Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.
Ülésnapok - 1935-253
Az országgyűlés képviselőházának 25$. Imre: Azért lesz törvény ebből!) En azt mondom, nincs fontos abb dolog, mint ennek a törvénynek tökéletes és precíz végrehajtása. A végrehajtási utasítás kapcsán nem tanáccsal akarok én itt szolgálni, hanem egy kívánságomat fejezem ki. En szeretném azt, ha a miniszter úr nemcsak egy kódexben nyomatná ki, hogy kit milyen jog illet meg tűzharcos-jogcím alapján, hanem szeretném, ha minden községben nagy ívplakátokkal közhírré (tennék, hogy mi a törvényadta joga egy tűzharcosnak és milyen előnyök illetik meg őt nemcsak majd e törvény kapcsán, hanem az összes eddigi törvények kapcsán is, ami jog még megvan és amely joggal még élni lehet. (Pinezich István: Majd a Szövetség!) Tudjuk azt, hogy faluhelyen a közhírrététel egyszerűen dobszóval történik, a dobot akkor ütik meg, amikor a férfilakosság kint a mezőn, a határban dolgozik, az asszonynép, a gyermekek meghallgatják, ha árverést hirdetnek, akkor arra felfigyelnek, ha adóbefizetésre hívják fel a népet, akkor beszaladnak a kapu alá, hogy ne is hallják, (Derültség.) ellenben ha ilyen dolgokról van szó, akkor nincs, aki azt komolyan tudomásul vegye. Hiszen éppen a fcözhírrétételnek a hiányossága okozta például azt, (vitéz gr. Takách-Tolvay József: Károlycsapatkereszt!) hogy a védettség kérdéséről itt, ebben a parlamentben, hetekig tartó hosszú,, kemény harcot kellett vívni, mert mindössze 55.000 embert bírtak bevenni & védettségbe akkor, amikor utólagosan több, mint 300.000 ember jelentkezett (Mózes Sándor: Akkor nem akarták bevenni!) és később nem lehetett bevenni őket. Ez a kérdés nem ide tartozik, csak én arra hívom fel a figyelmet, hogy mit jelent az, ha valaminek a közhírrététele nem tökéletes és nem precíz. Ezenkívül ennek a (törvényjavaslatnak a keretében nem adatik kodifikációs szempontból sem mód arra, hogy az eddig hozott törvények rendelkezéseinek a betartására vonatkozólag itt rendelkezés foglaltassék, azonban mégis csak a miniszter úr figyelmébe és az összkormány figyelmébe ajánlom azt, hogy mivel a régi törvényekben semmiféle szankció nem volt, vagy megtartották azokat,, vagy nem, vagy beteljesedett a törvény akarata, vagy nem, semmiféle hátrányt sem jelentett senkire, ha a törvényt áthágta vagy nem tartotta be, én ezért szükségét látom annak, hogy utólagosan, ha másképpen nem lehet, movelláris úton gondoskodás történjék arról, hogy minden, ma még életben levő és kedvezményi lehetőségeket nyújtó törvény, lamely a tűzharcosokra vonatkozik, utólagos szankciókkal megerősíttessék, mert ha mindazt keresztül fogják hajtani a való életben, amit az eddig hozott törvények és rendelkezések ezek részére nyújtottak és az új törvény nyújt, :akkor az már elegendő gondoskodás lesz és el fogjuk érni azt a célt, amelyet a frontharcosok érdekében el akartunk érni. (Boezonádi Szabó Imre: A javaslatot elfogadom! — Mózes Sándor: Tudja ő, hogy mikor kell befejezni! — Br. Berg Miksa: Megérdemlik a tűzharcosok, hogy velük foglalkozzunk! — Konkoly-Thege Kálmán: Foglalkozunk: is! — Zaj a jobboldalon.) A miniszter úr beszédében utalt arra is, hogy a végrehajtási utasítás során vigyázni fog majd arra, hogy minden rendelkezés, ami itt ebben a tűzharcos-javaslatban a tűzharcosok részére biztosítva lesz, valójában élő valóilése 1937 november 16-OM, kedden. 