Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.
Ülésnapok - 1935-253
450 Az országgyűlés képviselőházának 253, így van!) Kégebben nem hittem volna, hogy ez így van. Nem. is beszélek Várnai Dániel volt képviselőtársamnak gyönyörű tárcacikkéről, amelyben a következők voltak. A hadifogságban vitatkozott egy német egyetemi tanárral, aki tartalékos tiszt volt és persze őrült pangermanizmust fejtett ki a főhadnagy úr. Várnai pedig a magyarságot pártolta. Megtette egyszer Várnai azt az indítványt: kérdezzünk meg tíz németet,, hogy ki volt Heine és kérdezzünk aneg tíz magyar bakát, hogy ki volt Petőfi Sándor. Megkérdeztek tíz németet, az egyik azt mondta, hogy ütegparancsnok a 7-es tüzérosztálynál, a másik azt mondta, hogy a trént vezette, a harmadik az ördög tudja mit mondott. A tíz közül egyetlenegy volt csak, aki messze távolból pedzette, hogy valami firtkászattal foglalkozott. Azután megkérdeztek tíz magyar bakát, és mind a tíz tudta, hogy ki volt Petőfi Sándor; volt vagy öt olyan is, aki még Arany Jánost is ismerte és Aranynak a »Családi kör« című versét is el tudta mondani, amelyben ez van: »Szomorún bólingat az eperfa lombja.« Ezek után nekem az a tiszteletteljes nézetem és javaslatom, tessék tényleg komolyan venni a magyar népnek azt a szeretetét, amelyet itt hangoztatnak (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) és méltóztassanak igyekezni megváltani a magyar népet a nyomorúságtól, a szenvedéstől. Elsősorban ez a mi szerepünk, a mi kötelességünk. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) T. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy a tűzharcos-javaslattal kapcsolatban rámutassak arra, hogy nemcsak abban késtünk el,, hogy ezt a törvényjavaslatot későn alkottuk meg s nemcsak abban, hogy a leszerelést nem mozdítoittuk elő. Akkori vezetőink féltek _ előkészíteni, hogy amikor az a katona, hazajön, fokozatosan hozzák 'haza őket és fokozatosain helyezzék el a polgári életben, ök látták, hogy e% a háború elveszett, én nem hiszem, hogy ne láttak volna, hiszen okosnak tartották magukat. Gyáváknak azonban igenis tartom őket, mert bár látták, hogy mi lenne a kötelességük, nem mertek kiállni a nép, az ország színe elé és nem merték előkészíteni a katonák hazaszállítását. Pedig nem is kellett volna megmondanátok, hogy számolnak a háború elveszítésével, hiszen egy győzelmes háború legénységét is okszerűen kell hazavezetni. Egy győztes háború után talán csinnadraífatával és lövöldözéssel megy haza a katonasági Azt is okszerűen elő kell készíteni, akkor" is haza kell vezetni a katonaságot. Az én nézetem szerint ez az előkészítés, ez iaz 'okszerű, fegyelmezett hazavezetés is elmaradt. Nem is beszélek airiról, hogy az ón véges emberi eszemimel sohasem, fogom megérteni, beszélhetnék nekem katonai szakértők és mélyen t. külpolitikusaink. amit .akarnak, — mondom — sohasem fogom megéirteni tudni, miért kellett Ukrajnában ott tartani a százezres hadsereget, amíg ösisze nem omlott? Miért nem hozták haza még érintetlenül a Kárpátokhoz? Tudták, hogy a osiahek el fogják venni Felső-Magyarországot, imiért nem védték meg és ugyanúgy Erdélyt az ellenség beözönlésétől? Miért nem teremtettek fait aocomplit, mint ahogy ezek velünk szemben X esetben teremtettek? (Horváth Zoltán: Az Armee-Oberkommandónak nem volt fontos a magyar terület!) Mi ezeket elmulasztottuk, de ©Iimulasztottuk teljesíteni azt a nagy fizetést is, amelyet. • a magyar katonának ígértünk: a földrefonm végülése 1937 november 16-án, kedden. neihajtását. