Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-252

424 Az országgyűlés képviselőházának 252. ülése 1937 november 12-én, pénteken. arról volt szó, hogy hosszabb harctéri szolgálat után lesz csak valaki érdemesítve a Károlycsapatkeresztre és arról volt szó, hogy csakis a zászlóaljig fogják megadni a Karoly-csapatkeresztet. A mostani törvényjavaslat szerkesztésénél mindenesetre kapóra jöhetett volna a honvédelmi kormánynak, ha tényleg ilyenformán alapították volna meg a Károly-csapat^ keresztet, mert ezzel a keret, amellyel dolgozni kell, megszűkült volna és a mi szegénységünkben, a magyar haza mai viszonyai közepette is a kevesebbnek többet tudnánk nyújtani. A Károly-csapatkereszt, mint általános ismérv, elfogadható, csakhogy nehezen tudom összeegyeztetni igazsáigérzetemmel, hogy esetleg azok, akiknek vitézségi érmük van, de a Károly-csapatkeresztet valamilyen okból nem szerezhették meg, kiesnek a tűzharcos fogalmából és elesnek azoktól a kedvezményektől, amelyeket a törvényjavaslat a tűzharcosoknak általánosságban biztosít. Azt hiszem, a miniszter úr talán majd jut abba a helyzetbe, hogy errenézve megnyugtató kijelentést tehessen. E tekintetben különben az igazság kedvéárt meg kell állapítanom, hogy a törvényjavaslat is számol bizonyos nagyobb, hosszabb és súlyosabb harctéri szolgálattal, amennyiben az 5. §-ban a kedvezményeknél megállapított rangsorban az egyes csoportokon belül ezeket a szempontokat: a kiváló, súlyosabb és hosszabb ideig tartó szolgálatot és egyebeket, tényleg figyelembe veszi. Nagy megelégedéssel és megnyugvással olvastam a javaslat indokolásában, hogy a miniszter úr intézkedni fog, hogy a Karolycsanatkereszt utólagos megszerzésére a törvényjavaslat törvényerőre emelkedésétől számítottan további félévi idő nyitva maradjon. Ez mindenesetre alkalmas lesz. arra, hogy a Károly-csapatkeresztet még olyanok is megszerezhessék, akik eddig- nem voltak abban a helyzetben, hogy megszerezzék, vagy nem szerezték ineg, noha az erre való igényjogosultságuk megvolt. T. Ház! A törvényjavaslat 2. §-ával kapcsolatban egy gondolatot vetek fel s kérném a miniszter urat, volna kegyes megfontolás tar gyáva tenni, hogy nem volna-e helyes a törvényjavaslatban kilátásba helyezett előnyök és kedvezmények kérvényezése esetén megkívánni a Frontharcos Szövetségnek, illetőleg más elismert alakulatnak valamilyen igazolványát. Igaz, hogy a kedvezményt és előnyt biztosítja a javaslat azoknak, akik a harctéren voltak, akik a Károly-csapatkeresztet megszerezték, de az én meggyőződésem szerint nem elég az, hogy valaki a harctéren derekasan viselkedett, hanem nai megkívánjuk a tűzharcosoktól, hogy a továbbiakban is jó hazafiaknak, jóravaló honpolgároknak mutatkozzanak, A kedvezményeket a harctéri szolgálat mellett is csak az érdemli meg, aki nemzete iránt minden tekintetben kifogástalan hűséggel viseltetik, már pedig a tűzharcosoknak ezt a most már békebeli magatartását csak úgy tudjuk ellenőrizni, ha valamely szervezetbe tartoznak, amely szervezet a tagjait állandóan figyelemmel kíséri. Ezek a szempontok nézetem szerint mindenesetre megfontolás tárgyává teendők. T. Ház! Abban nincs kétség, hogy ez a törvényjavaslat most a háború befejezése után 19 évre későn jött. Biztosan vannak olyan tűzharcosok, akik, a törvény áldásaiban már nem részesülhetnek vagy azért, mert