Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-237

36 Az országgyűlés képviselőházénak % alapon kezdtek szervezkedni és öncélú, önös érdekeket szolgáló politikai párttá devalválódtak és degradálódtak. (Ügy ».van! Ügy van! a jobboldalon és a középen. — Zaj a szélsőbáíoldalon.) En ezeket a konzekvenciákat vonom le azokból a messzenyúló történeti következtetésekből, illetve tényekből, amelyeket úgy Kertész képviselőtársam, mint Propper képviselőtársam említett. Megakadályoztak minden csatlakozást, (Propper Sándor: Tehát mi jön most, mi lesz most? Fasizmus, vagy bolsevizmus? — Zaj.) Ha megmaradtak volna a munkásérdekeknél, a szociális követeléseknél, ha megmaradtak volna a nemzeti és a vallási alapon, (Ügy van! Ügy van! a balközépen.) akkor a polgári társadalom és az államok törvényhozása a maga hű polgárainak érdekeit szem előtt tartva már régen meghozta volna ezeket a reformokat. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a bálközépen. — Taps. — Propper Sándor: Micsoda frázis! — Zaj.) A mikor a munkásság rájött arra, íhogy a szociáldemokrácia se nem olyan erős, sem pedig nem képes arra, hogy a munkásságot egy táboriba tömörítse, tehát sohasem lesz abban a helyzetben, hogy ezeket a reformokat a SZOH ciáldemokrácia hozza meg ineki, akkor állt mellénk, akkor állt a keresztény és nemzeti gondolat mellé, amely ma az egyik reformot a másik után hozza meg részére. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a balközépen.) Ez a történelmi igazság, mélyen tisztelt képviselő úr és nem az, amiket önök itt beszédeikben fejtegettek. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a balközépen.) Ezt teszi most minden állam szerte a világon és ebihez önöknek édes-kevés közük van és önök édes-keveset segítették ehhez a munkásságot. Legfeljebb egyben segítették... (Schmidt Lajos: Saját magukat! •— Zaj. — Propper Sándor: Micsoda közibeszólás ez?!) Mostani pozíciójukban azt segítették elő, hogy — mint méltóztatnak látni ennek a törvényjavaslatnak a tárgyalásánál — a kormánypárton, a kereszténypárton, a keresztény ellenzéken és a kisgazdapárton át megteremtették azt a keresztény, polgári egységet, amely nem politikai célt szolgál itt jelenleg, hanem önök ellen fordult és fordul a jövőben is. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a balközépen.) Elkövetkezett teihát az idő, mélyen tisztelt Képviselőház, hogy a termelés tényezőinek viszonyába mindenütt kénytelen volt az állam belenyúlni, hogy biztosítsa a gyengébbnek a védelmét, a társadalmi egyensúlyt és a gazdasági fejlődést. Ezek a körülmények voltak azok, amelyeknek keretében ez a törvényjavaslat napvilágot látott, megszületett. Tagadhatatlan, hogy az állam nem hagyhatja szabadjára a 'gazdasági erőket, mert bár a régi korlátlan szabadság idejében — én objektíven és becsülettel Jbev állom — ez a szabadság a civilizációnak és a kultúrának sok eredményt hozott, — tudom, hogy Bródy képviselőtársam következik utánam, azért hangsúlyozom ezt, — a sok eredmény mellett azonban igen sok bajt, szélsőséget, veszélyt és nyomort is tenyésztett ki ez a szabadság és ezek ellen a bajok ellen kell ma hatványozottabban felvennünk a harcot. En egyáltalában nem vagyok abban a helyzetben, hogy oszthatnám a nagy pesszimista filozófusnak, Oswald Spenglernek azt a megállapítását, amikor az »Untergang des Abendlandes« című munkájában azt mondja, hogy a gép el fogja pusztítani megteremtőjét, az em7. ülése 1937 június H-en, csütörtökön. bért. Önök is ezt hangoztatták. Akkor tehát nekünk^ technikusoknak, a te'chnika katonáinak, már régen a máglyán volna a helyünk. Abban a megállapításában sem osztozom, amikor azt mondja, hogy nincs más választás, mint reménység és menekülés nélkül állni az elvesztett poszton. Ebből a sötét pesszimizmusból táplálkoznak még önök, mélyen tisztelt kép viselőtársaim, amikor elkeseredésükben és el

: vakultságukban hol a kommunistákkal együtt, hol külön, de végeredményben letagadják tanaikban az Istent az égről, megtagadják a szülőföldet, mint hazát és egyedüli remédiumul a materialista világfelfogást hirdetik. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. — Propper Sándor: Honnan szedett össze ennyi frázist, azt mondja meg! — Zaj.) Egyet koncedálok, mélyen t. képviselő úr, hogy a tőke féktelen szabadságának tagadhatatlan reakciója volt ez a mozgalom, de csak mint negatívum, mert pozitívumot ez a mozgalom az égvilágon semmit sem hozott sem erkölcsileg, sem pedig materiális vonatkozásban. (Kéthly Anna: Az pozitívum, hogy e nélkül a mozgalom nélkül nem volna itt ez a javaslat! — Propper Sándor: Ehhez is kellett az újpesti asztalos-sztrájk! — Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Már rég kész volt a rendelettervezet! — Propper Sándor: Kétezer ember leállása kellett hozzá! — Zaj. — Elnök csenget. — Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Akkor már régi kész volt a rendelet-tervezet! — Propper Sándor: Mese az, miniszter úr!) Milyen üdítően hasított bele ebbe a szomorú, fekete pesszimizmusba a lánglelkű Prohászka Ottokár keresztényi ihlettői áthatott útmutatása, amikor azt mondta } hogy a társadalmi alakulás egén a munka csillaga kél fel és emelkedik vezető szerepre, a munkának befolyása és súlya szerint alakult át a társadalom. Ez az igazság, a társadalom nem pusztul el, a társadalom átalakul, (Buchinger Manó: Máriássy könyvét olvassa!) mint ahogy átalakult a történelem folyamán állandóan magát egy új élet periódusára átmentvén. (Buchinger Manó: Máriássy könyvét olvassa!) Mélyen t. képviselő úr, egyáltalán nem veszem rossz néven, ha megragadja még az alkalmat, hogy közbeszólásaiban hallassa hangját a nép felé, mert azt hiszem, ha ezt a politikát folytatják tovább, nem sok alkalma lesz erre a jövőben a képviselő úrnak. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon; Bízza ránk! — Zaj. — Elnök csenget.) Az, állam feladata tehát őr&ödni, hogy ez a bizonyos gazdasági átalakulás ne az egyik, vagy a másik tényező erőszakos felülkerekedése legyen, hanem az egymás iránti .megértés, az egymás létfeltételeinek respektálása jegyében történjék meg a tőke és a munka közti kiegyenlítődés. Az állam tehát a maga hatalmávail, intézkedéseivel, törvényeivel oltalmajzza és védje a tőkét, de gondoiskodása' terjedjen r ki fokozottabban mint eddig a termelés másik tényezőjére, a munkásra, a muntkára,^ jobban Imondvia az emberre. Az állani kötelessége, hogy védje meg a munkást erejének túlzott kihasználásával szemben, biztosítsa munkája megfelelő ellenértlékét és védje egészségét, mert végeredményben nemcsak a munkásnak, banem a munkáltatónak is érdeke, hogy egészséges és olyan munkást kapjon, akinek munkájából az optimumot vehesse^ki. Ahol a munkás ereje erre gyenge és nem képes magárnak a terimelésben az őt megillető pozíciót biztosítani, ott az állam siessen, és siet is a mai kormány, a