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A földreformot megcsináltuk az 1920. évi XXXVI. törvénycikkíben, de négy év múlva sem volt végrehajtva, eltekintve attól, hogy ezt a földet túl drágán adtuk és akik ímegikapták a földet, azok is ezrével mondtak le róla s visszaadták, a föld gazdát cserélt, vagy éppen eredeti tulajdonosához került vissza, de mindenképpen (Horváth Zoltán: Komikum volt!) kiomiikuimha fulladt az egész dolog. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ez igaz, ezt nem lehet letagadni. Jól érezte ezt az akkoiri kormány is, hiszen négy év múlva reparálni kezdte a földrefoirm-tö,rvény!t. (Farkas István: Akkor is elreparálták! — Horváth Zoltán: Mindig 'rontottak irajta egyet!) Ez a reparáció sem sikerült. Azt mondják nekünk, nem lehet a frontharocsokait, a hadirokkantakat, hadiözvegyeket és hadiárvákat megfelelő módon kielégíteni anyagiak hiányaiban. Ez, az én megítélésem szerint, mese. Igenis,, ki lehetett volna elégíteni, hiszen azt csak nem lehet mondani Magyarországon, hogy itt nincs föld? (Mózes Sándor: Braziliába küldik a 'magyarokat 'most is!) Itt a jobbszélső nyilasvezéreknek még ma is 36—40.000 hold földjük van. Beszélnek ugyan a földosztásról, de ,nem teszik meg. Azt mondják, majd, ha a zsidók elosztják földjeiket, ők is adnak. Hiszen itt még ma is 80—100—150.000 holdas birtokok vannak, hát csak. nem áll az, hogy nem volt föld! A fizetés egyik igen alkalmas eszköze pedig a földdel való fizetés lett volna. (Farkas István: Elmaradott állapotban van a föld!) Volt föld, még most is van és 'most is elő lehetne állani egy új törvényjavaslattal és én becsület szavamra kijelentem, hogy balloldalról egyetlen egy ember sem fog állást foglalni ellene. Csak méltóztassanak beterjeszteni az új födreform-javaslatot. (Horváth Zoltán: Akkor Festeticset odaültetjük!) Nem is beszélek földosztásról, mert csak egy komolyan átgondolt, közgazdasági szakértelemmel megalkotott javaslatot kérünk, amely nem billenti fel az állam egyensúlyát. Nem akarunk minden földet kiszórni, mint nyilaskeresztes vezéreink, akik csaík most nem rég ütötték bele orrukat a politikába. Mi egy komoly, közgazdaságilag is megemészthető, a városok élelmezésével és sok minden más komoly kérdéssel is számoló földreform-javaslatot 'azonnal megszavazunk, sőt, kérjük és követeljük azt. Itt lehet azután a tűzharcosokat elsőrangúan jutalmazni a nélkül, hogy ellentétbe jönnének az új generációval, mint teszem fel, a^ törvényhatósági állások betöltésénél. (Czirják Antal: Igaza van!) T. Képviselőház! Azt mondják, nincs pénz, nincsenek a megoldáshoz anyagiak. Azt mondom erre: hogy ha 40 év 'múlva méltóztattak volna ezt a javaslatot idehozni, akkor még nehezebben lehetett volna a hadivagyont megfogni. Sokszor beszélnek itt az urak ezekről a dolgokról. A hadivagyonoknál zsidó és keresztényvagyonról egyaránt lehet beszélni Miért nem fogták meg a háború után az őrült nagy hadivagyonokat? Hiszen ez olyan szimpatikus lett volna úrnak, parasztnak és ipari munkásnak egyaránt, hogy csoda. Ennél szimpatikusabb dolgot igazán nem csinálhattak volna. Egy elvesztett háború után, amiíkor belénkharapott még az az Ausztria is, amelynek az érdekeiért a magyar nép és a magyar katonatömegek is harcoltak, lamikor ezi az Ausztria is elharapott Magyarországból, a legsúlyosabb áldozatként ott fetrengő országból egy dara 1-
