Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-253

460 Az országgyűlés képviselőházának 25 taps.) A törvényjavaslat nagy és átütő ereiét éppen abban látom, hogy a széles és elmélyült parlamenti vita «órán a benne képviselt, eszmét már mindenki ismeri és azt mindenkinek méltányolnia kell. : Ezt az elhangzott indítványok alapján úgyis biztosítani szándékozom, hogy a tűzharcosok széles rétegébe való eljuttatásáról gondoskodom, a különböző törvényekben és rendelkezésekben foglalt intézkedéseket pedig egy gyűjteményes kiadásban összefoglalom (Élénk helyeslés.) és könnyen hozzáférhetővé teszem. (Horváth Zoltán: De nehogy olyan legyen, mint az adó-kódex! — Derültség.) A másik út, a jövőben az érdekképviseleteken keresztül vezet. Es itt mulasztást követnék el, ha egy évi miniszterségem után is {Élénk éljenzés.) nem vetnék egy pillantást a múltba és nem emlékeznék meg két szövetségről, amely közvetlenül képviselte a hadviseltek érdekeit. Az egyik a Hadigondozottak Nemzeti Szövetsége, a másik pedig a Frontharcos Szövetség. (Éljenzés.) Mindkettőnek a keletkezésénél magam is ott állottam. A fennállásuk előtti és utáni időt összehasonlítva, méltánytalanság és elfogultság volna el nem ismerni azt az irányító és összefogó erőt, amely az elégedetlenség tengeréből az érdekképviselet tagjait kiemelte, őket egyenes vágányra hozta és érdekeiket lankadatlanul képviseli. A múltból tehát necsak kifogásokat hozzunk át, amelyek talán nem is merültek volna fel, ha a Frontharcos Szövetség is már jóval korábban törvény alapján működhetett volna, hanem ismerjük el, különösen a Frontharcos Szövetség működésében azt a külön érdemet, hogy nemzetközi viszonylatban, ahol különben nehéz lett volna kapcsolatokat teremteni, a magyar tűzharcosnak megismerést, elismerést és megbecsülést szerzett (Éljenzés.) és kedvező légkört teremtett a. békés együttműködés terén. A jövőben a törvényjavaslat alapján és új hatásos r alapszabályokkal működő tűzharcos-szövetségben látom az átfogó és egyesítő erőt és benne azt a szervet, amely a honvédelmi miniszter határozott irányítása és felügyelete mind hivatalos, mind. társadalmi úton érvényt szerez a tűzharcosok érdekeinek. Ha érdékképvisel etekről ^ beszélek, meg kell itt emlékeznem mindazokról az érdekképviseletekről, amelyek a tűzharcos-törvényjavaslat előkészítése során a hadviseltek^ és tűzharcosok érdekeit melegen képviselték. Idesorolom a Vitézi Széket, a Közszolgálati Alkalmazottak Nemzeti Szövetségét, r a Nyugállományú Katonatisztek Szövetségét, a Hadviselt Közszolgálati Alkalmazottak Bajtársi Szövetségét, a Hadviselt Magyar Vasutasok Szövetségét és végül a magánalkalmazottak szövetségeit más egyesülésekkel együtt. Második útként az érdekképviseletek után a társadalmat említettem, és itt kapcsolom be a harmadik útirányt, ez pedig: a közélet és a társadalom. Itt sok és nagy lehetőséget látok, olyan lehetőségeket, amelyek az államnál és közigazgatásnál ma már jórészt alig érhetők el. A lehetőségek alatt azonban kötelezettségeket is értek, amelyeket vállalniok kell mindazoknak, aki a tűzharcosok kötelességteljesítésének sokat köszönhetnek. Ezeket felkutatni és kihasználni az érdekképviseletek feladata, amint ez például éppen a tűzharcosok számára ma minden államban jóformán az egyetlen lehetőség. T. Ház! összefoglalásom végére érve nyugodt lelkiismerettel állok a törvényhozás előtt 3, ülése 1937 november 16-án, kedden. abban a meggyőződésben, hogy a törvényjavaslat minden^ jórészt az idők múlásában rejlő hiányossága, mellett is, megadja erkölcsi és anyagi téren azt, amit ma meg lehet adni és nem zárja el a jövő útját. Számomra külön elégtételül szolgál az, hogy az első törvényjavaslat, amelyet a t. Ház előtt képviselhetek, a magyar tűzharcosokról és tűzharcosoknak szól. Készemről szenény, de egyben mélységes hála ez sok-sok ezer tűzharcos bajtársam iránt közvitéztől a tábornokig, akiknek jómagam is nagyon-nagyon sokat köszönhetek. (Élénk éljenzés es taps.) így a vállalt feladat ma már nem hálátlan számomra és a rögös út, amelyen egy éven át jártunk, nem volt hiábavaló; különösen azért nem, mert a javaslat tárgyalása során elhangzott minden felszólalás nemcsak a tűzharcosok méltó megbecsülése és értékelése volt, de megértés a javaslat létrejöttével szemben is. Mindezért nekem kell elsősorban köszönetet mondanom a t. Ház minden tagjának, A törvényjavaslat elfogadásával a magyar törvényhozás és általa a mai magyar nemzedék még mindig méltóan juttatja kifejezésre tűzharcosaink megbecsülését, de méltó emléket állít önmagának is a magyar törvényhozás, amikor — sok államot megelőzve — törvényerőre emeli a javaslatot. A honivédeími miniszter a törvényjavaslattal nem fejezte be munkáját; az ő igazi munkája csak most kezdődik s ennek bizonyára minden honvédelmi miniszter szívvel-lélekkel, becsülettel fog eleget tenni. Ebben a meggyőződésben kérem a t. Házat, méltóztassék a törvényjavaslatot általánosságban és részleteiben is elfogadni. (Hosszantartó élénk éljenzés, helyeslés és taps. — A szónokot számosan üdvözlik ) Elnök: Az ülést 5 percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: A t. Ház ülését újból megnyitom. Szólásra következik Vázsonyi János képviselő úr. Vázsonyi János: T. Képviselőház! A honvédelmi miniszter úr előbb elhangzott beszédéből annak a bevezető szavai ragadtak meg legjobban, mikor azt mondotta, hogy ez; a törvényjavaslat a nemzeti adósság törlesztésére szolgál. Húszesztendős nemzeti adósság első részletének a törlesztése ez a frontharcosokkal szemben, ahogyan törlesztés volt a hadirokkantakkal, a hadiözvegyekkel és hadiárvákkal szemben az a javaslat, amely a hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák segítségére óhajtott szolgálni, de valójában csak szimbolikus segítséget nyújtott, mert lényegében a hadirokkantak legnagyobb része még ma is inkább alamizsnaszerű juttatásban részesül csupán, mint sem a tényleges áldozatával arányban álló segítségben és elismerésben. T. Ház! Ezen törvén y javaslat vitája során csak a körül folyt a. vita az. egyes felszólaló íöépviise'lő urak között, a különböző pártokból felszólalt szónokok között, hogy az egyik többet óhajtott nyujitlani a tűzharcosoknak, mint a másik, de lehetőleg mdinideiníkii a tűzhaircosok iránti elismerésének, szeretetének és az ügy iránti megértésének adott kifejezést, a javaslat "maga pedig a lehetőségeik keretéhez igafcodotiti iés hogy ez a javaslat csak egy lépési jelent és nem végleges megoldást, atzt igazolta a honvédelmi miniszter úrnak éppen az előbb