Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-252

Az országgyűlés képviselőházának 252. és Istenben való hite katonatestvéreinek. Ezért kmate az egyuaz a maga szoigait. Igen t. xxazi AzonKivui tenat, ho&y az a tábori leikesz, az az ezreuieiKesz ott niiseMHt, ott gyóntatott, ott preuiKait, utt aiuo/uatutc tere- ( Ken es iedeAe&eKueu, a iegüeuezeuu Koruiine- ' nyék kózott, egyik leuezeübui a inacuis.ua meut» a iegnehezebo aiiasoKoan, az eiuretuit orsoK között j ait, vi ven nemcsak az egyuazuak vigaszát, a vigasztalást, — Hiszen azért kuxütek Ki — tie a testven barátságot is. XWMHX a szorosan papi kötelességen K.IVU.1 a íeisu naiosagoK közben-közben noi Kevesooe kedves, noi éppen nem kedves szolgaiatokat is vegeztetteK az ezredielkesszel. liyen szoi^aiat voit az is, nogy amint az imént említettem — kozue kenett jarm a nauiüoicsönjegyzes terén is. Azért én ' meiy tisztelettel Kérem a nonveuelmi miniszter urat, legyen iigyelemmel arra, Uugy a^oKon a U)i) koronás íiauiKoicsonkotvenyeKen a mi becsületünk es a mi szavunk ereje is ott van, azokért mi is vállaltunk becsületbeli kötelezettséget a mi kedves kenyeres testve remekel szemben íiyen kötelesség volt az is, hogy a propaganda és az ellenpropaganda tekintetében védjük meg azt a magyar testvert, nenogy a propaganda ot is ineóiogja, leikében kiabránaitsa es eletének világos célkitűzéseiben megzavarja. Voltak meg a tábori lelkésznek mas kötelességei is. 19i4 őszen a Szan-íoiyon kellett átkelni. Egy hataimas orosz, tömeg készülődött ellenünk es a hadtest forszírozta a Szan-on való átkelést. Jelentette a hadosztályparancsnok, hogy nem lenét, nem lehet és nem lebet, mert amint megmozdult egy utász- vagy szapör-katona, abban a percben egy csomó géppuskagolyó van benne, s amint megmozdul az eJső ponton, abban a percben szitává lövik. Így ment ez egy héten keresztül, végre a megboldogult dandárparancsnok — isten nyugosztalja .— kérte felmentését azzal, hogy ő azt az átkelést nem vállalja. Jött a hadtesttől a parancs, tessék ma éjjel 12 órakor az átkelést feltétlenül megkísérelni. Ez tüntetés akart lenni erők odavonása céljából, amint később megismertük ezt a katonai műszót. Jött a parancs, hogy a második zászlóalj szálljon be a pontonokba és az első pontonban üljön az ezredparancsnok és az ezredlelkész. Mert hiszen az ezredlelkésznek — valljuk meg — előbb vázolt nehéz hivatása mellett az a kitüntető tisztsége is megvolt, hoiSy az ezredlelkész az ezredparancsnokkal együtt az ezred bizalmát, az ezred hitét és azt a bajtársi szeretetet dokumentálja, amelyet az ezred minden tagjának dokumentálnia kell, amidőn ő száll be az ezredparancsnokkal először abba a pontonba, hogy az, átvigye őt a Szan-on az örökkévalóságba. Hála Istennek, ez az átkelés nem valósult meg. Fel masíroztunk ugyan, — az első öt szapőr-katonát agyonlőtték és az első pontont elsüllyesztették — de az átkelési kísérlet lehetetlenség miatt meghiúsult. Mégis legyen szabad az ezredlelkészeknek ilyetén hivatására is felhívnom a figyelmet. Az ezredlelkész valamiképpen valóban figyelmeztette és emlékeztette azt az egyszerű munkás falusi embert az ő családi otthonára. Amikor a »tisztelendő« szót hallotta és az, hogy az a tisztelendő ott is mellette volt a fedezékben, ez valamiképpen az ő kis tornácos házának emlékét idézte fel benne, családjára, gyermekeire emlékezett s kis templomának harangszava csendült feléje annak az ezredlelkésznek ajkán. A haza, maga az otthon vonult fel az ezredlelkész személyében, a haza, az otthon vonult a lelkésszel a mellé a sze- ' ülése 1937 november 12-én, pénteken. 