Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-253

462 Az országgyűlés képviselőházának 253 özvegy, minden más kritériumtól eltekintve, i feltétlenül bekerüljön a választók névjegyzé­kébe, ami ugyan nagyon csekély elismerés a tűzharcossal és a hadiözveggyel szemben, de, azt hiszem, szintén olyasvalami, ami az ország minimális tartozásaként fennáí ezzel a réteg­gel szemben. T. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy most még csak egyetlen kérést terjesszek elő. Ez arra vonatkozik, hogy ha a múltkorihoz hasonló razziák lennének ismét, — akár a vá­rosnak ugyanazon a területén, mint legutóbb, akár a város más területein — akkor minden más papírnál 'kitűnőbb és elsőrendűbb iga­zolvány legyen a tűzharcos, a hadiözvegy és a hadiárva igazolványa és az a tűzharcos, ha­diözvegy vagy hadiárva ne ikerülhessen, abba a helyzetbe, hogy a toloncházba zsebmetszők­kel együtt vigyék ki. Ez az elismerés feltét­lenül szükséges a tűzharcosokkal, hadiözvy gyekkel és hadiárvákkal szemben és én azt kérem, méltóztassék olyan igazolványok kiál lításáról gondoskodni, hogy így mindazok, akik tűzharcosok, hadiözvegyek, vagy hadi­árvák, minden vexatúrától, minden inzultus* tói egyszersmindenkorra mentesüljenek. Ezzel a kérdéssel kapcsolatban méltóztas­sék megengedni, hogy válaszoljak annak _ a képviselőtársamnak, aki a mult inter pellációs ülésen, amikor a razzia kérdése szóbakerült, azt kiáltotta bele a képviselőház üléstermébe, hogy a Dob-utcában nincsenek hadiözvegyek. Mert a Dob-utcában, valamint abban az egész városrészben nagyon sok hadiözvegy, front­harcos és hadiárva van. Sok olyan ember van ott, akinek nem kérdezték sem az osztályát, sem a foglalkozását, sem a felekezetét, amikor kivitték a harctérre és aki nem kérkedett ez­zel, mert odakünn egyenlő volt mindenki, bár­mely felekezethez, bármely osztályhoz, bár­mely hivatáshoz tartozott. En nem akarom azokat az adatokat, amelyek rendelkezésemre állanak, itt ennek az ünnepélyes javaslatnak tárgyalása kapcsán a Ház elé hozni, de annak a képviselőtársamnak, aki közbeszólás for­májában ezt a könnyelmű kijelentést tette, szívesen rendelkezésére bocsátom és remélem! boígy azzal fogja jóvátenni ezt a közbeszólá­sát és azzal fog bocsánatot kérni ezektől a megbántott hadiözvegyektől, hogy legalább annyi pengőt fog adni a Hadirokkantak, Hadiárvák és Hadiözvegyek Országos Nem­zeti Szövetsége karácsonyi felruTiázási akció­jára, valamint^ a főméltóságú asszony kará­csonyi akciójára, mint ahány hadiözvegy, hadjárva és hadirokkant találtatik az általa meigicsúfolt, lenézett Dob-utcában. T-i Képviselőház! A honvédelmi miniszter úr szavai mindnyájunkban — bármely párt­hoz tartozók legyünk is — csak megnyugvást kelthetnek elismerés és köszönet érzé­sét válthatják ki. A honvédelmi miniszter úr kijelentette, hogy a hadseregben nem tűrte és nem tűri a politikát. Ennek tanújelét is adta mindaz idő óta, amióta a honvédelmi minisz­teri székben ül. A honvédelmi miniszter úr iránt — amint már mondottam — az egész or; szagnak pártkülönbségre való tekintet nélküli bizalma^ mutatkozott meg e törvényjavaslat tárgyalásánál, amely bizalom nemcsak a hon­védelmi miniszter úr személyének, hanem az általa a parlamentben képviselt magyar had­seregnek is szói, amely magyar hadsereg mindnyájunknak egyaránt