Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-252

Az országgyűlés képviselőházának 2ö2. viszont 60 pengő az adója, akkor, miután ez már a második kategóriába esik, 5%-os kedvezmény mellett ugyancsak 3 pengős elengedésben részesedik. Ez a kategóriábaosztás is üres játék. Ilyen üres számtani müveletekkel a nemzet háláját frontharcosaival, különösen a front

: harcosok nagy tömegeivel szemben kifejezni nem lehet. (Ozirják Antal: Finánczseník találmánya!) Amikor a t. Ház tudatában van annak, hogy itt egy 3 milliós agrártömeg várja úgyszólván a megváltást, várja, hogy ez a reformparlament, ez a reformtörvényhozás a hóna ala nyúljon, éppen ennél a nagy tömegnél nem látom azt, hogy leérnének hozzá e törvény gyö kerei. (Czirják Antal: Ügy van!) Ezeken a teljesen nincsteleneken nem segít a birtokreí'orm, nem segít a telepítés, mert ezeknek nincsenek anyagi eszközeik. Mit kapnak tehát anyagilag kifejezve a nagy tömegek e törvényjavaslat szerint? Majdnem azt mondhatnám — semmit. Mélyen t. Ház! Ebben a törvényjavaslatban kellene szabályozni mindent, amit mi a frontharcosoknak nyújtani tudunk. Mindent ami a nagy tömegeket, az agrártömegeket is érinti, de ugyanez áll a munkásosztályra is. Feltétlenül meg kell rövidíteni az öregségi biztosításnál a korhatárt és ezt ebben a törvényben kell biztosítani. Nem abból kell kiindulni, hogy a matematikai táblázatok rovatai (különféle beállításokkal azt hozzák ide elénk, hogy lehetetlen megcsinálni. A törvényhozásnak akarnia kell és ahhoz kell alkalmazkodni a matematikai szakértőknek és a matematikai táblázatoknak is. A nagy tömegeket érinti a betegápolás, a fürdődíjak kérdése, hiszen ezeknek az embereknek legnagyobb része beteg, különösen reumás. Magam voltam szemtanuja Hévíz fürdőn annak, hogy öreg frontharcosok a frontharcos jelvénnyel gomblyukaikban odamennek és kérdik, hogy milyen kedvezményt kapnak, mint frontharcosod? A válasz: semmit. Bocsánatot kérek, ha azok az emberek, akik esztendőkön keresztül a földalatti kavernákban, rajvonalakban reumát, köszvényt és más hasonló nyavalyákat szereztek, még azt sem kapják meg, hogy a fürdőjegyek tekintetében valami kedvezményt, előnyt élvezzenek, akkor én igazán nem tudom megérteni, mi az, ami anyagilag is kifejezi a nemzet elismerését és háláját hősei iránt? (Csoór Lajos: Vállveregetés!) Mélyen t. Ház! Az én felfogásom az, hogy a teljes felelősségérzés tudatában nem lehet ezzel a törvényjavaslattal szemben az elutasítás álláspontjára helyezkedni, annak ellenére hogy ez a törvényjavaslat, véleményem szerint, nem egyéb, mint egy gyönyörű babérkoszorúba befont búzakalász érett szemek nélkül. Mégis, mert ebben a törvényjavaslatban benne van a frontharcos erkölcsi elismerése és valami gyenge igyekezet arra, hogy anyagilag is kifejezze a nemzet háláját, nem tudom ezt a törvényjavaslatot elutasítani, mert azt felelősségérzésemmel össze nem egyeztethetem. Hogy azonban milyen érzéssel fogadom el, arra nézve csak egy rövid kis visszapillantást vetek a múltba: amikor a tűzvonalba kijött éjjel az élelem. Akkor az a tűzvonalban szenvedő katona az áldást, az életet jelentő kenyeret vagy szép cipóban kapta meg, vagy pedig zsákból, levesmerő kanállal kellett kimernie csajkájába a porrá vált kukoricamálét. Az a frontharcos a kerek cipót éppen úgy elfogyasztotta, mint a kanállal kimert morzsamáiét. Én is így vagyok ezzel a törvényjavaslattal. Nem tudom visszaKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ XV. ülése 1937 november 12-én, pénteken. 423 utasítani, de csak úgy tudom elfogadni, amint az a frontharcos is elfogadta kint a fronton a cipó helyett a morzsakenyeret. Be még így is csak abban a tudatban vállalhatom a lelkiismereti felelősséget, hogy a miniszter úr minden igyekezetével azon lesz, hogy ennek a törvénynek gyenge kis kereteibe életet*, értéket vigyen bele. És ha a más erők lehetetlenné tették azt, hogy a 65 milliós bevételi többletből a frontharcos-társadalomnak megfelelő méltó összeg jusson, a honvédelmi miniszter úr katonás lelke és a frontharcosokkal összeforrott szíve biztosítani fogja számukra azt, ami a törvényből hiányzik. Ebben a reményben s ebben a feltevésben a törvényjavaslatot általánosságban elfogadom. (Éljenzés és taps. — A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Pinezich István képviselő úr következik szólásra. Pinezich István: T; Ház! A magyar katona vitézségével, hősies magatartásával és hadi-erényeivel előttem felszólalt képviselőtársaim úgyszólván kivétel nélkül foglalkoztak. A magyar katona erényeinek valóságos apotheozisáva magasztosult beszéd, amelyet Pintér József igen t. képviselőtársam mondott. Ezekután felmentve érzem magam az alól, hogy a magam részéről is , részletezve dicsérjem a magyar katonát, elégséges annyi, ha kijelentem, hogy képviselőtársaim megállapításaival mindenben azonosítom magam. Végtelenül jól esett nekem vitéz Pintér József és Drobni képviselőtársaim beszédeinek különösen az a része, amelyben a legénység mellett a tisztikart is hangsúlyozottan kiemelték. Hallottam ugyanis olyan felszólalást is, amely, ha nem is általánosított, de a tisztikar egy részét mégsem részesítette kedvező kritikában. A tiszteknek a