419 gény tűzharcos mellé, hogy mintegy segítségere legyen nehéz szolgálatnak teljesítésében. Midőn a legmélyebb tisztelettel es hódolattal emelek ezért emléket az ezredleíkészi karnak, — amelynek számos tagja nemcsak a közös hadsereg kebelén belül, hanem a magyar nemzeti honvédhadsereg keretén belül is hősi halált halt, — egyszersmind a legmélyebb tisztelettel kérem a mélyen t, miniszter urat, méltóztassék ennek az, ezredleíkészi karnak is — bárhol van az országban, bármilyen faluban, bármilyen városban ós bármilyen sorban — a segítséget, a feltétlen száz százalékos segítségét igénybevenni ahhoz, hogy a magyar katonának, a magyar tűzharcosnak, ezek a, kiváló, isteni, hazafias, szent erényei és tulajdonságai megőriztessenek és átszálljanak az utódokra. Gondolok én itt nemcsak az anyagi segítségre, hanem arra is, hogy úgy a Tűzharcos Szövetség kebelében, mint azonkívül, a tűzharcos együvétartozás megőriztessék, hogy az ezredtalálkozók megvalósuljanak, hogy a volt frontharcos katonák faluról-falura állandóan a frontharcos emlékekben éljenek, hogy világos magyarázatot kapjanak azokról a kérdésekről, amelyeket ők kint a fronton nem tudtak megmagyarázni. Méltóztassanak elhinni, hogy, amidőn két-három frontharcos katona összejön, mindig akad köztük egy, aki olvasta a háború okait, lefolyását és történelmét, és elmagyarázza, hogy miért voltak ott, miért rohamoztak ott, miért volt az áttörési kísérlet és annak a frontharcosnak akkor nyiladozik a lelke. T. Ráz! Ezek a frontharcos összetartozó eszközök a legszentebb eszközök arra, hogy a magyar frontharcos lelkülete megmaradjon apáról-fiúra szálljon és átörököltessék. A frontharcosoknak ilyen társadalmi szervezése a népművelés keretében, a továbbképzése, egy együttes menetelés a régi ezred keretében az ezrednapok alkalmával, a sajtóval és könyvvel való ellátás, ezek azok, amiket az anyagi javakon kívül mély tisztelettel kérek a honvédelmi miniszter úrtól. Ezt a munkát, — mint mondottam — a frontharcosoknak eme összetartó, felvilágosító munkáját, emlékeket megőrző, szentté avató és az utódokra átszállító munkáját folytatni kell. (Élénk helyeslés,) Ebben a tekintetben a honvédelmi miniszter úr és a Frontharcos Szövetség mindenkor számíthat az egykori ezredlelkészek segítségére és tevékenységére, akik, mint akkor is, segítettek hazát, otthoni légkört szállítani a frontharcos Léleknek, most is azon lesznek, hogy mindezek a szent és drága erények a magyar haza, a nemzet boldogulására megvalósíttassanak és az utókor számára megőriztessenek. A felelősség kérdésének kutatása a világháború felidézéséért igazán nem nagyfontosságú. Ma azokat a pontokat, kérdéseket és eszközöket kell kutatni, amelyekkel ennek a megélni nem tudó és megcsonkított Magyarországnak határait megint ki lehet szélesíteni és biztosítani azt, hogy valamikor ismét a régi magyar nemzet szép élete valósuljon meg területeinken. A nagy magyar feltámadás alapjai ezek az erények s ezért a magyar tűzharcos erényeit az utódok lelkébe is át kell plántálnunk ("ügy van! Ügy van!) s gondoskodnunk kell továbbra is a magyar hazafiúi erények az igazi frontharcos arculat és psziché táplálásáról, megőrzéséről és alátámasztásáról. Éppen ezért mély tisztelettel kérem a mélyen