Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.
Ülésnapok - 1935-253
4f0 Az országgyűlés képviselőházának 253. ülése 1937 november 16-án, kedden. módosítását nehezményezzem; ugyanis 50 pengőig 10% adókedvezményit ad a földadónál, a (házadónál és a kereseti adónál 50—100 pengőnél pedig 5% kedvezményt ad a tűzharcosoknak. Ebben a kérdésben nem értek egyet a kormány és az igen t. honvédelmi miniszter úr felfogásával, mert ha végignézzük azt a statisztikát, hogy kik harcolták a harctereken, azt hiszem azt találjuk, hogy ezeknek 60— 70%-át a nincstelenek (tie sait ikiï. Tulajdonképpen ezeken kellene legelsősorban segíteni, mert atzok, akiknek nines isem vagyonuk, sem jövedelműik, de kötelességüket teljesítették a hazáért, legelsősorban érdemlik meg, hogy velük foglalkozzunk. (Ügy van! Ügy van!) Az én elgondolásom az, hogy nézizüífc, kik aaok a tűzharcosok, .akik valóban rászorultak arra, hogy segítsünk rajtuk. Adjunk nekik legalább házhelyet. En nem megyeik el addig, mint Czirják Antal képviselőtársunk, hogy mindjárt 2 holdat adjunk, de adjunk ahhoz a házhelyhez 6—700 négyszögölet, 'hogy legyen kertje, ahol legalább a mindennapi megélhetéshez szükséges fcrumplit, zöldséget és yeteményt megtermelhesse. (Mózes Sándor: De ne homokot!) Arra kérem a minisiziter usrat, hogy adja meg annak a szegény munkásságnak, akik talián a leggerincesebben állottak ki, mert nem volt -mód arra, hogy őket felmentsék, — pedig otthon kisgyermekei voltak, akiknek meg kellett volna szerezni a mindennapi kenyeret, — hogy ahol közmunkák vannak, ott elsősorban a tűzharcosok kapják meg azokat. (Gr. Takách-Tolvay József: Ezt kértük!) ' Ismét kérem a miniszter urat, adjanak vitézségi érempótdíjat. Ez nem is lenne olyan nagy összeg, beszédem végén rá fogóik mutatni, honnan lehetne a vitézségi éremdíjra szükséges összeget elvonni. Ma nagyaranyérmes van 620, — azt hiszem, ma már ennyien sem élnek .— ezek 20 pengőt kapnak. Akik a nagy ezüstöt háromszor kapták, 68-an vannak és ezelk 10 pengőt kapnak. Aikiik kétszer kapták meg a nagyezüstöt, 750-en vannalk s havi 5 pengőben részesülnek. (Egy hang bal felől: Alamizsna!) A többi nem kap semmit. En ezt a. pótdíjat nem azért kérem, mert nekem is van vitézségi érmem, nekem is adjanak; azt sem kérem, hogy adjanak annak a gazdának, alkinek 10, vagy 5 hold földje van, hanem adják meg annak a szegény munkanélkülinek, aki nem tud megélni. Menjünk el Békés megyébe, vagy menjünk el bármely más megyébe, láthatjuk, micsoda kínlódás folyik ott, nem tudják, hogyan szerzik meg másnapi, mindennapi betevő falatjukat. (Ügy van! Ügy van! half elől) Akinek van vitézségi érme, annalk adják meg a pótdíjat m (Mózes Sándor: Akiknek több gyermekük, nagy családjuk van! A földmunkásaknak!) Fel szeretném hívni a figyelmet arra, hogy a pénzügyminiszter úr hosszú unszolásra végre másfél évvel ezelőtt (kiadott egy rendeletet, hogy azok a szegény munkások, akik napi munkából tartják fenn magukat, s csak egy szobában és egy konyhában Iáiknak, adókedvezményben részesüljenek. En továbbmegyek és arra kérem a miniszter urat, méltóztassék kiverekedni, kiharcolni a pénzügyminiszter úrtól, hogy adják meg ezt az adókedvezményt azoknak a tűzharcosoknak is, akiknek kétszoba-konyhás lakásuk van, mert, azt hiszem, ezek is megérdemelnék ezt. Még