Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.
Ülésnapok - 1935-253
Az országgyűlés képviselőházának 253. ülése 1987 november lé-in, kedden. 451 hot, osak meg lehetett volna tenni azt, t. törvényhozás, hogy megfogják a kellő időben azoik 'vagyonát, akik azalatt az idő alatt, ;amig a magyar nép vérzett, amíg .az apák elvesztették gyermekeiket, a gyermekek elvesztették apáikat, amíg, itthon nem egy esetben az anya vette át az apa szerepét és ebbe a nem nekivaló szerepbe és munkakörbe pusztult bele, — a háború lalatt mérhetetlen vagyonokat gyűjtöttek össze és a háború után ezetkkel a hevenyészve összegyűjtött nagy vagy ónokkal a tőzsdén játszottak és ott úgyszólván milliárdokat forgattak. Ezt is a szocialdiemokratapart nyakába lehet akasztani 1 ? Ugy-e nem? (Propper Sándor: Dehogy nem, más hely híján oda teszik!) T. Ház! Méltóztassanak megengedni nekem annak kijelentését, hogy mindazokat az eszközöket, amelyek alkalmasak lettek volna a tűzharcosok és a hadviseltek árváinak és özvegyeinek a megsegítésére,, el méltóztattak mulasztani és ezért a történelem ítélőszéke elé állunk ebben a kérdésben mindnyájan, mert a hadiözvegyek, hadiárvák és hadirokkantak még akkor sem fognak megnyugodni, ha a tűzharcosokat megnyugtatni méltóztatnak ezzel a törvényjavaslattal, (vitéz Br. Roszner István: Miért nem .oldották meg a képviselő urak, amikor hatalmon voltak? Volt alkalmuk rá.) Ezek kielégítetlenek maradnak és még ma is rengeteg könny esik titokban a földre azért, mert^nincs meg a minimális mindennapi megélhetésük, mert valósággal koldusbottal kell tengődniök ezeknek a szerencsétleneknek, akiknek sikerült annakidején beadni azt, hogy az egész háború a magyar nemzet érdeke. Ezekről az idegen érdekekért vérthullató magyarokról azonban, akárhogy cifrázzuk, akárkinek az érdekében folyt a vérük,, nekünk kell gondoskodnunk, nekünk kell megtennünk mindent, ami módunkban áll és ami lehetséges. T. Képviselőház! Röviden visszatérve arra a témára, hogy a felbujtóknak köszönhetjük azt, hogy a háborút elvesztettük, méltóztassanak megengedni nekem egy idézetet. Forgács volt kisgazda képviselőtársunk, aki a túlsó oldalon ült és aki a megyaszói kerületet képviselte, itt egy alkalommal azt mondotta: »T, Képviselőház! Legyünk igazságosak. A gorlicei ütközet előtt a gorlicei fronton voltam a 10-es honvédekkel 1915 tavaszán« — tehát még egy éve sem folyt a háború — »amikor mi parasztkatonák azt tárgyaltuk, hogy mi lesz jobb: az-e, ha győzünk, vagy az, ha veszítünkHa vesztünk, —• mondották a parasztemberek — akkor az antant elviselhetetlen nagy hadisarcot akaszt a nyakunkba; ha győzünk, akkor pedig a német csizma fog keresztülitaposni rajtunk.« Azért idézem Forgács volt képviselő úr szavait, mert ő az Önök szempontjából hitelesebb: paraszt, altiszt volt, a fronton volt sokáig, jobboldali, amit az urak akarnak, minden megvan benne, kormánypárti volt. De ezeknél a tárgyalásoknál én voltam az egyik fültanu, aki akkor a gorlicei fronton tizedesi rangban harcoltam az^ idegen érdekekért. Ott voltam és ezt a beszélgetést itt, az ország színe előtt nyíltan igazolom és tanukkal tudom igazolni a magyar paraszt nagyszerű inteligenciáját, amely ezúttal sem mondott csődött: meglátta ezeket a dolgokat, meglátta ezt a rettenetes, veszélyt, hogy Magyarország győzelem esetén könnyen a német csizma jármába kerülhet. Elnök: