Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-253

464 Az országgyűlés képviselőházának 25È. ülése 1937 november 16-án, kedden. menőleg is reparáltassanak azok a hibák, vagy mulasztások » amelyek annyira igazságtalanok és éppen ezért annyira fájóak, mégis fel kell vetni a kérdést, nem lehetséges-e ezeket a gyógyszereket részletekben adagoltatni, úgyhogy azok, akiknek kisebb a (bajuk, akiknek gyógyítása kevesebb költségbe kerül, gyógyíttassanak és meggyógyuljanak, hogy így azok, akiknek súlyosabb a betegségük, a nagyobb betegek is bizton remélhessék a gyógyulást, látván azt,, hogy a kisebb költségeket okozó betegeken már segítettek. Az erkölcsi elégtétel, az erkölcsi megbecsülés elsősorban rendszerint a tiszteletadásban nyilvánul meg. Kérdezem azonban, — és erre a szomorú társadalmi jelenségre fel kell hívnom a figyelmet — vájjon nem szomorú dolog-e az, hogy ha valaki lát egy hadirokkantait nagyon gyengén öltözködve, akkor arra a hadirokkantra, cil 1 cl cl tűzharcosra elsősorban nem tisztelettel gondol, amely tiszteletet pedig köteles neki megadni, hanem a széles néprétegek elsősorban szánakozással néznek rá. Ezt a szánakozás t kell megszüntetni. A tisztelet, a tekintély nemcsak a címekben jut kifejezésre. A tűzharcos szó nagyszerű cím, tiszteletet érdemel, sőt tiszteletet parancsol, de a tisztelet és a tekintély az anyagi függetlenségen is alapul. Meg kell teremteni az anyagi függetlenség lehetőségét azoknak, akik ennek a törvénynek a keretében ma még nincsenek benn, akiket kihagytak, vagy kifelejtettek. Itt arra gondolok, hogy könyöradomány, ínségmunka és ínségsegély nélkül, emberi módon élhessenek azok, akik iránt a nemzetnek hálával és tisztelettel kell lennie. Ami a megbecsülés hiányát illeti, erre csak egy példát mondok. Az igaz, hogy a javaslat szerint a tűzharcos nevet joggal használhatják azok, akik azt kiérdemelték, s akik arra rászorultak, — ez helyes — kérdezem azonban azt,, hogy ha például egy miniszteri titkár kiírná az ő névjegyére azt^ hogy »tűzharcos és miniszteri titkár«, vájjon jobban megbecsülik-e ezit azok a kollégái, akik nem voltak tűzharcosok, akik a háború és megpróbáltatások ideje alatt megelőzték ezeket. Mélyen^ t. Ház! Igazán sajnálom, hogy^ a miniszter úr azt mondotta, hogy nincs módjában ma az előléptetéseknél történt hibákat reparálni, nagyon kérem ' azonban a miniszter urat, hogy ha a reparálást nem lehet ma és az egész vonalon megcsinálni, méltóztassék a kérdést talán részletekben megoldani. Kérje be a miniszter úr az egyes szolgálati helyekről a statisztikai adatokat, — a törvény módot ad erre — kérje be azoknak a tűzharcos tisztviselőknek és segédtiszteknek az adatait az egész vonalon, akiket pretereáltak és méltóztassék kiszámítani azt, hogy ezeknek az érdemes tisztviselőknek a megfelelő fizetési osztályba való besorozása az államkincstárnak milyen összegbe kerülne. Még arra is felhívom a miniszter úr figyelmét, hogy ha például akár az állami üzemeknek, akár a törvényihatóságoknak, ,akár egyéb más szolgálati ágaknak, amelyeknek legfelsőbb felügyeletű fóruma maga a kormány, azt méltóztatnék mondani, igen t. miniszter úr: téged államvasút, téged posta, téged főváros pedig felhatalmazlak arra, hogy költségvetésed keretén belül ezt az összeget _ előteremtsd, akkor