egy kérdéssel szeretnék foglalkozni S azt hiszem, ebben a kérdésben nem fogok egyetérteni a túloldallal. (Halljuk! Halljuk! a jobb- és baloldalon.) En nem tartom helyesnek szobrok és emléktáblák felállítását a magyar hősi halottak tiszteletére. Itt van például Tápiószele és több más (község, ahol a szobrok már összedőlnek, mert olyan kőből készülteik, hogy a szobrok legfeljebb 20—22 évig állanak fenn és azután eltűnnek. En sokkal helyesebbnek tartanám, ha ilyen hősi szobroik helyett menházak létesülnének, (Gr. Takách-Tolvay József: Hősi házak!) vagy ha nincs elég pénze az illető községnek menház létesítésére, határozza el legalább, hogy két [rokkantat, vagy két szegény nyomorult tűzharcost eltart. Kérném ezt is megfontolás tárgyává tenni s kérném a miniszter urat, amennyiben módjában van, hasson oda, hogy ez a kérés teljesüljön. (Boconádi Szabó Imre: Miért nem húsz évvel ezelőtt mondotta elH Most már késő!) Sajnos, akkor nem voltam képviselő. Másik kérésem az 1933. évi VII. te. módosítására vonatkozik. En ezzel a törvénnyel nem tudok egyetérteni s nehogy ismét megtámadjon engem az igen t. túloldal, (Felkiáltások jobbfelől: Miért? — Zaj.) kijelentem, hogy amikor ezt a törvényjavaslatot benyújtották, én még nem voltam tagja a képviselőháznak s nem volt alkalmam és módom küzdeni ellene. (Gr. Takách-Tolvay József: Mi is küzdünk! Ki bánt?) Ismételten kérem az igen t. miniszter urat, méltóztassék ennék a törvénynek lehetetlen pontjait megváltoztatni egy módosító törvénynyel. Bocsánat a kifejezésért, de én teljesen erkölcstelennek tartom, hogy egy 49 százalékos rokkant ma havi két pengőt kapjon, amiből igazán nem tudja fenntartani magát. Teljesen lehetetlennek tartom, hogy egy hadiözvegy ma 5 pengőt kapjon, ímert abból igazán nem lehet eltartania magát. Azt látjuk, amit egyik előttem felszólalt képviselő úr is kifejtett, hogy egyes községek szegényei többet kapnak, mint az a hadiözvegy, aki mindenét odaadta, aki kenyérkeresőjét elvesztette s ma kénytelen öt pengőből tengődni, amiből természetesen nem tud megélni. Sőt lehetetlennek tartom azt is, hogy a hadirokkantaknak 40 pengőt adnak temetkezési segély címén. Nem hiszem, hogy lenne Magyarországon város vagy község, ahol 40 pengőért el lehetne valakit temetni. Legalább ezeknek a hadiözvegyeknek adjuk meg azt a tisztességes, becsületes, kiérdemelt, kiharcolt lehetőséget, hogy becsülettel, tisztességgel temessék el őket, akiknek férje kint a ha:rctéren életét adta a hazáért. A rokkant-törvény 27. §-a kimondja, hogy a legalább 20 munkást állandóan foglalkoztató ipari üzemek és iparvállalatok, továbbá a mozgóképszínházak, az 1000 katasztrális holdnál nagyobb 'birtokok kötelesek az alkalmazottak 'és a cselédség 10%-áig hadirokkantakat, hadiözvegyeket és hadiárvákat alkalmazni. Felhívom azonban a miniszter úr figyelmét arra, hogy a törvénynek ez a szakasza nincs végrehajtva. Hajlandó vagyok a miniszter úrral nagyon sok nagybirtokon, nagyüzemen és nagyvállalaton végigmenni s a miniszter úr azt fogja látni, hogy ezt a szakaszt nem hajtották végre. (Boezonádi Szabó Imre: Tessék feljelenteni! Megbírságolják őket!) Tessék ezt ellenőrizni és aki ezt a rendelkezést nem tartotta be, azt szigorúan megbüntetni. (Gr. Takách-Tolvay József: A miniszter úr kijelentette, hogy megteszi!)