Kérem a képviselő urat, hogy a háború alatt volt hű szövetségestársunkat és mais barátunkat ne méltóztassék így beállítani. (Gr. Apponyi György: Nem szövetséges! El akar nyelni bennünket! Izgat a mi németjeink ellen! — Zaj.) Reisinger Ferenc: Az elnök úr figyelmeztetése előtt készséggel meghajtóik a házszabályok alapján s iaz elnök úr iránt érzett tiszteletből is, de ezeket a tényeket (Horváth Zoltán: Fájdalmas tényeket!) nem úgy értettem, hogy ezekkel a szövetségest akarom bántani, (Horváth Zoltán: Nem vagyunk szövetségben!) Nem az a célom, hogy a szövetségest püföljem, hanem, hogy rámutassak arra, hogy a magyar paraszt a fronton igenis, tisztában voit azzal, hogy baj lehet abból is, ha győzünlk és baj lehet abból is, ha vesztünk. (Farkas István: Jobban tisztában volt vele, mint sok vezető politikus!) A magam 1 'részéről ezt kívántam leszegezni. Ez nagyon érdekes dolog, mert ebben a képviselőházban százszor hangzottak el különböző vádak a szociáldemokraták ellen, a zsidók ellen, a fene tudja, ki ellen, csak éppen az antanthatalmak nagyszerű sajtójáról nem esett itt szó, azt nem akarják elismerni, hogy a külföldi propaganda — (A szélsőbaloldal felé fordulva): ugyan, hogy is hívják, nem tudok egészen jól angolul, még néhány szót meg kell tanulnom, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: A Northcliffe-sajtó!) — a Northcliffe-sajtó óriási propagandát fejtett ki. Eddig még egy jobboldali képviselő úr sem méltóztatott ennek a sajtónak akikor! lappéldányaival itt előállni és azt .mondani: itt van ni, ezek bontották, züllesztették a katonai fegyelmet, hanem 'mireánk, .szociáldemokratákra akarják kenni részben a Northcliffe-sajtó bűneit, részben a maguk tehetetlenségét és ügyetlenségét; mireánk, akik éppúgy küzdöttünk azon a csatapiaoon, ahogyan önök közül azok, akilk ott voltak. (Farkas István: Ügy van, ez valóban igaz! — Propper Sándor: Ez az igazság!) Becsülettel teljesítettük, a szocializmussal szinte ellentétesen, a kötelességüniket, mint mondottam, annak a létező pártfegyelemnek az alapján, amely szerint nem tehettünk mást, mint a reánk rótt kötelességet becsülettel teljesíteni. Visszautasítom tehát ennek a törvényjavaslatnak ünnepélyes tárgyalásakor s ebben a,z ünnepélyes hangulatban — hogy elfogadjam én is ezt a kifejezést — mindazt a rágalmat, (Ügy van! a szélsőbaloldalon!) amely a szociáldemokrata párttal szemben ilyen értelemben itt eddig elhangzott. Nem érdeke ez az országnak sem, mert az országnak erőt kell produkálnia és ha önök egyszer elfogadtak bennünket törvényes pártnak, önöknek nem szabad bennünket törvényenkívülieknek es erkölcsi törvényeken kívülieknek tekmteniötk. (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Mi a magyar népből sarjadtunk, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) mi a magyar nep vagyunk. Ha önök (közül ezt valaki elmondhatja, nagyon örülünk neki, de ha már ez az ország áldozatot igényel,... Elnök: Képviselő úr, itt a magyar nep képviselői ülnek és nemcsak önök azok, akik a magyar népet képviselik. (Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Reisinger Ferenc: Nem is így érteittem, nem is így mondottam, tisztelettel meg kell állapítanom. (Horváth Zoltán: De ők is azok!) Azt mondottam, hogy mi is azok vagyunk. (Egy hang a jobboldalon: De nemcsak ok azok!) Leszegeztem, hogy mi is azok vagyunk, 67*