; legénységgel szemben tanúsított magatartását tette szóvá egyik képviselőtársam. Megengedem, hogy képviselőtársam nem általánosított, egyáltalában nem látom azonban most, a háború befejezése után húsz esztendő múlva célszerűnek azt, ha egyes kivételes eseteket itt, a képviselőház nyilvánossága előtt emlegetünk, mert kifelé az ilyen, bár nem általánosított, [kijelentéseik félreértésre adhatnak okot s a kívánatos katonai szellem és katonai fegyelem javára az ilyen megállapítások nem szolgálnak, Hinni akarom, — hiszen másként nem is érthetem — hogy az előttem szólott képviselőtársaim, a magyar katonákról szólva, ez alatt a tisztikart is értették. Ha a magyar katona kiválóan viselkedett, kiváló magatartást tanúsított, akkor kiválónak kellett lennie a magyar tisztikarnak, ahogyan kiváló is volt. Mindenesetre a magyar katonát jellemző kiváló katonai szellem ápolása és a kitűnő kiképzés feltétlenül a tisztikar és e mellett az altisztek javára irandó. A katonai szellem ezen ápolása és nagyratartása, valamint a kitűnő kiképzés nélkül, bármennyire, kiváló erényei is voltak és vannak a magyar katonának és bármennyire is kiváló emberanyagunk volt, nem lehetett volna a háborút négy esztendeig bírni. T. Ház! A vita jelenlegi stádiumában a továbbiakban nem szeretnék felszólamlásomban általános megállapításokkal foglalkozni, hanem inkább az egyes részletek kapcsán konkrétumokat szeretnék felemlíteni. Megengedem, hogy a tűzharcos általános ismérvéül leginkább a Károly-csapatkereszt birtoklását lehet felvenni. Annakidején, amikor ' a Károly-csapatkereszt alapítása szóbakerült, 63