Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.
Ülésnapok - 1935-253
Az országgyűlés képviselőházának £53. elhangzott beszédében az a kijelentés, amely szerint még számos általa f elsorolt cselekedetre van szükség a tűzharcosok érdekéiben. T. Ház! A honvédelmi inlinisztíer úrnak szemiélye a képviselőiház minden pártja előtt egyaránt köztiszteletben, áll. A honvédelmi miniszter úr személye iránt a képviselőháznak minden, tagja páirikülönbség nélkül bizalommal viseltetik. Ez a bizalom és ez a köztisztelet megmutatkozott a törvényjavaslat tárgyalása során is és amikor én most az ő beszéde után ínég szólásra emelkedem, ezt nem azért teszem, mintha lar.sztót szaporítani kívánnám, hanem pusztán és [kizárólag azért, mert néhány speciális és általános kérdésben» amelyre a honvédelmi miniszter úrnak felszólalása ki nem terjeszkedett, szeretném a törvényhozásnak és a honvédelmi miniszternek figyelmét felhívni s e kérdésiben a helyes, a megértő és igazságos elintézésre ígéretet kapni. Két speciális kérdést kívánok szóvátenni. Az egyik vonatkozik arzokra a közüzemi tisztviselőkre, akik előzőleg egy vállalatnál töltötték el szolgálati idejük egy részét és később váltak közüzemi tisztviselőkké. A tűzharcos törvényjavaslat azt mondja, hgoy ha valaki egy olyan vállalatnál van alkalmazásban, amelynél az _ alkalmazottnak nyugdíj jár, akkor nyugdíjévéibe az előző vállalatnál eltöltött ideje is számíttassék be. Ehhez még kiegészítésképpen annak hozzáfűzését kérném, számíttassék be a nyugdíj igénybe az a szolgálati idő is, amelyet ugyanannál a vállalatnál, de esetleg még csak ideiglenes, nem véglegesített, vagy nem kinevezett minőségben töltött el a volt tűzharcos tisztviselő, mert ha ez nem történnék meg és ez az igénye törvényesen nem biztosíttatnék, nagyon könnyen három-négy évi szolgálatig időt vesztene nyugdíjigénye szempontjából. A. másik speciális kívánság, amelyet e törvényjavaslattal kapcsolatosan a honvédelmi miniszter úrnak és a honvédelmi minisztériumnak, nemkülönben a t. Háznak figyelmébe ajánlok, a törvényjavaslat 7. §-ával függ össze. Szeretném, ha a végkielégített magyar királyi államrendőrök érdekében bevétetnék a 7. §-ba azt is, hogy nemcsak a nyugalomba helyezettekre, hanem a végkielégítettekre is vonatkozik e szakasznak rendelkezése és ha ez be is iktattatnék. Óhajtom, hogy iktattassák be a 7. § legutolsó mondata után ez a mondat, amelyet a végkielégített m. kir. államrendőrök kérnek, hogy nemcsak a nyugalomba helyezett, hanem a végkielégített rendőrök is, még pedig akkor is, ha a beszámítás kérdésében megelőzőleg már akár az illetékes minisztérium, akár a közigazgatási bíróság jogerős elutasító határozatot nozott, vagy akkor is, ha a beszámításra irányult újrafelvételi panaszt a közigazgatási bíróság e törvény életbe lépte előtt elutasította. Az ilyen tárgyban beadandó kérvényre az 1934. évi I. te. 6. §-ának elévülési intézkedése nem vonatkoztatható. ' T. Ház! Abban az esetben, ha ez a szöveg is bekerülne a törvénybe, ennek a módosításnak elfogadásával lehetővé válnék az, hogy amit a már nyugdíjazott, vagy ezután nyugdíjazandó tűzharcos állami alkalmazottak meg fognak kapni, — egy évnél nem nagyobb megszakítás esetén, katonai szolgálati idejük beszámítását — ezt az egyenlő állampolgári elbánás elvei alapján és a harctéren vérrel szerzett joguk és alázatos kérésük alapján megkaphassák a végkielégített m. kir. államrendülése 1937 november 16-án, kedden. 