467 sággá is váljék. Erre valóban szükség is van, mert az adósságokat leróni, a nemzet frontharcosait, hadirokkantjait megbecsülni elsőrangú állami érdek és nemzetvédelmi kötelesség. Egy nemzetnek az életében nagyon sokszor lehetnek zökkenők, nagyon sokszor lehetnek olyan idők, amikor egy nemzet adottságai révén nem képes eleget tenni a; maga kötelességeinek. Talán ezeket a mai időket is ilyeneknek lehet tekintenünk, amikor nem lehet teljes mértékben kielégíteni mindazt az igényt, amely kielégítésre vár, annál is inkább, hiszen a honvédelmi miniszter úr nem teljesen ezt a javaslatot akarta a Ház; elé hozni, ő ennél többet, ő ennél gazdagabbat akart hozni. Ott állt azonban a háta mögött a pénzügyminiszter úr» beletette 'zsebébe a kezét és nem engedett a saját zsebébe nyúlkálni. Kétségtelen tehát, hogy a pénzügyi nehézségek igen sok^ üdvös javaslat megvalósulását megakadályozták, amikor azonban egy ilyen kérdésről van szó, akkor azt mondom, hogy jobb volna, ha a pénzügyminiszter úr egy kis szívtágulást kapna és egy kicsit jobban kinyitná az állam erszényét, mert van miről gondoskodni és van mit ebben az országban meghálálni, ha még annyira szegények vagyunk is. Elismerem annak igazszágát, hogy olymódon nem bírunk áldozni, ha tényleg minden vonalon keresztülvisszük az úgynevezett állampolgári szegénységet, de amikor azt látj ulk, hogy ebben az országban még ma is hatalmas nagy vagyonokat tudnak tartalékolni, amikor azt látjuk, hogy ma még egymillió és másfélmillió pengős jövedelmei vannak egyes embereknek, akkor kell hatalomnak lenni az állam részéről is arra, hogy odanyúljon, ahonnan még van mit venni akkor, amikor ezt az áldozatot <a nemzet kéri valakitől. (Helyeslés jobb felől.) Egy alkalommal, amikor egy árverést kívántam megakasztani egy bankban, disputába bocsátkoztam a vezérigazgató úrral és beszélgettünk arról, hogy ^milyen nehéz ma az ország helyzete. Megkérdeztem az uraktól, hogyan tudnak nyugodtan aludni, nem érzik azt a hihetetlen különbséget, amely köztük és azok közt van, akiket naponta kipakkolnak földjükből, birtokukból, nem félnek, hogy egyszer megmozdul ebben az országban az a milliós tömeg és azt mondja, hogy csak eddig és nem tovább, nem látják azt a szörnyű felelősséget, amelyet magukon viselnek azért, mert ilyen szűkmarkúan bánnak milliós tömegekkel? Azt mondotta nekem a direktor: »Kérem, ha énhozzám jönni fog egyszer komoly intelem arra, hogy a nemzet érdekében áldozzak, áldozni fogok.« En várom ezt a, komoly intelmet a kormány részéről. Tessék ezzel a komoly intelemmel jönni minden ' nagy nemzeti kérdésben, amikor a nemzet érdekének szolgálatáról van szó és tessék mindenkinek meghajtani derekát olyan kérdések előtt, amelyekben az egyetemes nemzeti érdek jelenik meg és amelyek a nemzet céljainak megfelelnek. Igaz, hogy a törvényjavaslat nem nyújtja mindazt, amit szerettem volna, de hatalmas nagy lépés a nemzet katonáinak megbecsülése terén. Ezért ezt a javaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Éljenzés és taps a baloldalon. — A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Csikvándi Ernő jegyző: Báró Berg Miksa! Báró Berg Miksa: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Mindenek előtt engedjék meg, hogy há69*