kincse, dísze f és büszkesége, amelynek költségvetését is párt­. ülésé 1937 november 16-án, kedden. különbség nélkül tettük magunkévá a leg­utóbbi költségvetési vita során, A honvédelmi miniszter úr azt mondotta, hogy e javaslattal azt célozza, hogy arról le­gyen szó, ami bennünket eêyesit es nem ar­ról, ami bennünket szétválaszt. Sohasem volt ilyen szavakra .annyira szükség, mint éppen ezekben a mai időkben és soha nem volt eny­nyire szükség az ilyen szavaknak megfelelő cselekedetekre. Minthogy a honvédelmi miniszter • úrban olyasvalakit ismerünk, akinek szavai és cse­lekedetei egyeznek és arányban állnak, ezért, hacsak részlettörlesztés is ez a javaslat a ma­gyar frontharcosok, a magyar hadirokkantak, hadiárvák és hadiözvegyek számára, hacsak részlettörlesztése is annak a nagy r nemzeti adósságnak, amelyet valamennyien átérzünk és amelynek további részleteit mindannyian együttesen törleszteni kívánjuk, mégis, erről az oldalról is, mint ellenzéki pártállású kép­viselő is úgy érzem, (köszönetet kell monda­nom a honvédelmi miniszter úrnak^ azért, hogy ezt a törvényjavaslatot a Ház elé hozta. (Temple Rezső: Elfogadja-e, vagy nem? El­lene iratkozott fel!) Elfogadom. (Derültség.) Elnök: T. Ház! Kénytelen vagyok meg­állapítani, hogy a képviselő úr a javaslat el­len iratkozott fel és most mégis elfogadja. (Helyeslés és derültség.) Szólásra következne Balogh István kép­viselő úr. A képviselő úr nincs jelen. Homonnay Tivadar képviselő úr követke­zik szólásra. Homontnay Tivadar: Mélyen i. Ház! Tel­jesen egyetértek az előttem szólott igen t. képviselőtársammal 'abban, hogy ünnepélyes javaslatot tárgyalunk- De én azt hiszem, hogy ez a javaslat még ünnepélyesebb lett volna akkor, ha pántokra való tekintet nélkül a pár­tok és a képviselők, akik ennek az ünnepélyes javaslatnak a tárgyalásában résztvettek, mind elfogadták volna a javaslatot. Nem, követem azonban a képviselőtársamait azon az úton, hogy a javaslat ellen iratkoztam fel, mert én, mint ellenzéki képviselő, a javaslat mellett foglalok állást és azt örömmel meg is szava­zom. (Helyeslés a jobboldalon.) Igen t. Ház! Nehéz és hálátlan egy kép­viselőnek a helyzete akkor, ha egy miniszteri felszólalás után áll fel és kívánja elmondani a maga mondanivalóit, de még nehezebb és még hálátlanabb a helyzete akkor, ha egy ilyen átfogó és összefoglal ó^ miniszteri felszólalás után kénytelen egy képviselő a szíve sugalla­tát követve a törvényjavaslathoz úgy hozzá­szólani, hogy olyanról beszéljen még, amiről addig nem beszéltek. A mélyen t. miniis'zter úr azt mondotta, hogy két hetiig tartott ez a vita és elismerésiéit fejezte ki ezért. Igen. t. Ház, à Válta két hétig tiartott. die mem húzódott el két hétig, mint fi hogy öt perccel ezelőtt az egyik igen t. bará­tom mondotta mefcem, mert a vita — szerintem — csak akkor húzódik el. ha. inem kíséri kellő érdeklődés, vagy ha például a, vitát meg­obs'trualjáit. Ez a vita tehát nem húzódik, ez a vita tant. Ez a vita tart inéig ez után a nagy­szerű minlsKteiri nyilatkozat után lis. Ez a vita a tisztelet, ez a, vita az elismerés az élő hősök iránt. Ez a vita mélységes hódolat a harctéren elesett, vagy a harctéren szerzett betegségéből kifolyólag itthon elhunyt hőseink iránt. De én azt szeretném, ha a miniszter úrnak

Next

/
Thumbnails
Contents