461 őrök is, akiknek megvan a 6—7—8, sőt többeknek a 9 évi szolgálati idejük is az államrendőrségnél, ezenkívül a 4 évet meghaladó katonai szolgálatuk az, 5 hadi évvel és mégsem kapnak nyugdíjat, csak csekély végkielégítési összeggel bocsátották el őket, mert néhány hónapi megszakítási idő volt katonai szolgálatuk és az állami szolgálat között. Ezt a méltányos kérelmet ajánlom a honvédelmi miniszter úr figyelmébe. Méltóztassék azonban megengedni, hogy e speciális kérelmek mellett általános kívánságokat is hangoztassak, legelőször abban a kérdésben, amelyet a honvédelmi miniszter úr is érintett beszédében. Ez pedig a honosítás kérdése. A honvédelmi miniszter úr azt mondotta, hogy a honosítás területén méltányos elbánást érdemel a tűzharcos, de ez magában a jogot még nem adja meg. Méltóztassék megengedni, hogy én azt a kérelmet terjesszem elő a honvédelmi miniszter úrhoz, mint a tűzharcosok legfőbb patrónusához, mint f a magyar állami rend fenntartójához, méltóztassék a közigazgatás rendje felett őrködő belügyminiszter úrnál kieszközölni azt, hogy az olyan tűzharcosok, akik legalább 10 éve a magyar állam területén laknak, ha Nagy-Magyarországon születtek és itt kötelességüket mindenkor teljesítették, úgy az adózás szempontjából, mint pedig a háborúban vérük hullajtásával, ezek tényleg abban a méltányos elbánásban részesüljenek, hogy honosítási vagy visszahonosítási kérelmeik — s ez a minimális, amit tűzharcos megérdemelhet — a legelsősorban és kedvezően intéztessenek el. Méltóztassanak megengedni, hogy egy másik kérelmet is előterjesszek, amely ugyancsak a belügyminisztériummal kapcsolatos és ez a névmagyarosítás (kérdése. Néhány esztendővel ezelőtt az egész országban állandóan agitáció folyt felsőbb helyről, a kormányzat részéről, abban az irányban, hogy mindenki, akinek idegen hangzású neve van, változtassa meg a nevét és nyerjen magyar nevet úgy, ahogyan lelkében, egész habitusában is magyar. Az utóbbi esztendőkben ebben az irányban egészen más elbánást tapasztaltunk. Legutóbb a belügyminiszter úr azt mondotta, hogy különös érdem szükséges ahhoz, hogy valaki névmagyarosítást kérhessen. A tűzharcos-javaslat kapcsán legyen szabad azt hangoztatnom, hogy különösebb érdem, mint az, ha valaki tűzharcos volt, vagy ha tűzharcos leszármazottja, hadiözvegy, hadiárva, semmilyen tekintetben sem lehet és ezért arra kérem a honvédelmi miniszter urat, méltóztassék odahatni, hogy a tűzharcosok, hadiözvegyek és hadiárvák névmagyarosítási kérelmei soron kívül, mindenkor kedvezően intéztessenek el. Ugyancsak ezzel kapcsolatban legyen szabad még egy harmadik, közjogi területen a tűzharcos-javaslathoz tartozó kérdéshez hozzászólnom és ez a rövidesen szőnyegre kerülő választójogi reform kérdése. Már a háború alatt elhatároztatott ebben a teremben, hogy annak, # aki. hazájáért vérét áldozta, az a minimális jog meg Ikell, hogy adassék, hogy hazájának sorsába szavazati jogával beleszólhasson. En ezért arra kérem a honvédelmi miniszter urat, — miután most tudomásom szerint, sorozatosan minisztertanácsokon tárgyalják a választójog reformjának előkészítését — méltóztassék biztosítani a tűzharcosnak és ugyanakkor a hadiözvegynek azt a jogát, hogy az, aki igazolt tűzharcos, igazolt hadi-