már nagyon öregek s a különböző állásoknál és alkalmaztatásoknál már figyelembe nem jöhetnek, vagy pedig, ami még rosszabb, elhaltak. Én tehát az igazság kedvéért, ennek a visszás helyzetnek a kiegyenlítése kedvéért azt gondolnám, hogy helyes lenne, ha legalább azoknak a tűzharcosoknak gyermekeit lehetne még kedvezményben részesíteni, ahol az apák már ettől a kedvezménytől elestek. Kérem a miniszter urat, méltóztassék ezt a gondolatot megfontolás tárgyává tenni és én azt hiszem, nem lesz olyan nagyon sok eset, hogy ezt a törvény et ne bírná. A törvény javaslat a 6. §-ban statuált különböző alkalmaztatási lehetőségeiknél a tűzharcosokat egyenlő feltételek mellett kívánja részesíteni az előnyeikben. Ez könnyen félreértésekre, vezethet akkor, amikor a tűzharcosnak amegvan valamely alkalmaztatáshoz a szükséges képesítése, vele szemben azonban va/n olyan pályázó, akinek ^ képesítése nagyobb, noha az állás ezt nem kívánja. Itt már nincsenek meg az egyenlő îeltételek, r mert a tűzharcosokkal szemben erősebb feltételeket kielégítő pályázó is van. Éppen ezért szükséga-inek tartanám, hogy a miniszter úr a végrehajtási utasításban ennek a félreértésmek lehetőségét küszöbölje ki és történjék ott olyan kijelentés, hogy egyéb feltételek egyenlősége mellett a tűzharcos akkor is előnyben részesül, ha megvan az álláshoz, az alkalmaztatáshoz szükséges minimális kén?síttése, hogyha vele szemben egy magasabb képesítésű áll. T. Ház! A törvényjavaslat 7. §-a .szerint a katonai szolgálat idejét a nyugellátás szempontjából a tűzharcos kérelmére be kell számítani, ha a katonai szolgálat és az újabb alkalmaztatás között egy évnél 'hosszabb idő el nem telt. őszintén szólva, ezt az intézkedést túlszigorúnak tartom, ímegnyugtat azonban e tekintetben -az indokolásnak az a passzusa, ahol »a miniszter úr különösen kiemeli, hogy kivételesen méltányos esetekben ezt az időt is ímeg lehet hosszabbítani, illetőleg azoknak is be lehet számítani szolgálati idejüket nyugellátás szempontjából, akiknél • esetleg hosszabb ideig tartó imieigszakítás töirtént. Legyen szabad azonban a miniszter úr figyelmét^ felihívnom a következő körülményre: kétségtelen tény, hogy azoknak, akik éveket töltöttek a harctereken, akik betegséigeken estek át, megsebesültek, (munkabírása, egészsége előbb fogja felmondani a szolgálatot. Tehát igazsiágos és helyes lenne az, ha különösen a Mabi.-nál és az Oti.-nál a 65 éves korhatár ezekre a tűzharcosokra általában mérs ék el tétnek, mert emberi számítás szerint feltehető és fel kell tenni, hogy ezek gyorsabban fognak az elszenvedett fáradság, betegségek stb. következtében megrokkanni. Azt hiszem, hogy ha csak néhány évről volna szó, amellyel enyhítemők a tűzharcosok helyzetét ebből a szempontból is, az nem volna olyan elviselhetetlen teher a Mabi.-ra és az Oti.-ra sem. Nagyon helyes és csak üdvözölni lehet a törvényjavaslatnak azt az intézkedését, amely szerint a tűzharcosok esetről-esetre vasúti kedvezményben is részesülhetnek. He tekintettel arra, hogy a tűzharcosok között is kiváltképpen kiemelkednek azok, akiknek arany vitézségi-érmük van és ezek nincsenek is olyan túlságos nagy számban, kérném a miniszter urat, méltóztassék módját találni annak, hogy ezek az aranyérmesek ne esetről esetre, hanem egyszersmindenkorra általános 1 érvényű vasúti kedvezményt kapjanak.