Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-253

436 Az országgyűlés képviselőházának 253. ülése 1937 november 16-án, kedden. lása mindjárt első mondatában azt mondja (olvassa): »Az 1914—18. évi világháború befejezése után különleges feladatot jelentett a milliós hadsereg leszerelése és a katonai szolgálatot teljesített férfi-népességnek a polgári életbe való visszavezetése.« Ez a nehézség a falu népénél nem állott fenn, a falu népével volt mindig a legkevesebb gond. A falusi tömegek hazaérkezvén, aj háborúból, rögtön belehelyezkedtek polgári foglalkozásukba. A gazda már a következő napon kiment megnézni földjeit, a kisiparos beült a műhelyébe. így semmi problémát nem adott ezeknek a rétegeknek a polgári foglalkozásba való visszahelyezése és mégis ezek a rétegek azok, amelyek ennek a most előttünk fekvő javaslatnak legkevesebb előnyét élvezhetik. Itt a legszegényebb a javaslat, bár a 14. §. kétségtelenül nyújt bizonyos előnyt a falusi frontharcosoknak. De bátor vagyok hangsúlyozni egy szempontot és ez az, hogy el kell érnünk minden módon és minden lehetőt el kell követnünk, hogy legalább kis háza és földje legyen annak, aki a haza földjét védelmezte, (Helyeslés. — Konkoly-Thege Kálmán: Családi hajlék!) legalább egy kis hajléka legyen annak, aki a mások hajlékáért és földjéért annyi áldozatot hozott. (Élénk helyeslés.) Ha az ország pénzügyi és gazdasági helyzete nem teszi lehetővé azt, hogy ezeknek a rétegeknek számára megkönnyítsük a ház- és földtulajdon megszerzését, akkor én tisztelettel hozzájárulok azoknak a javaslatához, akik a hadmentességi adó bevezetését kívánják. Ha ugyanis van jogos és megmagyarázható adó akkor ez a hadmentességi adó. Nem vetném iki ezt az adót a szegény emberekre, azokra, akik a létminimum határán küszködnek az élettel, de minden körülmények között kivetném a magasabb vagyonra és jövedelemre. Céladónak minősíteném ezt az adót, rendelkezésére bocsátanám a honvédelmi miniszter úrnak és a földmívelésügyi miniszter úrnak, hogy az ebből befolyó összegekkel tegyék lehetővé a frontot járt derék magyar embereknek azt, hogy a lábuk alá egy kis földet és a fejük fölé egy kis hajlékot tudjanak szerezni. (Meskó Rudolf: Mindjárt nem lesz proletár!) T. Ház! Beszédem elején is említettem azt, hogy e törvényes rendezésen túl megmaradnak a magyar társadalom kötelezettségei. Nem akarok erről bővebben beszélni, de hiszem és remélem azt, hogy a magyar társadalomnak azok a rétegei, amelyeket ez a javaslat bizonyos értelemben kötelez, nem fogják úgy venni a javaslatban megállapított százalékokat, mint amelyeken túl már nem is szabad nekik a frontharcosok érdekeit előmozdítani. Remélem azt, hogy az egész nemzeti társadalom nemcsak a múltra való tekintettel, de a jövendő érdekében is, meg fog tenni mindent a tekintetben, hogy a frontot járt magyarok, különösen a szegény sorsban élő, nehéz küzdelmeket vívó magyar emberek megtalálják ezen, az általuik vérrel megvédett földön a maguk életlehetőségét. T; (Képviselőház! Nagy örömmel 'üdvözlöm a javaslat 1. §-ának negyedik pontját és a 2. §-t. Ezek olyan^ kérdést rendeznek, amely a múltban bizony ej-ég sok vitára adott okot, kizárják a politizálás lehetőségét a tűzharcosszövetségnek mind a központjából, mind pedig helyi szervezeteink életéből. Takách-Tolvay igen t. képviselőtársam talán nem fogja rossz néven venni, ha megállapítom azt, hogy ezen a téren történtek a múltban bizonyos hibák. Kár is erről vitatkozni. (Gr. Takách-Tolvay József: Múlt!) Nagyon köszönöm ezt az egyetlen szót, melyet képviselőtársam szíves volt közbeszólni, (vitéz Martsekényi Imre: És csak néha!) így csak a múltról van szó, de a múltban tényleg voltak ilyen hibák, saját magam is tapasztaltam ezt az országgyűlési képviselőválasztások alkalmával. De talán abban is egyetért velem igen t. képviselőtársam, ha kijelentem, hogy ez a politizálás nemcsak a közérdeknek, hanem elsősorban a frontharcos-szövetségnek ártott. Igen t. képviselőtársam megtisztelte egyszer az én vidékemet és községemet a látogatásával és akkor én minden tiszteletet megvántam adni nemcsak neki, hanem magának az egész frontharcos-gondolatnak is. Azt hiszem azonban jól emlékszik arra, hogy az én nagy alföldi községemben milyen kicsiny és szűkkörű volt a frontharcos-szervezet. Ennek magyarázata egyedül csak az, hogy ennek a vidéknek a gazdái és munkásai nem voltak hajlandók bevonulni egy olyan szervezetbe, amelynek a vezetője nyilt tárgyaláson eskü alatt tett vallomásában jelentette be, hogy ő az ottani frontharcos-szervezetet igenis a nemzeti egység pártja számára szervezte meg, hogy a választások alatt megbízható kortesgárda álljon rendelkezésére. T. Ház! Legjobb, ha ezt a kérdést képviselőtársammal együtt lezárjuk. Én odáig sem mennék el, amit Griger Miklós igen L képviselőtársam tartott kívánatosnak, hogy a frontharcos-szövetség vezetői egy politikai pártban se lehessenek benn. Én, t. Ház, megnyugszom magának a törvényjavaslatnak intézkedéseiben és meg vagyok győződve arról, hogy képviselőtársaim, akik bármilyen vezető tisztséget foglalnak el a Frontharcos Szövetségben, a jövendőben meg fogják őrizni ennek a szövetségnek intaktságát a politizálás szempontjából. De nem volnék igazságos, ha nem emlékezném meg a Frontharcos Szövetség igen nagy érdemeiről. T. Ház! Ezek között elsőül említem, hogy nagymértékben emelte ez a Frontharcos Szövetség az összetartás érzését a világháborút járt katonák között. Felemelő volt számomra, még a politikai ellentétek mellett is, nézni azt a valóban igazi szociális együvétartozást, amit a hadsereg volt tisztjei és közkatonái éreztek egymás iránt, valahányszor összejöttek a Fronthatrcos ^Szövetség kebelén, belül. Nagyjelentőségű volt a Frontharcos Szövetség és lehet a jövőben még niagyobb jelentőségű, ha felülemelkedik minden pártpolitikán és minden szétválasztó szemponton a nemzeti szervező és nevelő munka területén. T. Ház! Propper képviselőtársam azt mondotta, hogy soha többé háborút. Hadd mondjak egy ehhez hasonló gondolatot, amely már tisztán rajtunk áll. Hogy háború lesz-e vagy nem lesz, azt nem a magyar nemzet fogja egyedül eldönteni. Én azt mondom: Sóhaj többé felfordulást ennek a nemzetnek életében, —

s ez teljességgel rajtunk áll. (Surgóth Gyula: Ezt meg kell akadályozni i minden körülmények között!) A polgári és nemzeti gondolat érdekében nagyjelentőségűnek tartom, hogy szerte a vidéken élnek ezek a frontharcos csoportok, mert ezekre szerintem mindig számítani lehet akkor, ha netalán megint inogni kezdene a talaj itti Budapesten. Az. ország életében — én nem