igen t. miniszter úr, megint egy nagy lépéssel mennénk előre és az igen helyes elsődleges erkölcsi megbecsültetés igen erős' mértékben domborodna ki. A miniszter úr azt is mondotta, hogy a Károly-csapatkereszt utólagos megszerzését lehetővé fogja tenni, tehát ezzel a kérdéssel nem foglalkozom részletesebben; foglalkoztam volna a miniszter úr beszéde előtt, de kedvező választ kaptam. Erre csak az, a válaszom t. miniszter úr, hogy a briliáns, amely hamu alatt van, akkor is briliáns, ha hamu alatt van, de • előbb-utóbb előkerül. Akik később tudják bizonyítani azt, hogy érdemeket szereztek, ennek a nemzetnek és a nemzet hadseregének épp olyan kiválóak, mint azok, akik jogosultságukat előbb bizonyítottak be és így a Károlycsapatkeresztet előbb szerezhették meg. A miniszter úr beszédében elismerését fejezte ki a Frontharcos Szövetség, valamint a Hadirokkant Szövetség munkájáért. Kérnem kell a szövetségek vezetőségét, hogy a szövetségekből teljesen kapcsolják ki a pártpolitikát. Ha ez megtörténi, akkor meg méltóztatnak látni, hogy a tűzharcosoknak, a hadirokkantaknak és a többieknek nem több szövetségük lesz, hanem ezek az érdemes férfiak egy szövetségben fognak tömörülni. A szövetségek vezetőségének pedig azt mondom, hogy sokkal nagyobb szolgálatot tesznek ezek az urak a nemzetnek akkor, ha a pártpolitikát kikapcsolják működésük köréből. Most már úgyis elég nag-y lesz a működési területük, mintha a politikának sokszor oly szövevényes és kacskaringós labirintusába eltévedjenek. A t. miniszter úr nyilatkozatot! tett arra vonatkozólag, hogy körülbelül 25.000 azoknak az altiszteknek, díjnokoknak és tisztviselőknek a száma, akik — ha jól értettem a miniszter úr szavait — sérelmet szenvedtek. En azonban azt hiszem, hogy ez a szám túlnagy, mert ha 25.000-en volnának olyanok, akik sérelmet szenvedtek az előléptetéseknél, akkor nekem nem volna igazam, mert olyan borzalmas Öszszeget jelentene a reparáció, hogy arról ma beszélni alig lehetne, de azt hiszem, sokkal kisebb ezeknek a száma. (Kőder Vilmos honvédelmi miniszter: A hadi-pótdíjasok száma és nem a sérelmet szenvedettekké! Nagy különbség!) Nagyon kérem tehát a miniszter urat, méltóztassék ezt a statisztikát, amelyre előbb hivatkoztam, magához •bekéretni.. Az igen t. miniszter úr az ifjúságról is beszélt. Aláírom, amit idevonatkozólag méltóztatott mondani. Ha gondoskodnak valamiképpen az ifjúság elhelyezéséről, ez igen fontos, de az is fontos, hogy az ifjúság lássa például maga előtt azt, hogy azok, akik annak idején, a világháború idején fiatalok voltak, azért, mert a harctéren teljesítettek szolgálatot és mert az életüket kívánták áldozni, nem késtek el az előléptetési lehetőségektől. Nem győzöm a mélyen t. miniszter úr szíves figyelmét erre eléggé felhívni, mert méltóztassék elhinni, hogy ennek az egyetlen kérdésnek reparálása morális szempontból sokkal nagyobb, mint az az anyagi áldozat, amelyet a kormány ebben a kérdésben hoz. De lehet ezein pénz nélkül iis segíteni. __ Itt vannaik az előléptetések. Nem iháláis ezt nekem kifelé mondanom, de ez az igazság. A legközelebbi előléptetésnél például, amiikor — mondjuk — 20 olyan tisztviselő lép elő vagy kerül kinevezésire, aki a, VIII. fIzetési osztályban van, a rangsorban menjen >eilőre tíz és azok közül,