úr tudniillik azt jelen­tette ki, hogy a szövetség a maga alapelgom­do'lása szerint, mindenkor felette akar állni a politikának és mant társadalmi egyesület, ^ a jövőben sem óhajt a politikai élet küzdőtterére lépni. (Egy hang jobbfelől: Természetes!) Azt hiszem, a múltra nézve egyetértünk igen t. képviselőtársammal: hogy igenis politizáltak. (Egy hang a jobboldalon: Fátyolt reá! — Zaj. — Fábián Béla: Még tegnap is!) En ennek a Háznak asztalára itiettem le egy nagy csomó iratot, amely még ma is a belügyminisztérium­ban van; ezekben Takách-Tolvay gróf és Ker­tásiz Elemér aláírásával felhívják az összes frontharcosokat, hogy csak & Nep.-jelölteket támogassák. (Gr. Takách-Tolvay József: Most indítsak pert?) En már kértem egyszer az igen t. képviselő urat, hogy tessék az ügyészséghez menni, megindítani ellenük az eljárásit és ak­kor elhiszem, hogy nem így történt. Az igen t. képviselő úr azt mondotta, hogy ezt az el­gondolást a jelenben és jövőben annyival is inkább fogják 100%-ig betartani és megvaló­sítani, mert a jelenlegi kormány a Fronthar­cos Szövetség ebbeli elhatározását itleljes egé­szében támogatja. Ha ez volt az ok, igen t. Képviselőház, ha ez volt a kényszer, ha ez vitte" erre az útra), a Ház színe előtt vissza­ülése 1937 november 16-án, kedden. vonok minden támadást, mert ezt az én baj­társi érzésem és kötelességem parancsolja. (Helyeslés jobbfelől.) De engedje meg, igen t. képviselőtársam, hogy még egy gondolatával foglalkozzam, ön azt mondotta: A magam részéről már előre is tisztelettel bejelentem, hogy ha egy közbeeső funkcionáriusnál a törvény végrehajtásával kapcsolatban bármilyen rendellenességet ta­pasztalunk és a panasz jogos és méltányos lesz, akkor azt azonnal el fogom juttatni az igen t. illetékes miniszter úrhoz. Nagyon szép, nagyon dicső dolog, de akkor arra kérem az igen t. miniszter urat, méltóztassék a törvény­javaslat jogerőre emelkedése után a Front­harcos Szövetség alapszabályait módosítani. (Gr. Takách-Tolvay József: Bejelentettem már. Különben, mint képviselő beszéltem. Ha mint képviselőnek tudomásomra jut, elintézem.) Nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni, — egyik képviselőtársunk már említette — de ma, saj­nos, nem autonómiája van a Frontharcos Szö­vetségnek, hanem kamarillája. (Ellenmondá­sok jobbfelől.) Sajnos, így vam. Az elnökség jelöli ki az intézőbizottságot, viszont az intéző­bizottság jelöli ki az elnökséget. (Gr. Takách­Tolvay József: Kormiányhatóságilag elismert alapszabály! — Mózes Sándor: Meg kell változ­tatni ! —• Gr. Takách-Tolvay József : Meg lesz vál­toztatva!) Azért olvastam fel a képviselő úr­nak ezt a kijelentését, mert amíg Bőder Vil­mos ül a honvédelmi miniszteri székben, addig nincs szükség figyelmeztetésre, mert ő keresz­tül fogja vinni a törvényt. (Gr. Takách-Tolvay József: Ki mondta, hogy őt akarjuk elnöknek? Közfunkcionárius!) Nekünk olyan szövetségre van szükségünk, amely távol a politikától egy szent célt lát maga előtt: harcolni a tűz­harcsokért. Nyugalmat és békességet kérek a Frontharcos Szövetségben. Ma 600.000 tűzharcos van az országban és, sajnos a Frontharcos Szövetségnek, mert a múltban politikával fog­lalkozott, talán csa!k_ 50—60.000 tagja van. (El­lenmondások és felkiáltások jobbfelől: Nana! Több!) Talán 80.000. (Ellenmondások jobbfelől.) Azt szeretném, ha minden tűzharcos benne volna a Frontharcos Szövetségben, de akkor a politikát ne nézzük. Egyet nézzünk: a szent célt. Ezt kérem a képviselő úrtól, ebben az irányban a jövőben együtt dolgozhatunk. (Gr. Takách-Tolvay József: TTgy lesz! — Fábián Béla: Nem frontharcos képviselők 'beszédeket tartanak a frontharcos képviselők 'ellen. — Zaj. — Felkiáltások jobbfelől: Hol? — Fábián Béla: Majd leszek bátor megmondani. Ma már megmondtam!) Még egyet kérek: a 7. §-t méltóztassék új­ból megfontolás tárgyává tenni. Ne tessék ki­kötni, hogy 1—2—3 vagy 4 évi megszakítás ese­tén számítják he a frontszolgáiato. Az hi­szem,^ a frontszolgálat a legsúlyosabb állami szolgálat. Aki frontszolgálat után állami szol­gálatba lép, annak méltóztassék a frontszolgá­latot beszámítani a nyugdíjába. ' (Mozgás.) Bá fogok mutatni arra, aniit a főiskolát vég­zettekkel kapcsolatban Martsekényi Imre és több más képviselőtársam kifejtett. Ma, ha egy ügyvéd, aki négy és féléven át kint harcolt a harctéren, tönkremegy és kine­vezik bíróvá, nem kapja meg a frontharcos­szolgálat beszámítását, mert azóta már 18 év múlt el; pedig éppen úgy a kötelességét telje­sítette, mint más. Vannak szegény gazdák a falvakban, akik a rossz viszonyok miatt elvesz­tették földbirtokukat és ma állami szolgálatba

Next

/
Thumbnails
Contents